RILKE, RAINER MARIA (1875–1926) osztrák költő | Kristó Nagy István: Gondolattár

RILKE, RAINER MARIA (1875–1926) osztrák költő

Holtakat
nem nézek félelemmel. És ha jönnek,
joguk van rá, hogy úgy időzzenek
tekintetünkben, mint a többi tárgyak.

Rekviem – Válogatott versek. Magvető, Bp., 1961. 146. Szabó Ede;

Szokások kellenének! Nincs elég
szokásunk. Minden porlik, szóba foszlik.

Uo. 149.;

Van-e férfinak birni joga nőt?
Lehet-e övé, ami hullva hull,
el-elkapja csak s boldogan röpíti
magát megint, mint labdát a gyerek.

…nem hivhatja egyikünk se vissza
a már ránk nem tekintő nőt, ha az
léte keskeny szegélyén tovatűnik
botlástalan, csodásan –: s aki hívja:
hivatásból, kedvtelve vétkezik.

Mert ha van vétek, akkor ez a vétek:
a kedves szabadságát nem növelni
szabad bensőnk minden szabad hevével.
Csak ezt tehetjük: akit szeretünk,
engedjük el; mert egymásba fogózni
tanulnunk sem kell, oly könnyű dolog.

Uo. 150.;

Segíts, de úgy, hogy lényed szét ne szórd,
szivemben segíts, mint a messzeség.

Uo. 152.;

…csak el! s mi hajt? Vak Ösztön, léha Vágy,
ködös Reménység és Izgágaság,
Értetlenségünk s önhitt Mámorunk:
ezek kockáztatják; s talán hiába,
a meglevőt a puszta semmiért:
egyedül halni meg, nem tudva, mért
Ez volna hát az új élet nyitánya?

Új versek. A tékozló fiú kivonulása – Uo. 162. Kálnoky László;

Változtasd meg élted!

I. m. Archaikus Apolló-torzó – Uo. 207. Tóth Árpád;

Istennel nehéz volt pörbe szállni,
mert nem engedett s felette bőszül,
ujra és meg ujra új halált hal.
Ám az ember megmaradt: a Nő szül.

I. m. Ádám – Uo. 217. Kosztolányi Dezső;

Győzést ki említ? Minden csak kitartás.

Rekviem – Uo. 258. Jékely Zoltán;

… a hős él, holta se volt más,
létre ürügy csak: végső megszületés.
Ám a szerelmeseket kimerülten vonja ölébe
vissza a Természet, s tán ujra vajudni meg őket
nincs ereje.

Duinói elégiák, I. elégia – Uo. 274. Szabó Ede;

Iszonyu minden angyal.

I. m. II. elégia – Uo. 277. Rónay György;

Ó, egymásnak-elég szeretők, titeket kérd ajkam
rólunk. Egybefonódók: van-e egymásról tanuságtok?

Uo. 278.;

Nyílást, hervadást egyformán tudunk.

I. m. IV. elégia – Uo. 283. Rónay György;

Ne gondoljátok a végzetet többnek a gyermekkor sürüjénél.

I. m. VII. elégia – Uo. 293. Szabó Gizella;

Mert a halált mi látjuk csak. Az állat
szabad, a vég mindig mögötte van…

Soha, egyetlen napig nincs előttünk
a tiszta tér, amelybe a virág
belényit szüntelen. Mindig világ
a tér és soha semmitlen Sehol…

I. m. VIII. elégia – Uo. 296. Vajda Endre;

Ez hát a sorsunk: szembenállni és
semmi egyéb és mindig szemben állni.

Uo. 297.;

És mi: nézők, mindenkor, mindenütt,
a mindre nézünk, soha ki belőle!
Csordultig tölt. Rendezzük. Szétesik.
Ujra rendezzük s szétesünk magunk.

Uo. 298.;

Mért vagyunk itt? Kimondani tán: hogy
ház, híd, kut, kapu, korsó, almafa, ablak,
legfeljebb: torony, oszlop… de mondani, értsd meg,
ó, mondani úgy, ahogyan mélyükben a dolgok
sem gondolták még.

Itt van a mondható ideje, itt a hazája.
Szólj és vallj. A megélhető dolgok
inkább elenyésznek, mint valaha, mert
kiszorítja őket helyükbe lépve, a képnélküli cselekvés.

Pörölyök között a szív
megmarad, mint a fogak
között a nyelv, amely mégis,
mégis dicséretet mond.

I. m. IX. elégia – Uo. 300. Vajda Endre;

Elmondhatatlanul nehéz a dolgom.
De a hatalmak, melyek köteleztek,
segítenek, hogy megfeleljek ennek:
az alázat ónsúlyai a terhek,
melyek, mikor lehúznak, – felemelnek.

A hátrahagyott versekből. Karl von Heydtnek – Uo. 341. Baránszky Jób László;

Nézd, a szerelmesek,
mihelyt a vallomásuk megesett,
mindjárt hazudnak.

I. m. Dal – Uo. 343. Kosztolányi Dezső;

Mert határolt, látod, a nézés.
És szeretetben akar
nőni, ha nézed, a Lét.

I. m. Fordulat – Uo. 345. Szabó Ede;

„Én meghalok érte, mert ismerem őt.” Jaj,
meghalni virágos szájuk mosolyáért.
Meghalni a könnyű, drága kezüktől.
Meghalni a nőkért.

Ámde a férfi
néma maradjon. Ő, aki bolygott
érzése hegyében, az éjbe temetve
az úttalan úton:
ne szóljon.

I. m. Meghalni – Uo. 354. Kosztolányi Dezső;

Kapcsolat int szinte minden dologból.

Féltem magam, s belül a ház vagyok.
Óvom magam, s bennem az oltalom.
Ó, hogy szeretnek! Itt benn ringatom
a szép Teremtés képét, míg zokog.

I. m. Kapcsolat int… – Uo. 368. Kálnoky László.