MINAČ, VLADIMIR (1922–, szlovák regényíró, elbeszélő)
MINAČ, VLADIMIR (1922–, szlovák regényíró, elbeszélő)
Nincs gonoszabb és gyilkosabb félelem a hatalmukat féltő uralkodók félelménél.
… az értelmiségi élősdi fajta. Kénytelenek vagyunk abból élni, hogy élősködünk.
Az ember elszakad a munkától, és tüstént elvadul, úgy bizony, nagyuram, a munka mindennek legeleje, és aki elszakad tőle, elveszti az emberségét.
… a költők kissé bolond, de máskülönben ártalmatlan emberek.
Bármit gondolhat rólam, csak azt ne, amit gondol.
Csábít minden, ami drága. Szegény volt az ifjúságom, talán azért. Olyan vagyok, mint valami újgazdag.
A szerelem nem. irányítható rakéta. A szerelem mozgása ismeretlen, titokzatos erőforrásokból táplálkozik. És mindig eltér az előre kiszámított pályától. A szerelem olyasmi, amit sohasem találunk, ha keressük. Van benne valami, ami rajtunk kívül áll.
Mi mást kínálhatnának a férfiak, ha nem tudnak szerelmet adni? Kényelmes rabságot kínálnak. Rabszolgai kényelmet. Televízió, hűtőszekrény, konyhai robot. És autó. Meg családi ház.
Valahányszor egyenjogúságról beszéltek, mindig más férfira fáj a fogatok.
Az ember azzal is elüt minden más élőlénytől, hogy tud egyedül lenni. Hogy kell egyedül lennie. Hogy kegyetlen tehernek érzi a magányt.
A titkár nem ember, a titkár csak titkár.
Miért csak akkor érdekel az igazság, ha téged ért igazságtalanság?
Minden, ami nem illik a nótánkba, egyszerűen elavult, a múlt csökevénye. A múlt nem védekezhetik. Ráfoghatunk mindent, amit csak akarunk.
A rum a proletárok nektárja.
Holtak és élők. Bratislava, 1984; Sohasem vagy egyedül. Bratislava, 1964. Tóth Tibor.
