TORNAI JÓZSEF (1927–, költő, író)
TORNAI JÓZSEF (1927–, költő, író)
Tegnap, ahogy egyedül maradtam és tüzet raktam, kiderült: már csak a tűzzel beszélgethetek. De milyen nyelven?
És megint ott tartok: a tiszta természeti lény és a XX. századi értelmiségi lét tökéletes ellentéténél.
… már nem a mindenáron való újítás, ami egyre nagyobb destrukcióval, pusztítással jár, hanem bizonyos klasszikus értékeknek, emberi, művészeti, szellemi értékeknek a védelmét jelenti a modernség.
… szívem most is a kisebbségeké, az elnyomott nemzetiségeké és négereké, indiánoké vagy a nálunk is állandóan megcsúfolt, kutyaként kezelt cigányoké.
Úgy látszik, az ember szelleme nemcsak az előrefutást, a helybenjárást, szinte az „örök visszatérést”, az ismétlést is megköveteli.
Az életformaváltás első nemzedéke akár parasztokról, akár munkásokról van szó, minden energiáját föléli az életformaváltás folyamatában, és a legtöbbször nem jut többletenergiája az ebből való kitekintésre.
… a népi, mágikus kultúra is fogva tart, de a nyugat-európai keresztény metafizika is. Vagy másképpen fogalmazva: a földhöz való viszonyom éppúgy, éppolyan végzetes erővel köt, mint az istenhez való. Megint másfelől közelítve: a nemzeti létezés kérdésfeltevései éppen annyira, mint a homo sapienséi. Nem tudok magyar lenni anélkül, hogy elsősorban ember ne volnék.
Legfájdalmasabb föleszméléseink közé tartozik, hogy az ember (az emberiség, nemzet) alapkérdéseit nem szabad lezárni, tisztázottnak tekinteni.
… furcsa lehet, de én szűkösnek érzem a politikai szerepet, ráadásul sokkal esetlegesebbnek, mint az íróit, gondolkodóit. A mi viszonyaink között azonban nem mi választjuk a szerepet, föladatot; a szerep, a föladat választ minket.
A modem nemzeteket legelsősorban az különbözteti meg az ásatag, múlt századi, a történelmiség alapján álló nemzetektől, hogy határtalanul dinamikusak. … Egy sértődött nép, amilyenek, sajnos, mi is gyakran vagyunk, egy kisebbségi komplexussal küzdő ország állandóan magyarázkodik, folyton kompenzál, ahelyett, hogy minden igyekezetével megszabadulna a görcseitől.
A mi kis népünknek – más kis népekkel együtt – ma nem egyik vagy másik nagyhatalom „ellenállhatatlan ölelése” között kell választania, hanem a banalitás, az üzleties racionalitás világgyőzelme, illetve a lélekbeli újjászületés lehetősége között.
… a művészetek láthatólag fölélték kifejezési eszközeik végtelennek látszó tárát, megállni azonban nem lehet, kétségbeesetten keressük tehát a még föllelhető lehetőségeket.
A törzsi kultúrák tanulmányozása arra a reménykedésre bíztat, hogy van olyan visszatérés a múlthoz, amely mégsem visszatérés és nem múlt, hanem jövő, mert egy újfajta közösség szellemének alkotása.
A történelem csak akkor rosszabb még önmagánál is, ha nevében hatalmi, filozófiai tekintélyek cselekednek és igazolják tetteiket.
A legerkölcsösebb az, aki mást szeretne tenni, az érdekei is mást követelnének tőle, mégis képtelen egyébre, mint a morális tettre.
Ne higgy annak a nemzetnek, amely fetisizálja magát; annak a vallásnak, mely a régi üdvösséget ígéri, annak a mozgalomnak és pártnak, amely mindent megold neked! Ne higgy a jólétnek és a tudománynak, misztikus megszállottságnak és végső katasztrófa jövendölésnek!
… a művészet abszolút értéke lehet a tökéletesen pragmatikus társadalomnak is.
… ha a vallásháborúknak véget vethetett a lassú szekularizáció, ma ugyanígy jó orvossága lehet a nacionalizmusnak is.
Minden erőnkkel a homogén nemzetállam mániája ellen kell fordulnunk.
Közép- és Kelet-Európában is azok lesznek az igazi románok, szerbek, lengyelek, bolgárok, csehek, szlovákok és magyarok, oroszok, ukránok, akik a legmesszebbre jutnak a modem nyugat-európai típusú politikai vívmányok megteremtésében, sőt, még azon is túl, a Bibó-féle, úralom nélküli, számtalan kisebb-nagyobb népcsoport autonómiáján alapuló állam fölépítésében.
A szabadság mindenek fölötti igény, de minél többen vagyunk szabadok, annál inkább szükség van arra, hogy ezzel a szabadsággal jól gazdálkodjunk. tehát valamilyen módon gátoljuk.
… a boldog ember ki van szolgáltatva: égnek, földnek, a másik embernek. A boldogtalan? Mit lehetne még elvenni tőle?
… akármennyire is absztrahálódik, technicizálódik a mai ember élete, emberi lényegünk megmarad. A szépség, a szeretet, a szerelem, az állatok és a többi élőlény iránti egyetemes vonzalom megtart minket gondolkodásra és boldogságra képes halandóknak. Ennek a hitnek a középpontjában természetesen a férfi és nő titka áll, az ami éhesen, szomjasan, csalódottan, vesztesként is egymáshoz hajtja, láncolja őket.
Mágia és metafizika. Bp., 1995.
Egy sértődött nép, amilyenek, sajnos, mi is gyakran vagyunk, egy kisebbségi komplexussal küzdő ország állandóan magyarázkodik, folyton kompenzál, ahelyett, hogy minden igyekezetével megszabadulna a görcseitől.
