VERES PÉTER (1897–1970, író, politikus)
VERES PÉTER (1897–1970, író, politikus)
Az embert, ha a valósággal birkózik, két nagy kísértő kerülgeti: a cinizmus vagy a bölcselkedés és mindkettő a passzivitás felé vezeti.
Emberismeretet és önismeretet csak akkor tanul igazán az ember, még aki képes is erre, amikor a dolgok közepébe kerül.
… egy-egy igazi vezető szakember elég egy helyen, mert minden szaktudás sok próbálkozással és minden próbálkozás sok tévedéssel jár.
… a rongy ember is eszik valamit, lakik valahol és ruházkodik valahogy, nem nyugodhatunk bele, hogy tekergő, naplopó, tolvaj legyen belőle. Neki is dolgoznia kell. Nemcsak az úri naplopást kell megszüntetni, hanem a szegényekét is.
… minden új dolog töredelem és fáradalom a régi embernek. … amúgyis mindig ez volt az embernek a sorsa: mindig újat kellett megérnie és megtanulnia.
A rosszul vezetett hivatalnak az a tulajdonsága, hogy belekényszeríti az embereket az önállótlanságba, beleszoktatja a felelőtlenségbe.
Könnyű jó harcosnak, jó pártmunkásnak lenni, amíg az embert minden lépésében irányítják, de hogy ki mit ér mint ember, az csak akkor dől el, ha valamit ránk bíznak, ide állj és csináld, ahogy tudod!
… aki tehetség és tudás nélkül is érvényesülni akar, az valóságos alkalmazkodó bűvész lesz. És ehhez a látszólag jámbor vagy büszke-egyenesnek látszó paraszt is ért, ha benne van a törtetés vágya.
Mert dolgozni: az egy életforma. … Megint más, ha valaki azért dolgozik, hogy „valakivé” váljon, „valami” legyen belőle.
… aki nem, vagy nem egészen érti azokat, akiknek napról napra újra kell kezdeni ugyanazt, vagy mindig másik munkát a gazdagság, a rang és dicsőség reménye nélkül, az nem lehet jó vezetője ezeknek az embereknek.
… a karrieristával szemben sohase lehetsz elég óvatos, az mindig új fogásokkal lép elő. Esetleg úgy is, hogy közben ő maga a kérlelhetetlenül szigorút és ébert játsza a tegnapi, az elavult karrierista módszerek és a törtető új karrieristák ellen.
… a bürokrácia olyan, mint a parafa, megnyílik a fúrónak vagy az erős éknek, de aztán magától mindig össze is záródik. Minden újabb lépést meg kell harcolni vele és csak az igazi erőnek enged.
A nagyon aggályoskodó ember … nem tud vezetni, de a gátlástalan meg biztosan bajt csinál, mert a rosszhoz szinte tapad minden más rossz: a nagyobb karrierista úgy vonzza magához a kisebb törtetőket, mint a mágnespatkó a fürge kis varrótűket. Az igazi vezető a jó emberekre támaszkodik. de a rosszakat is dolgoztatni, hasznosítani tudja.
Almáskert. Bp., 1954.
