VAS ISTVÁN (1910–1991, költő, író)
VAS ISTVÁN (1910–1991, költő, író)
… van két világ, az, amelyiket magam körül láttam, ahogy sűrűn és tapintatosan megfogalmazták, a „jobb emberek” világa, és van egy másik, a rejtélyes, ahol a versek születnek, és a kettőnek semmi köze egymáshoz.
Rousseau híve voltam: hittem az emberi természet eredeti jóságában. Amelyet aztán megontott az ösztönök elfojtása vagy a civilizáció, a kapitalizmus, a munkamegosztás, a magántulajdon – annyi elnevezésünk volt rá. Továbbá a jó egyértelmű volt azzal, vagy legalábbis magába foglalta azt, hogy szocialista. Vagy kimondatlan és ellenőrizhetetlen alaphiedelmeim közé tartozott, hogy a szocializmus az emberi természetnek megfelelő állapot volna.
Kezdtem inkább úgy látni: az emberek parancsolni szeretnek – pontosabban: parancsolgatni – és engedelmeskedni.
És semmin se tudok mulatni már, csak
A szörnyeken.
A szörnyeken.
Mert nem kunszt megmenteni olyat, akivel egyetértünk, ugye? Azt kunszt megmenteni, aki teljes mértékben ellenünkre van.
De igazában azt is mondhatom, hogy az ember külföldön, idegenben látja igazán a hazáját és Magyarországot. Egy kicsit önmagát is jobban látja és élesebben, ott hirtelen olyasmik kerülnek napfényre önmagunkból, amik idehaza szunnyadtak volna még sokáig…
Sumonyi Zoltán: Vas István. Bp., 1982.
„a Kárpátoktól le az Aldunáig”
népek hazája, mely békére várt,
hol minden, ami él még s élni áhít,
a férfi, nő, a gondolat, a tárgy,
a föld, a víz, a lég, a láng az agyban,
minden, mi a halált ízlelé –
– fordul megint, tudva vagy öntudatlan,
Páris felé, Páris felé!
…
Adjatok hát békét, de igazit;
a népeknek, haboknak és rögöknek…
Vigyázzatok. Béke csak az, amit
kiki a saját szívében kötött meg.
népek hazája, mely békére várt,
hol minden, ami él még s élni áhít,
a férfi, nő, a gondolat, a tárgy,
a föld, a víz, a lég, a láng az agyban,
minden, mi a halált ízlelé –
– fordul megint, tudva vagy öntudatlan,
Páris felé, Páris felé!
…
Adjatok hát békét, de igazit;
a népeknek, haboknak és rögöknek…
Vigyázzatok. Béke csak az, amit
kiki a saját szívében kötött meg.
Mit számít, hogy kié voltatok,
Turulok, keresztek, csillagok,
Ami értünk harcolt, valamennyi jel,
Minden, amit nem felejtek el,
Minden, amiért szivünk dobogott,
Sávok, szinek, tiszta lobogók,
Mit számít, hogy hányféle mocsok
Száradt meg és fakult el rajtatok,
Piros, fehér, zöld. láttunk szállani,
Bukott forradalmak zászlai
…
Lobogjatok bennem, ne szünjetek,
Ne szünjek meg még lobogni veletek,
Összesen, mind kell, nem hullhat ki egy sem,
Csattogjatok az ég felé helyettem,
Repüljetek, ha nem repülhetek!
Turulok, keresztek, csillagok,
Ami értünk harcolt, valamennyi jel,
Minden, amit nem felejtek el,
Minden, amiért szivünk dobogott,
Sávok, szinek, tiszta lobogók,
Mit számít, hogy hányféle mocsok
Száradt meg és fakult el rajtatok,
Piros, fehér, zöld. láttunk szállani,
Bukott forradalmak zászlai
…
Lobogjatok bennem, ne szünjetek,
Ne szünjek meg még lobogni veletek,
Összesen, mind kell, nem hullhat ki egy sem,
Csattogjatok az ég felé helyettem,
Repüljetek, ha nem repülhetek!
