HUXLEY, ALDOUS (1894–1963, angol író)
HUXLEY, ALDOUS (1894–1963, angol író)
Az irodalmi műveknek szerkezetük van, meg stílusuk. A valóságnak azonban se szerkezete, se stílusa.
Akármilyen furcsa: a valóságot mindig azok az irodalmi művek közelítik meg a legjobban, amelyeket a legkevésbé tartunk valószerűnek.
Ha az ember ki akarja használni az életnek minden kínálkozó pillanatát, a múlttal nem szabad törődnie.
… az olyan esetekben, amikor a választ nem tudjuk kézzelfoghatóan bizonyítani, lényegében a kérdésnek sincs semmi értelme. Ezért nem lesz soha tudomány a történetírásból – …
A gyerekek azért szeretnek a halálról olvasni vagy hallani, hogy undorodva és mégis kéjesen megborzonghassanak valamin, amit még nem ismernek.
Amíg gyermek az ember, olyan a lelke, mint valami érzésekkel telített oldat, valami csupa-borzongás szuszpenzió, amely még nem csapódott ki, nem öltött határozott formát.
A legvadabb machiavellisztikus hatalmi politika és válogatás nélküli erőszak rendszeres kísérő jelensége a legnagyobb fokú szentimentalizmus.
Így űz gúnyt belőlünk a sors: shakespeare-i érzéseink vannak. és … csak autóügynökök, kamaszok meg gimnáziumi tanárok stílusában tudunk beszélni róluk.
… ha valaki már rákapott a közvélemény formálói által elébe tálalt gusztustalan moslékra, hajlamos rá, hogy élményeit szinte gépiesen költőietlennek és értéktelennek tekintse még születésük pillanatában.
Milyen szörnyen primitív is a nyelvünk! Ha nem beszélünk az érzelmek és a fiziológiai jelenségek közti összefüggésekről, meghamisítjuk a valóságot. Ha meg beszélünk róluk, úgy hangzik, mintha trágárkodni akarnánk, vagy cinikusak volnánk.
Nem tudom, mi a rosszabb? Ha az ember maga haldoklik, vagy ha haldokolni lát valakit, akit szeret?
Hogyan reagál az ember arra a kilátásra, hogy meg fog halni? Ha már elege van a betegségből, akármilyen mohón küzd is különben az életért, eljut egy bizonyos pontig, amikor énjének egy része már egyáltalán nem bánná, ha meghalna.
Ha az ember kimondja az igazat, feltétlenül megkönnyebbül, másfelől viszont okosabb nem felébreszteni az alvó oroszlánt. Ne felejtsd el: sohasem a lényeges dolgok okozzák a legkönyörtelenebb háborút hanem az a sok badarság, amit néhány ékesszóló idealista ezekről a dolgokról összefecseg. Ilyen minden vallásháború.
Akit a vízbefúlástól mentenek meg, csak a megmentőjére emlékszik, a parton álló nézőkre nem.
… ha az ember valamit unalmasnak talál: maga is könnyen unalmassá lesz, ha beszél róla.
… az egyetlen dolog, amit a jövőről tudunk az, hogy nem tudjuk, mi fog történni.
Ha a különféle szekták és vallások papjai … hajlandók lennének azt tanítani, hogy az emberiség végső célja nem a megismerhetetlen utópisztikusjövőben van, hanem a belső világosság időtlen örökkévalóságában, amit minden emberi lény itt és most elérhet, akkor a haladás mítosza, mint a jelen bűnözés igazolása, sokat veszítene kártékonyságából.
A lángész és az, istennő. Bp., 1964. Birkás Endre
