MÁRAI SÁNDOR (1900–1989, író)
MÁRAI SÁNDOR (1900–1989, író)
… minden egyformán fontos, mert minden csak az érzéstől lesz fontos, mellyel szemügyre vesszük a világot.
… lényeges dolgokat emberek között soha nem a szavak, mindig csak a magatartás és a cselekedetek intéznek el.
… érzéseinket nem szabad szégyellni akkor sem, ha méltatlanra pazaroljuk.
… van másfajta műveltség is, mint az értelem gőgös birtoka, van a szívnek is műveltsége, s az is fontos, nagyon fontos …
… rend nélkül nincs igazi forradalom sem.
A tükörbe sokáig kell nézni, sokszor és sokáig, amíg végre megismerni az ember igazi arcát.
Emberek vagyunk, s ez a magas rang kötelez: meg kell ismerni szívünket és sorsunkat. Nem könnyű ez. Két isteni orvosság tud csak segíteni, hogy elviseljük a valóság mérgét és ne haljunk bele idő előtt: az értelem és a közöny.
A zsarnoknak is dolga van a földön. Nem tudod még, hogy Ő a büntetés?
Én úgy akartam élni, mint aki szolgál az embereknek. De nem engedték, hogy szolgáljak nekik: mindig szolgaságot követeltek, ami nem ugyanaz.
Nem elég olvasni. Újraolvasni – az összes tanácsadók szerint –, fontosabb.
A költészet több, mint vers. Egy napon az ember elhallgat a világ előtt, mintegy becsukja szemét. Ez a pillanat, mikor igazán költő.
Sikered van? Vigyázz! Minden siker gyanús.
A „plátói szerelem” éppen olyan esztelenség és otromba hazugság, mint ahogy nincs vegetáriánus tigris: nem az a célja a szerelemnek, hogy plátói legyen. A szerelem vad és eszeveszett érdekszövetség; miért éppen csak a pénz hiányozzék belőle? … Aki szeret, fizet. Aki nem fizet, nem szeret jól, nem szeret helyesen, tehát nem szeret igazán.
Az ember még mindig nem elég erős és bátor önmagához. A csillagokkal már farkasszemet tud nézni; lépével vagy beleivel még nem mer farkasszemet nézni.
Igen, lassan kellene élni. Nemcsak azért, mert a „lassan” legtöbbször nem mindig –, „tovább” is. Lassan kellene élni, mert „lassan” annyi is, mint figyelmesen, mint közelebbről, mint igazibban, mint emberibben élni.
A szerelem csak tőmondattal tudja közölni magát. Mikor a szerelem magyarázkodni kezd, cáfol, vagy reábeszél, már nem szerelem, hanem emberi ügylet és szomorú végzet.
… megtanultam azt, hogy nem lehet eléggé alázatosan, elég türelmesen és hódolva fogadni az élet ajándékait, de nem lehet eléggé vigyázni arra sem, hogy ne adjuk oda szívünket egészen és feltétel nélkül eleveneknek.
Virágozz és pusztulj, mint a kert: mert minden benned van. Tudjad ezt: te vagy a kert és a kertész egyszerre.
Legfőbb ideje, hogy haszontalanul éljél. Már éppen eleget éltél hasznosan.
A semmiből üzenem: az életnek, akármilyen gyászos, zavaros és véges is, van értelme. Egyetlen értelme van: az emberi értelem.
Vendégjáték Bolzanoban. Bp., é.n. ( 1940.) Ég és föld. Bp., é.n. (1942)
