MUSIL, ROBERT (1880–1942, osztrák író)
MUSIL, ROBERT (1880–1942, osztrák író)
… nem a ballépés számít, hanem a következő lépés.
Korunk erkölcse, bárki bármit mondjon, a teljesítményerkölcs. Öt többé-kevésbé hamis esőd nem baj, ha az ötödik után az áldás és az áldásosztás ideje következhet. A siker mindent feledtet.
Erkölcsünk egyetlen alapvető ismérve, hogy parancsai egymásnak ellentmondanak. Ezért minden tételek legerkölcstelenebbike: kivétel erősíti a szabályt!
Az ésszerű aszkézis: ellenszenv az evés iránt az állandó kellően tápláltság állapotában!
… a rosszat mindig többé-kevésbé szenvedéllyel, fantáziával követjük el, a jót viszont félreismerhetetlen indulati szegénység, savanyúság jellemzi.
… az emberi szépség és jóság abból ered, amit az emberek hisznek, s nem abból, amit tudnak. De a hit mindig tudással párosul, még ha csak képzelt tudással is, varázslatos létrejöttének ősidői óta.
A kor filozófiaellenes és gyáva; nincs hozzá bátorsága, hogy eldöntse, mi értékes és mi nem, és a demokrácia, a legtömörebben kifejezve azt jelenti: Tegyük, ami történik! Mellesleg megjegyezve, ez fajunk történetének eddigi leggyalázatosabb circulus vitiosusa.
… a műveltségben mindig az a legfontosabb, amit megtilt az embernek.
… a szociáldemokrata köztársaság, élén egy erős uralkodóval, korántsem elképzelhetetlen államforma.
Az erkölcs lényege kizárólag azon nyugszik, hogy a fontos érzelmek mindig azonosak maradnak, és az egyénnek nem kell mást tennie, mint velük összhangban cselekednie!
… mivel a férfi csírahordozó ily könnyen kudarcot vallhat, szexuálisan csak ott érzi biztonságban magát, ahol a nő semmiféle lelki fölényétől nem kell tartania, ezért azután a férfiak szinte sosem mernek emberileg velük egyenértékű nőkkel kezdeni.
Ma szinte mindenki érzi, hogy a forma nélküli élet az egyetlen forma, amely az életet eltöltő számtalan lehetőségnek, szerteágazó akarásnak megfelel …
… az élet sokkal jobban izgat tulajdonképpen, ha egy regényben olvasom, ahol már valamiféle felfogás védőkeretébe ágyazódik; de ha a maga teljes részletességében-terjengősségében kell átélnem, mindig elévültnek, régimódian bőbeszédűnek, gondolati tartalmát túlhaladottnak érzem.
… könnyen elképzelem, hogy hamarosan fordulat jön, s vele egy olyan ifjúság, amely az erkölcsnélküliség helyett ismét az erkölcsöt tűzi gomblyukába.
És a művészet? Nem azt jelenti-e, hogy örökké képeket alkotunk, amelyek az élet képével nem vágnak egybe?
… egyszerű az életünk. Csak akkor látszik rendbehozhatatlanul kuszának, ha önmagunkra gondolunk; ám abban a pillanatban, amikor nem magunkra gondolunk, hanem azt kérdezzük magunktól: hogyan segíthetünk valakin, máris roppant egyszerű!
… nem kell túlságosan komolyan venni, ami e honban történik.
Az igazi hírnév a hozzá nem értők köréből szárnyalhat fel csupán, akkor megbízható!
… nézetei bárkinek lehetnek, de hosszú távra csak azok a nézetek maradandók, amelyekkel boldogulni lehet; mert az a bizonysága, hogy mások számára is mondanak valamit!
… a magam részéről korántsem vagyok mindenképpen a forradalmias dolgok ellensége! Természetesen úgy értem: amennyiben nem vezetnek ténylegesen forradalomhoz!
… az egészséges embert az elmebetegtől éppen az különbözteti meg, hogy az egészségesben minden elmebaj ott él, az elmebetegben azonban csak ezek egyike!
… a morál, mint minden más rend, kényszer és erőszak által alakul ki. Hatalomra jutott emberek csoportja egyszerűen rákényszeríti a többiekre azokat az előírásokat és alapelveket, amelyek révén saját uralmát biztosítja.
… mégis valamelyest jobb dolog, ha az emberi jóságban hiszünk, nem pedig az ágyúkban és a politikában – még ha az emberjósághit módja egy kicsit nevetséges is.
Saját eszméiért ám ölesse meg magát akárki, aki azonban idegen eszmékért meghalásra bír másokat, gyilkos!
… időnk csak akkor van, ha nincs időnk akármire.
Ismert enyhületmód ez; beszéljünk a bajról, elmúlik a szorongás!
Az ember sosem érzi magát teljesen gyávának; mert ha valamitől megijed, épp annyira szalad el, hogy ismét hősnek érezze magát!
És minden előrelépéshez meghátrálás társul, minden erőhöz gyengeség; és senki sem részesülhet olyan jogokban, amelyeket ne valaki más siratna; nem rendeződik bonyodalom, hogy új rendetlenség ne támadna.
… ha igaz az, hogy a világot nem azért teremtették, hogy emberi követelményeknek feleljen meg, ugyanígy igaz, hogy az emberi fogalmakat viszont azért, hogy igenis megfeleljenek a világnak, hiszen ez a feladatuk.
… a középmagas és átlagos dolgok igazán törzsökösek, ezeknek van a legjobb esélye fajtájuk fenntartására; ennek értelmében azt feltételezhette az ember, hogy az élet első számú törvénye az önfenntartás; és ki tudja, nem így van-e csakugyan?
… a történelem feltétlenül az átlag történelme, vagy, ha úgy akarjuk milliónyi történetnek az átlaga.
… most mindenkinek annyi tudatalattija van, hogy nem is tudja … és sokkal fontosabb azt tudni, hogy miért nem tudunk valamit, mint azt, hogy mit nem tudunk!
Zseni az, aki ott, ahol mások hiába kutatnak, megleli a megoldást, mert olyasmit tesz, amire előtte senki se jött rá.
Azt hiszem, nemcsak azért szeretünk valamit, mert szép, hanem ez a valami szép lesz, mert szeretjük.
A köznépben nem él a logika, maga felett azonban ott kell éreznie, hogy él!
Aki nem tudja, önmaga mit akar, tudjon legalább annyit, hogy mit akarnak a többiek.
… a beteljesülés után minden vágy – nemcsak a szerelem – szomorúságba fordul.
A polgári individualista kultúra el fog pusztulni, ahogy minden kultúra elpusztult eddig. Hogy min megy tönkre? Megmondhatom önnek: azon, hogy minden mennyiség egyre fokozódik, közben azonban a központi minőség nem.
… aki Istent emberi morállal azonosítja, istenkáromló!
Ha azt akarjuk, hogy a világ újra jó legyen, ahhoz bátorság is kell! Időről időre szükség van olyan emberekre, akik nem vesznek részt a közhazugságban!
A képzeletet csak az izgatja, ami még nem, vagy már nem a miénk.
Puszta tagadásból nem lehet élni.
Hogy csak egy embert szerethetünk? Merő jogi előítélet, amely csak elburjánzott rajtunk.
A lezáratlanul eltemetett aktát időről időre ki kell venni a sírból, hogy rávezethessék, miszerint még mindig nem lezárható.
… a legzseniálisabb gondolatok csupán más zseniális gondolatok változatai, kis többlettevései.
Bizonyos kórképek nem személyes, hanem egyben szociálisjelenségek is.
… a szerelem: ha valaki megfelelő helyen áll képzelmeink rendszerében.
Ausztria… a modern világ különösen szemléletes esete.
… könnyebben vállaljuk a távoli nagyobb veszélyt, mint a közelről fenyegető kisebbet.
Az emberiség jobb szerveződése csak az önzetlenségtől várható.
Miért nem hallgat manapság az ember a művészetben kifejezett gondolatokra, holott egyébként kimondottan nevetséges érdeklődést tanúsít a „tanok” iránt?
A tulajdonságok nélküli ember. II-III. k. Bp., 1977. Tandori Dezső.
