BORGES, JORGE LUIS (1899–1986, argentín író)
BORGES, JORGE LUIS (1899–1986, argentín író)
… egy jófajta idealizmusban a tér nem lehet más, mint a hömpölygő idő egyik formája. Az idő egyik epizódja, s – a metafizikát elutasító gondolkodók egyhangú véleménye ellenére – a tér benne foglaltatik az időben, s nem az idő őbenne.
… minden formának önmagában keresendő az értéke, nem pedig feltételezett „tartalmában”.
… egy-egy író maga teremti meg az előfutárait. Megteremti, egyszersmind igazolja őket.
Elmúltam hatvanéves; ebben a korban az azonosságok vagy az újdonságok keresése helyett inkább már az a fontos, hogy mit tart igaznak az ember.
Minden pillanat autonóm. A sebezhetetlen múlton semmi sem változtathat, se bosszú, se megbocsátás, se börtön, még csak a feledés sem. Éppilyen hiábavalónak tartom a reményt és a félelmet, amelyek mindig eljövendő eseményekre utalnak; tehát olyan eseményekre, melyek nem velünk esnek majd meg, hiszen mi a parányi jelen vagyunk.
… ha az esti magányban a külvárosokban sétálgatok, mindig arra gondolok, hogy azért oly kedves nekünk az éjszaka, mert az emlékezethez hasonlóan az is elmossa a felesleges részleteket …
… csupán azt vesztheti el az ember, ami igazából sohasem volt az övé …
Lehet, hogy nem kapom meg a Nobel-díjat, örökös jelöltségemtől viszont nem foszthatnak meg.
… lassan már nem marad – a szó tiszta értelmében vett – olvasó, mindegyikükben egy-egy potenciális kritikus rejtőzik.
Kimeríthetetlen az irodalom, mégpedig annál az egyszerű oknál fogva, hogy egyetlen könyv is kimeríthetetlen. … Egy-egy irodalom nem annyira a szövegében tér el korábbi vagy későbbi társaitól, mint abban, hogy hogyan olvassák.
…. a demokrácia merő statisztikai babona.
…. olykor jogos a vérontás, például a műtőben…
… ezen a világon minden képtelenség lehetséges, még a Szentháromság is…
Az idő újabb cáfolata. Bp., 1987. Scholz László.
