MUTAFCSIEVA, VERA (1919–, bolgár írónő)
MUTAFCSIEVA, VERA (1919–, bolgár írónő)
Sok férfit ismertem, elhihetitek: valamennyi hivatottnak érzi magát rá, hogy ők rendezzék a világ sorát. De a legegyszerűbbekkel, családjukkal, asszonyaikkal, szolgálóikkal nem boldogulnak.
… a gyerekek sohasem tudják, hogy örüljenek gyermekségüknek.
… a mi időnkben az államférfi csak úgy tehetett nagyot, ha a vadállatnak nem csupán az alakját, hanem a tulajdonságait is magára öltötte.
… amikor nincs pénz, akkor beszél az ember a legtöbbet róla.
… van valami, ami a világot olyan értékessé teszi, és ami tudatossá válik: az egyszeri. Első találkozásunk egy várossal, szigettel vagy tengerparttal; és az a nagyszerű benne, hogy tudjuk. ez nem fog megismétlődni.
Tudjátok-e, mi a leghízelgőbb egy férfi számára, és mi tölti el a legnagyobb önbecsüléssel? Egy méltó ellenfél.
Minden ember annyira különbözik a másiktól, hogy már az is csoda, ha kettőnek egyetlenegy valódi érintkezési pontja is akad.
Ismeretes, hogy semmilyen vonzalom sem örök, de akiben kihalt a szerelem, nem ismeri be, hogy partnere ugyanazon törvényeknek van alárendelve, mindenki azt hiszi, hogy őt továbbra is ugyanúgy szeretik, mint hajdan. Sok szomorú félreértésnek ez az oka. Az ember megkísérli érzelmei elmúlását eltitkolni, nehogy beismerésével szerelmében is megölje azt, aki közben ugyanúgy cselekszik.
Minden fájdalomnak van bizonyos határa, amin túl már tiszta gyűlöletbe csap át.
Az ember a kárörömet jobban élvezi, mint a saját sikerét.
Cem szultán. Bp., 1976. Juhász Péter.
