GOMBROWICZ, WITOLD (1904–1969, lengyel próza– és drámaíró)
GOMBROWICZ, WITOLD (1904–1969, lengyel próza– és drámaíró)
Ismeritek azt az érzést, amikor az ember megkisebbedik valakiben?
Az ismétlés, az ismétlés által teremthetünk a legkönnyebben mitológiát!
… már rég megszoktuk, hogy tréfás szóval üssük el azt, ami a kelleténél csípősebb tréfával csattan a bőrünkön. Vajon felbukkan-e valaha a komolyság lángelméje köztünk, aki az élet realista kicsinyességeivel szembenézve nem tör ki tompa vihogásban?
… ami a világ művészi miliőjében történik, veri az ostobaság és a gyalázat minden elképzelhető rekordját, éspedig oly mértékben, hogy a nagyjából tisztességes és kiegyensúlyozott ember kénytelen meghajtani szégyenpírban égő homlokát e gyermeteg és hetvenkedő orgia előtt.
Elsősorban egyszer s mindenkorra szakítsatok a „művészet” szóval, és a másikkal, a „művész”-szel is. Ne lubickoljatok bennük többé, ne hajtogassátok ezt a két szót folyton-folyvást. Vajh, nem művész-e egy kicsit mindenki? Nem mondhatjuk-e, hogy az emberiség nemcsak papíron vagy vásznon teremt művészetet, hanem a mindennapi élet minden pillanatában is: és amikor egy leány virágot tűz a hajába, amikor a beszélgetés során kicsúszik egy tréfa a szátokon, amikor belefeledkezünk a fény-árnyék alkonyati káprázatába: vajh nem a művészet gyakorlása-e mindez?
… legfőbb ideje, hogy ne tartsátok magatokat felsőbbrendű lényeknek, akik bárkit is kioktathatnak, felvilágosíthatnak, vezethetnek, felmagasztalhatnak vagy erkölcsössé tehetnek. Ugyan ki garantálta a felsőbbrendűségeteket?
… minden érettebb, idősebb, magasabbrendű lény ezerféleképpen függ az alacsonyabb fejlődési fokon álló lényektől, és vajon ez a függőség nem hatol-e belénk, lényünk velejéig olyannyira, hogy bátran mondhatjuk: a fiatalabb teremti az idősebbet? Vajon amikor írunk, nem kell-e az olvasóhoz alkalmazkodnunk?
… téves az a követelmény, mely az embertől teljes meghatározottságot kíván: vagyis eszmei rendíthetetlenséget, kategorikus nyilatkozatokat, kétségtelen ideológiát, biztos ízlést, szavaiért és tetteiért felelős magatartást, egyszer s mindenkorra megállapodott életvitelt: Vizsgáljátok csak meg közelebbről, milyen fantasztikus követelmény ez. Az örök éretlenség az életelemünk. Amit ma gondolunk, érzünk, óhatatlanul ostobaság lesz dédunokáink szemében. Azért jobb, ha már most látjuk benne azt az ostobaság-adagot, amit az idő hozni fog…
… hallatlan ravaszság kell hozzá, velejéig becsületes gondolkozás és rendkívül éles intelligencia, hogy az ember levetkőzze merevségét, és összebékíthesse magában a formát a formátlansággal, a jogot az anarchiával, az érettséget az örök és szent éretlenséggel.
„Voltaképpen” – zseniális szó. Ezzel a szóval mindent ki lehet fejezni. Zseniálisan ködösítő szó.
Az a könnyedség, amellyel a nők a „nem”-et mondják. A visszautasítás képessége. Ez a „nem”, amelyik mindig kéznél van, és ha megtalálják önmagukban, akkor kegyetlenek.
Ferdydurke. Bp., 1982. Kerényi Grácia. Transz Atlantik, – Pornográfia. Bp., 1987. Kerényi Grácia – Fejér Irén.
