FRISCH, MAX (1911–1991, német nyelvű svájci író)
FRISCH, MAX (1911–1991, német nyelvű svájci író)
Ahhoz, hogy elfogadjam tapasztalati ténynek a valószínűtlent, nincs szükségem semmiféle misztikára; a matematika tökéletesen megteszi.
… ami gyakrabban fordul elő, az eleve hihetőbb. Esélye viszont a valószínűtlennek is van ahhoz, hogy bekövetkezzék, nincs szükség magasabb elrendelésre, csodára vagy más effélére, mint a laikusok hinni szeretnék. Hiszen abban, amit valószínűnek nevezünk, a lehetőség határeseteként a valószínűtlen is benne foglaltatik, s ha történetesen a határeset következik be, a valószínűtlen, ettől még a magamfajta ember nem esik ámulatba, nem rendül meg, nem misztifikál.
Amit az ember cselekedetnek nevez, az nem egyéb, mint válasz valamilyen úgynevezett információra, illetve impulzusra, mégpedig automatikus válasz, többnyire akaratunktól független reflex és ezt a gép éppúgy elvégezheti, mint az ember, alkalmasint jobban.
Nem vagyok én cinikus. Csak épp tárgyilagos vagyok, és ez az, amit ki nem állhatnak a nők. … Én nem tudok folyton-folyvást érezni.
Egyedül lenni, ez számomra az egyetlen lehetséges állapot, mivel nem vagyok hajlandó egyetlen asszonyt sem boldogtalanná tenni, márpedig minden asszony arra vágyik, hogy boldogtalanná tegyék.
Mert társadalmi szemszögből nézve: hová jutnánk, ha nem volna terhességmegszakítás? Hiszen épp a magasrendű felelősségérzettől követel elsősorban új rendszabályokat az orvostudomány és a technika fejlődése. Az emberiség egy évszázad alatt megháromszorozódik. A higiéné azelőtt ismeretlen fogalom volt. Nemzeni és szülni és az első életévben elhalálozni, amint a naturának kedve tartja, nem erkölcsösebb, csak primitívebb.
A természet, mint tudjuk, túltermeléssel biztosítja a fajták fennmaradását. Nekünk más eszközeink vannak, amikkel fajtánk fönntartásáról gondoskodhatunk. Az élet szentségei! A természetes túltermelés (ha nekiállunk szaporodni, mint az állatok) katasztrófához vezet: fajfenntartás helyett fajpusztításhoz. Hány embert képes eltartani a Föld? … A számot növelhetjük, de nem korlátlanul.
A Jóisten! Ő járványokkal dolgozott, mi kivettük a járványokat a kezéből. Következésképpen a szaporodást is ki kell vennünk a kezéből. Lelkiismeret-furdalásra pedig semmi ok, ellenkezőleg: az ember méltósága a józan cselekvésben és önálló választásban van. Máskülönben háborúkkal volnánk kénytelenek pótolni a járványokat. Elég a romantikából. Aki a születésszabályozásnak elvi ellensége, az romantikus és felelőtlen. Ne bízzunk mindent könnyelműen a terhességmegszakításra, világos, de legyünk tárgyilagosak: szembe kel) néznünk a tényekkel, példának okáért azzal a ténnyel, hogy az emberiség léte nem utolsósorban nyersanyagkérdés.
A moralisták okozzák mindig a legtöbb bajt. A terhességmegszakítás kultúránkból következő követelmény. Csak a dzsungel szaporodik és pusztul ész nélkül a természet önkénye szerint. Az ember tervez.
A gyerek olyasmi, amit vagy akar az ember, vagy nem. Hogy a beavatkozás kárt tesz az asszony egészségében? Élettanilag biztos, hogy nem, legföljebb, ha kontár végzi; lelkileg is csak akkor, ha az érintett személy erkölcsi vagy vallási előítéletek rabja.
Lehet, hogy ma (1957) egészen más az ifjúság, mint az én időmben volt? Amit én erről az ifjúságról tudok, mindössze annyi, hogy nem tudok róla semmit.
Az öngyilkosságnak semmi értelme, hiszen azon, hogy a világon voltam, az öngyilkosság sem változtathat …
A nő a teremtés proletárja, és ezen a legfinomabb ruhákkal sem lehet segíteni …
A műszaki ember rögeszméje, hogy hasznossá tegye a teremtést, mert mint partnert nem tudja elviselni, nem tud mit kezdeni vele.
Homo Faber. Bp., 1971. Petra-Szabó Gizella.
