GANDHI, MÓHANDÁSZ KARAMCSAND (1869–1948, indiai politikus)
GANDHI, MÓHANDÁSZ KARAMCSAND (1869–1948, indiai politikus)
Hogy alkalmassá válhassunk a polgári engedetlenség gyakorlására, előbb önként és tisztelettel engedelmeskednünk kell az állam törvényeinek. Általában azért engedelmeskedünk a törvényeknek, mert félünk a törvényszegést megtorló büntetéstől, s ez kivált olyan törvényekre áll, amelyek nem tartalmaznak erkölcsi elvet.
A szatjágrahi belátás alapján szabad akaratából engedelmeskedik a társadalom törvényeinek, mert szent kötelességének tartja, hogy így cselekedjék. Csak aki mindig ilyen aggályos körültekintéssel tartotta meg a társadalom törvényeit, csak az ítélheti meg, hogy mely különleges szabályok jók és igazságosak, s melyek igazságtalanok és méltánytalanok. Csak az ilyen embernek van joga hozzá, hogy jól meghatározott helyzetekben polgári engedetlenséget tanúsítson némely törvényekkel szemben.
Egyöntetű tapasztalataim meggyőztek róla, hogy nem létezik más Isten, csak az Igazság.
Aki szemtől szemben kívánja látni az Igazság egyetemes és mindent átható Szellemét, annak meg kell tanulnia, hogy a leghitványabb teremtményt is ugyanúgy szeresse, mint önmagát. Aki erre törekszik, annak az élet egyetlen területéről sem szabad kivonulnia. Így sodorhatott engem is az Igazság rajongó szeretete a politika mezejére, és habozás nélkül, noha a legmélyebb alázattal állíthatom, hogy aki szerint a vallásnak semmi köze a politikához, az nem tudja, mi a vallás.
Önmagunk megtisztítása … azt jelenti, hogy életünk minden területén tisztává leszünk. S mivel a megtisztulás fölöttébb ragályos, önmagunk megtisztítása okvetlenül elvezet a környezetünk megtisztulásához.
…megtisztulás útja nehéz és meredek. Aki el akar jutni a tökéletes tisztasághoz, annak minden szenvedélyt ki kell űznie gondolkodásából, beszédéből és cselekedeteiből, föl kell emelkednie a szeretet és gyűlölet, a rokon- és ellenszenv ellentétes áramai fölé.
Úgy tűnik, sokkal nehezebb legyőzni a láthatatlan szenvedélyeket, mint fegyverrel meghódítani a látható világot.
Tökéletesen semmivé kell lennem. Mert az ember nem üdvözülhet addig, amíg szabad akaratából a legutolsóvá nem lesz valamennyi teremtett testvérlény között.
Önéletrajz avagy Az igazsággal való próbálkozásaim története. Bp., 1987. Fridli Judit.
