KASSÁK LAJOS (1887–1967, író, költő, festő, szerkesztő)
KASSÁK LAJOS (1887–1967, író, költő, festő, szerkesztő)
Az acélt mennél jobban döngetik a nagy kalapáccsal, annál tömörebb és keményebb lesz.
Az egészséges, nyers új szellemiség kiszabadítja magát a megmerevedett formák kereteiből, s így az új tartalomból új forma alakul, mert hiszen a forma a tartalom megjelenése.
Nem széplelkű költő vagyok én … hanem egyszerű munkásember, aki szereti az anyagot s úgy érzi, föl kell emelni azt a legmagasabb egységbe.
A világ teljessége pedig a mozgás, örök forradalom önmagában. Minden művészi alkotás tehát, mint a világ kifejezője, forradalmi demonstráció az elfogadóval (az állam, társadalom konzervatív képviselőjével) szemben. Látók és hallók előtt „művészi tradíciókat” akarok összedönteni.
A külső, nagy eseményekben alig van valami szerepünk, de lent, majdnem láthatatlanul, elvégezzük a magunk dolgát.
A konstruktív művészet semmi egyebet nem akar kifejezni önmagánál … de bizonyos, ha önmagát kifejezte, akkor a világ kifejezhetőségét fejezte ki.
A konstruktív művészet nem akar a tendenc-művészethez hasonlóan a tömegek kiszolgálója lenni, de nem is zárkózik el szemérmesen önmagában; az emberi rend szükségérzetéből született meg, és a világ megszületendő rendjét sugározza ki magából. Hogy alkotásai mennyire s mennyi idő alatt válnak közcikké, erre a kérdésre nem ő adja meg a választ …
A művészet annyi, mint semmiből valamit létrehozni.
A megmerevedett művészeti törvények erőszakos fölbontása, érzelmi és értelmi tagadása nem önmagáért való és önmagában lezajló folyamat, hanem az elveszett társadalmi egyensúlyállapot egyik emberi, szubjektív kifejeződése.
Az izmusoknak nem pozitív eredményeikben, hanem a tagadás szellemét fölkeltő negatív erejükben van komoly hatásuk.
Ha bensejében derűs az ember, akkor a világ is kifényesedik körülötte s úgy tűnik, félkézzel az egészet maga elé emelhetné s ha akarná, beletekinthetne, …
Az új művészeti iskolák teóriájukban mindig messzebb tudnak jutni, mint gyakorlati megvalósításban …
A technika rutin, s a rutin felületen csúszkálás. Éppen ellentéte a művészetnek.
A művész nem az objektív valóság megmutatására vagy tükröztetésére, hanem szubjektív átformálására, újjáalakítására, új valóság megalkotására törekszik. Az alkotó szellem semmiféle úton-módon nem sikkadhat el a természet realitásától, de a művész mégsem a valóságot akarja másolni, hanem rákényszerül, hogy felhasználja azt művében.
… a valóság ismerete nélkül lehetetlen természetes szépségű, mély hatást kiváltó művet alkotni. De a modell, a természeti valóság az igazi műben teljesen felszívódik, egyik nélkülözhetetlen alkatelemévé válik … Emlékekből és óhajokból születik és a szabad képzelet fejezi be. Végül is önmagát reprezentálja.
Mindig is úgy véltem, … hogy a műalkotások életerejét és hatósugarát a reális és irreális elemek helyes (szerencsés) összevegyítése, összehangolása határozza meg.
Rónay György: Kassák Lajos. Bp., 1971.
