BENJAMIN, WALTER (1892–1940, német filozófus)
BENJAMIN, WALTER (1892–1940, német filozófus)
… Kant az utolsó és Platon mellett éppenséggel az egyetlen filozófus, akinek nem közvetlenül az ismeretek terjedelme és mélysége volt a fontos, hanem mindenekelőtt és kiváltképpen az igazolásuk.
… fölállítottuk a fő követelményt a mai filozófiával szemben, és egyben megállapítottuk róla, hogy teljesíthető.
Az ismeretelméletben minden metafizikai elem kórokozó, s a betegség abban nyilvánul meg, hogy elzárja a megismerést a maga teljes szabadságában és mélységében vett tapasztalattól.
… a megismerés feltételei a tapasztalat feltételeivel azonosak.
… a megismerés új fogalma révén … nemcsak a tapasztalatnak a fogalma változik meg döntően, hanem a szabadságé is.
A természetjog arra törekszik, hogy a célok igazságos voltával „igazolja” az eszközöket, a pozitív jog pedig arra, hogy az eszközök jogos voltával „szavatolja” a célok igazságosságát.
A rendőrség jogi célokat szolgáló erőhatalom /intézkedési jog/, de egyben illetékes arra is, hogy e célokat tág határok között tűzze ki /rendeletalkotási jog/. Az ilyen hatóság gyalázatos volta abból származik, hogy megszűnt benne a jogteremtő és a jogfenntartó erőhatalom elválasztása; …
A vélemények ugyanazt adják a társadalmi élet óriási apparátusának, mint a gépnek az olaj,…
… a nagy írók kivétel nélkül olyan világban kombinálnak, amely csak utánuk következik majd, ahogy a párizsi utcák is csupán 1900 után kezdtek a Baudelaire-versekére hasonlítani, …
Különös paradoxon: az ember tudatában csak a legszűkebbre szabott magánérdekek hatnak, mikor cselekvésre kerül sor, és mégis, magatartásukat minden eddiginél jobban meghatározzák a tömeg ösztönei.
… ez a társadalom, melynek minden tagja kizárólag a maga satnya kis javát s javait tartja szem előtt, állati tompultsággal, de az állatok tompa tudása nélkül, vak tömegként esik áldozatul a legközelibb veszélynek is, és az egyéni célok különbözése érdektelenné válik a meghatározó erők előtt.
„A szegénység nem szégyen.” Eddig rendben is volna. De a szegényt csak megszégyenítik. Ez jön elébb s aztán jön a vigasz, a kis mondással. Olyan bölcsesség ez is, amely egykor érvényes lehetett, de rég lejárt az érvénye. Szégyenít viszont a nyomor, amelybe milliók születnek bele, és százezreket fojt meg a szegénységével.
A jó próza megírásának három munkafokozata van: a zenei, vagyis a komponálásé, az architektonikus, tehát az építkezésé, végül a textiles, azaz a megszövésé.
A mű a koncepció halotti maszkja.
Aki nem képes pártot fogni, hallgasson.
A közönségnek ne legyen igaza soha, érezze mégis úgy, hogy őt képviseli a kritika.
… soha még tapasztalatot alaposabban meg nem cáfoltak a világon, mint ahogy a stratégiaiakat az állóháború, a gazdaságiakat az infláció, a testieket az éhezés, az erkölcsieket a hatalom birtokosai.
A munka egyik áldása, hogy általa érezhetjük a semmittevés örömét. A munka utáni fáradtságot Kant a legfőbb érzéki örömök közé sorolja. Munka híján viszont lustálkodni kín. A munkanélküliek nélkülözését még ez is súlyosbítja.
… mibe éli bele magát, kivel azonosul a historizmus módszerét követő történetíró? Nem lehet más a válasz: a győztes helyzetébe. A győztesnek pedig, bárkik és bármikor győztek, mindig az éppen hatalmon levők az örökösei.
A fasizmus esélye nem utolsósorban azon alapul, hogy ellenfelei a haladásnak, mint valami történelmi normának a nevében szállnak szembe vele. – Csodálkozni afölött, hogy a huszadik században „még” lehetséges az, amit megértünk, ez nem filozófikus dolog.
… szokásos gondolkodásunknak mennyire nehezére esik a történelem olyan felfogása, mely nem vállal semmi cinkosságot avval, ami mellett e politikusok továbbra is kitartanak.
… úgy festett a dolog, hogy a haladás, először is magának az emberiségnek (nemcsak a készségeknek és ismereteknek) a haladása. A haladás másodszor végeérhetetlen (az emberiség végtelen tökéletesíthetőségének megfelelően). Végül harmadszor, lényegében véve feltartóztathatatlan (önmagától egyenes vonalú vagy spirál alakú pályát fut be). Mind a három állítmány vitatható, …
A gondolkodást nemcsak a gondolatok mozgása teszi, hanem megakadásuk is.
… a műben benne van az életmű, az életműben benne van a korszak, a korszakban benne van a történelem egész lefolyása.
A profán világ rendjének a boldogság eszméjére kell támaszkodnia.
Angelus novus. Bp., 1980. Bence György, Kőszeg Ferenc, Tandori Dezső.
