MISIMA JUKIÓ (1925–1970, japán író)
MISIMA JUKIÓ (1925–1970, japán író)
Büszkeségemnek egyetlen forrása: engem nem ért meg senki, ezért semmi kedvem sincs ahhoz, hogy magamat megértessem másokkal.
… amikor tettekre volna szükség, mindig lenyűgöznek a szavak.
Semmi sincs, ami a halott arcnál érthetőbben beszélne arról, hogy az anyag milyen távol van tőlünk, s mennyire nem tudunk mit kezdeni létezésével.
… ha az ember a szépséget kutatja, észrevétlen rábukkan a világ legsötétebb dolgaira.
Miért zaklatja fel az embert annyira a kiömlő vér látványa? Mi undorít abban, ha a zsigerek napvilágra buggyannak? … Hát nem egylényegűek a fiatal, üde bőr szépségével?
A szörnyű kielégületlenség, mely abból származik, hogy a világgal szemben állunk, csak attól csillapul, ha vagy mi engedünk, vagy a világ.
A pokol éppen attól pokol, hogy mindent, de mindent egyértelműen megértünk.
… a közönségesen szerelemnek nevezett hiedelmet is meg tudom határozni. Tévelygés, melyben a látszatot a valósággal akarjuk egyesíteni …
Egyedüli szerves dolog, mely az embereket érdekli, a részvétlenség, a politika. Az ember öngyalázó élőlény.
… legyen bármilyen komor is, az ismeret magában rejti a mámor ízét.
… a szépség örökkévalósága megbénítja az embert, és megmérgezi az életet. Csak egy pillantást enged magára vetni, mégis ellenállhatatlan.
Milyen sokat kell még a testtől tanulnunk, hogy a szellem utolérje ezt a letisztult valóságérzetet. A zen azt mondja, hogy lelkünknek se formája, se alakja nincsen; a képességet, mellyel a formavilág bűvöletével szemben a formátlanság szemlélhető, a maga mivoltában hihetetlenül ki kell élesíteni.
Hát nincs arra törvény, hogy azt az emberi érzést – legyen az akár szeretet, akár gyűlölet –, ha már bennem megvan, a másiknak is viszonoznia kell?
… hagyjanak fel azzal, hogy értelmet tulajdonítsanak az elpusztíthatatlanságnak, valamiféle analógiák alapján. Tanulják csak meg, mennyire semmirevaló biztosíték az, ha valami ott áll ötszázötven esztendeig egyhuzamban …
A tudás szemszögéből a világ örök állandóság és örök változás egyben. S ha azt kérdezed, mire jó ez: arra, hogy az ember felfegyverkezzék a tudással, és kibírja az életet.
… nem a tettek, hanem a tudás változtatja meg a világot. Van olyan tudás, mely addig is elmegy, hogy képes imitálni a cselekvést.
Az Aranytemplom. Bp., 1989. Erdős György.
