DEWEY, JOHN (1859–1952, amerikai pszichológus, pedagógus, filozófus)
DEWEY, JOHN (1859–1952, amerikai pszichológus, pedagógus, filozófus)
A tapasztalat egésze komplikált és összetett; ettől a filozófia igyekszik menekülni, s valami olyan egyszerűt találni, amiben az értelem bizalommal megnyugodhat.
… a tapasztalat egyszerre van kívül és belül a természeten. Amit tapasztalunk, az nem tapasztalat, hanem természet – kövek, növények, állatok, betegségek, egészség, hőmérséklet, elektromosság stb. A dolgok bizonyos módon való kölcsönhatása a tapasztalat; a dolgok azok, amiket tapasztalunk.
… az értékítélet soha nem befejezett önmagában, hanem mindig annak érdekében van, hogy meghatározza, mit kell tenni.
… az eszme nem egyéb, mint már létező dolgokról készített vázlat, és intenció arra vonatkozóan, hogy úgy cselekedjünk, hogy bizonyos módon rendezzük őket. Amiből az következik, hogy ha elfogadtuk a vázlatot, és a létezők a cselekvést követően olyan módon rendeződnek át vagy módosulnak, ahogy azt az eszme intencionálja, akkor az eszme igaz.
… az esztétikainak ellensége nem a gyakorlati, vagy az intellektuális, hanem az unalmasság; a bizonytalan célnélküliség.
… a filozófia nem más, mint a nevelés általános elmélete.
… minden változásnak emlékeztetnie kell az őt megelőzőre és érdeklődést kell ébresztenie az utána következő iránt.
A fizikai tárgy, melyet a fiziológia és a pszichológia ingerként fog fel, már úgy jut el az egyénhez, hogy a társadalom bizonyos értékkel, jelentőséggel ruházza fel. …Jelentését az adott társadalom élete határozza meg.
… a viselkedés erkölcsi és társadalmi minősége végső soron azonosak egymással.
Kvantifikáció, mechanizáció és standardizáció: ezek tehát az amerikanizmus jelei, mely meghódítja a világot. Megvan a jó oldaluk: a külső feltételek és az életszínvonal megjavultak általuk. De hatásuk nem korlátozódik erre: megtámadták az értelmet és a jellemet, és a lelket saját képükre formálták.
Az ember – gyermek értelemmel felruházva – kiszámíthatatlan erejű fizikai eszközöket vett a kezébe. Úgy játszik velük, mint egy gyermek, s az, hogy jól vagy rosszul működnek, nagymértékben a véletlenen múlik. Az eszköz gazdává válik és végzetes dolgokat művel, mintha saját akarata-hatalma volna – nem azért, mert van neki, hanem mert az embernek nincs.
A gazdasági determinizmus tény, nem elmélet. De nagy különbség van aközött, hogy vakon, kaotikus és tervnélküli formában hat-e, az üzlettől és az anyagi profittól vezérelve, vagy társadalmilag megtervezett és rendezett fejlődés formájában.
A demokratikusan szervezett közösségi élet első feltétele a tudás és a belátás olyan formája, amely még nem létezik.
Azt hiszem, nincs bénítóbb babona, mint az az elterjedt felfogás, hogy a dolgok nem azok, amik, nem azt teszik, amit tenni látszanak, mert maguk a dolgok kauzális úton jöttek létre. A víz az, ami ő maga, nem pedig az, ami okozta.
Az érzelem a mozgató és összetartó erő. Kiválasztja ami megfelelő, és a saját színére festi, minőségi egységet teremtve eredetileg elválasztott és különböző dolgok között. Ezáltal gondoskodik arról, hogy egy tapasztalat különböző részeiben és részei között egység legyen. Mikor az egység egy ilyen fajtájáról van szó, a tapasztalatnak esztétikai karaktere van, még akkor is, ha elsődlegesen nem esztétikai tapasztalat.
Tagai Imre: John Dewey. Bp., 1982.
