WEÖRES SÁNDOR (1913–1989, költő, műfordító, író)
A száz százalékos komolyság pedig, álljon akár dogmatikai, akár tudományos, akár tudományos, akár „szabad”, akár mindennapi alapon: sose volt kenyerem.
Szállj le önmagad mélyére, mint egy kútba; s ahogy a határolt kút mélyén megtalálod a határtalan talajvizet: változó egyéniséged alatt megtalálod a változatlan létezést.
A teljességben nincs jó és rossz, nincs érdem és hiba, nincs jutalom és büntetés.
Szereteted ne olyan legyen, mint az éhség, mely mohón válogat ehető és nem-ehető között; hanem mint a fény, mely egykedvűen kiárad minden előttelévőre.
Írmagját se tűrd magadban semmiféle társadalom javító szándéknak. Mert minden elvont közösség ködkép; és aki a ködben rohangál, előbb-utóbb elevent tipor.
Figyeld a tünemények szakadatlan áramlását: mind más és mindig más és mégis mindig azonos.
Szerintem csak egyetlen ember létezik, és az Jézus. A többi ember annyiban van, vagy annyiban nincs, amennyiben Jézussal azonos vagy nem azonos.
A nő: tetőtől talpig élet.
A férfi nagyképű kísértet.
Kenyeres Zoltán: Tündérsíp. Bp., 1983.
Szív dobban,
Szív dobban,
kalapács koppan, tűz lobban.
Feszül az új híd, dörög az új gyár,
virul az ország, ujra él már!
Bírák és bankosok areopágja
megméri, sorsa tűhegyen forog:
…
ima fény ünnep lengj béke
fény csönd
béke
csönd
csönd
béke
béke