MANN, THOMAS (1875–1955, német író)
MANN, THOMAS (1875–1955, német író)
Aki jobban szeret, az alulmarad és szenvedni kénytelen
… a lélek megismerése egymagában menthetetlenül mélabússá tenne minket, ha a kifejezés öröme fel nem vidítana …
Ha ül rajtad egy gondolat, akkor mindenütt azt látod kifejezve, szinte szagolod a szélben.
Minden lénynek kétféle léte van: egyik a maga számára és egyik a mások szeme számára. Az ember létezik és egyszersmind látható is, lélek és kép egyben, és mindig bűn, ha csak a képe benyomásának engedünk és lelkével nem törődünk.
Megalkuvás, visszavonulás és nélkülözés az emberek sorsa. Vágyaink határtalanok, teljesülésük szűken korlátozott és a lelkendező hátha mégis reményével úton-útfélen szembenáll az élet tilalma, a bronzkemény nem lehet és a száraz érd be ennyivel. Valami megadatik nekünk, de a legtöbbtől el vagyunk tiltva és általában puszta álom marad, hogy ami tiltott, egyszer majd a teljesülés jegyét fogja viselni.
Műveltség nem szerezhető meg buta robot és magolás útján, az épp ellenkezőleg a szabadság és a kifelé mutatott tétlenség adománya;
… a természetes állapot, ahogyan világra jöttünk, vagyis a meztelenség kiegyenlítő hatású, és hogy pőre halandók közt rangkülönbség és igazságtalanság nem lehet.
… a közönséges gorombaság közösséget teremt, az udvariasság ellenben válaszfalat emel.
… mennél fogékonyabb a lélek és az értelem az emberi szépség iránt, annál mélyebben elkedvetleníti a csúf emberek látása.
Mindig megszégyenítő, ha az ember hosszabb ideig egyedül és megfigyeletlenül hitte magát s egyszerre megtudja, hogy nem úgy volt.
… szomorú és fájdalmas egy nő számára, ha a férfit csak egészen fiatalon, mint fiút tudja szeretni.
… az élvezet passzív állapot; nem elégít ki senkit, aki úgy érzi, hogy tevékenységre, önmaga kiélésére született.
… a pénz arisztokráciája könnyen fölcserélhető, véletlen arisztokrácia.
Nem egy, hanem három ősnemzés volt: a lét kipattanása a semmiből, az élet ébredése a létből és az ember megszületése.
Csak az epizódjelleg az, aminek kezdete és vége van, csak az érdekes, csak az ébreszt rokonszenvet, mert lelket önt belé a múlandóság.
Novellák, I. II. Bp., 1955. Egy szélhámos vallomásai. Bp., 1956. Lányi Viktor
