WERFEL, FRANZ (1890–1945, osztrák regényíró, költő)
WERFEL, FRANZ (1890–1945, osztrák regényíró, költő)
A leggonoszabb tanítás saját hibánkat a szomszédnál keresni.
A jövőt nem ismerem. De ismerem a veszélyét annak, ha egy közösségben félelem és pánik támad. … – A félelem a legbiztosabb eszköz arra, hogy az ellenséget gyilkosságra ingereljük.
Minden harcias nemzet – nemcsak az oszmán – megbocsátja a katonai kudarcot, ha vele egyenrangú féltől szenvedi el. De olyan fajtól szenvedni vereséget, amelytől idegen a harci eszmény, s azt látni, hogy kereskedők, iparosok, könyvkukacok alázzák meg – ezt harcos jellem sohasem felejtheti.
Senki sem ismeri önmagát, mielőtt próbára nem tétetett.
Az emberi természet kiirthatatlan sajátsága, hogy örökké dühös érvényesülési vágyát könyörtelenné fokozza az alacsonyabb sorúak, a szegényebbek, a nyomorultabbak, sőt még az idegenek rovására is, ahol és amikor erre alkalma nyílik. A megalázásnak ez a szenvedélye és a bosszúvágynak belőle fakadó visszahatása a világtörténelem nagyon jelentős mozgató ereje, amelyet a politikai eszmények kopott kabátja csak igen hiányosan fed el.
A közösségi élet egyik titka, hogy a véletlen a megtelelő időben mindig megteremti a megfelelő eseményt a tömeg felhalmozott elégedetlenségének levezetésére.
Minden ember és minden nemzet kerül egyszer olyan helyzetbe, hogy ő a gyengébbik. Ezért nem szabad tűrni a kiirtásnak, sőt még a megkárosításnak a precedensét sem.
Az egyik legszomorúbb emberi gyöngeség, hogy azt ismerjük a legkevésbé, akinek a legejtettebb rezdüléseit is meg kellene értenünk – az ellenségünket …
Minden ember egy nép közösségébe tartozik, akár akarja, akár nem, és kötve marad hozzá. Ez magából a természetből fakadó tény. Mint keresztény, azt hiszem, a mi égi Urunk a különbözőséget a szeretet kedvéért teremtette. Mert különbözőség és feszültség nélkül nincsen szeretet.
Az alacsonysorsúak, a számkivetettek – és hozzájuk tartoznak a nyomorékok is – csak ritkán tudják elfojtani a kárörvendő diadalérzést, ha a sors valamelyik kegyeltjét letaszítják közéjük, még ha a legjobb barátjuk is az.
Ha elveszed a szemetet az emberi állattól, csak a legszörnyűbb dolog marad a lelkében, az unalom. Önmagával egyik sem bírja ki. És ebből az unalomból származik minden gonoszság …
Ha valaki rögeszme megszállottja, akkor megvan benne a hozzá való képesség, hogy ezt az agyrémét másokra, akár egy nagyobb gyülekezetre is rátukmálja. Ez a politikai propagandisták hatásának legfőbb titka, egypár ostoba frázis és démonian igéző hang …
A következetes gondolkodás megerőltetéssel jár, és megerőltetni senki sem szereti magát.
Rendes időkben a nép egészséges kétkedéssel, világosan meg tudja különböztetni egymástól a jót és a rosszat, szavakban és emberekben egyaránt. … ugyanaz a tömeg, amely a megszokott körülmények között olyan leleplező kétkedéssel fogadja a nagy szavakat, áldozatul esik nekik a katasztrófa pillanatában. Ilyenkor azután a bizonytalan, elmosódott fogalmak hatnak a legerősebben.
Forradalmárok sohase hivatkozzanak törvényessége.
A Musza Dag negyven napja. Bp., 1966. Hódos György.
