HUSSERL, EDMUND (1859–1938, német filozófus)
HUSSERL, EDMUND (1859–1938, német filozófus)
A matematika és a természettudományok csodálatos teóriáinak objektív igazságában, illetve objektíve megalapozott valószínűségében értelmes ember nem kételkedik.
Mindenkinek, aki komolyan filozófus kíván lenni, életében egyszer magába kell vonulnia, s meg kell kísérelnie önmagában valamennyi fennálló tudomány megdöntését és újjáépítését.
Az új természettudományt az tünteti ki, hogy a (jogos) érzéki jelenség változásával szemben mindenekelőtt a bizonyos értelemben szükségszerűt emelte vizsgálódásának gyújtópontjába, és felismerte hogy ehhez a szükségszerűhöz kvantitatív-kauzális törvények tartoznak.
Meg kell különböztetnünk a filozófiát, mint egy kor történelmi tényét és a filozófiát, mint ideát, egy végtelen feladat ideáját.
Az ész lényegéhez tartozik, hogy a filozófusok a maguk végtelen feladatát először teljesen szükségszerűen csak egyoldalúan érthetik meg és dolgozhatják ki.
A filozófia útja a naivitáson keresztül halad.
A szellem, és csupán a szellem az önmagában és magáért-valóan létező, az önálló; és ebben az önállóságban, és csupán ebben lehet valóban racionálisan, valóban és alapjában tudományosan kezelni.
A szellemnek naiv kifeléfordulását felszámolva vissza kell térnie önmagához; önmagánál, tisztán önmagánál kell megmaradnia. Csak akkor lehet majd megelégedve önmagával.
Európa legnagyobb veszélye a fáradtság. Küzdjünk e minden veszélyek legveszedelmesebbike ellen, …
Válogatott tanulmányai. Bp., 1972. Baránszky Jób László
