Előszó

Teljes szövegű keresés

Előszó
A magyar szent korona országainak Helységnévtárából legutóbb, az 1907. év augusztus havában megjelent kiadás nemcsak majdnem teljesen elfogyott, úgy hogy a kézikönyv iránt folyton mutatkozó keresletnek alig lehetett eleget tenni, hanem a közigazgatás minden ágában, főleg pedig a községek és egyéb lakott helyek elnevezése tekintetében történt igen nagymérvű változások következtében annyira el is évült, hogy szükségessé vált a Helységnévtárnak újabb kiadásáról gondoskodni. Az új kiadás közrebocsátására legalkalmasabbnak látszott a népszámlálás utáni időpont, mint a hogy már évtizedek óta rendesen a népszámlálást követőleg megjelenő Helységnévtárak viszik szét a közönség legszélesebb köreibe a népszámlálás új adatait.
Ennek az új kiadásnak tehát, melyet a magyar kir. központi statisztikai hivatal most bocsát a nyilvánosság elé, egyik legfőbb jellemző vonása az, hogy az 1910. évi népszámlálásnak új adatait tartalmazza úgy a községek lélekszámát, mint a házak számát, valamint a községek lakóinak főbb nemzetiségek szerint való megoszlását illetőleg is.
Ugyancsak az új népszámlálás adataira való tekintettel vétetett fel a Helységnévtárba ezúttal is az általános rész, a mely a községeket vármegyék, járások, községi és körjegyzőségek szerint csoportosítva közli a lélekszám kitüntetésével, sőt az 1902. évi Helységnévtárban megkezdett újításhoz híven minden egyes községnél közreadja a hozzátartozó fontosabb puszták, telepek és egyéb külterületi lakott helyek lélekszámát is.
Már másodízben történik meg ez a gazdag adatközlés és így az 1910. évi eredmények összehasonlításából népességtörténeti kutatásokra is alkalmas; kiválóképen azonban gyakorlati jelentősége van és közigazgatási forgalmi tájékoztatás szempontjából bír nagy fontossággal.
Oly kisebb jelentőségű vagy új alakulatot képező lakott helyek is szerepelnek így – lélekszámuk kitüntetésével együtt – az általános részben, a melyek eddig a Helységnévtárban egyáltalán nem fordultak elő, s a melyek a betűrendes részbe most sem vétettek föl: minthogy azonban a népszámlálási községi gyűjtőív említi őket, az általános rész teljessége érdekében kivánatosnak látszott legalább oda való fölvételük. A jövő mutatja meg, hogy ezek az alakulatok olyan állandóbb jellegűekké válnak-e, hogy később a betűrendes részbe is bele kell kerülniök.
A Helységnévtár általános részének ezen nagy bővülése mellett feleslegesnek látszott a puszták, telepek és egyéb lakott helyek lélekszámadatait a betűrendes részben is közölni. A betűrendes részben csak a városoknál és községeknél közöltetik a lélekszám, a puszták és telepek lélekszáma könnyen megkereshető az általános részből.
Itt említem meg, hogy az 1910. évi népszámlálás eredményeiről kiadott I. kötetben a fontosabb puszták, telepek és egyéb lakott helyek népessége a főbb demografiai viszonyok szerint is részleteztetik (nem, családi állapot, anyanyelv, hitfelekezet, kor, műveltség). A pusztákról ilyen adatok ezúttal először dolgoztattak fel; ennek az új adatközlésnek is igen nagy jelentősége van úgy gyakorlati, mint népességtörténeti szempontból.
A Helységnévtár egyéb anyaga különben változatlanul maradt a legutolsó kiadáshoz képest, mert évtizedek hosszú gyakorlata állapította meg, hogy mily adatok közlése fontos és szükséges a Helységnévtárakban. Az újabb adatközlésekkel máris eljutottunk addig a határig, a melyen túl további adatok már nem emelnék a Helységnévtár értékét, a mennyiben a mily mértékben gazdagítanák azt egyfelől, oly mértékben rontanák másfelől a kezelhetőségét és növelnék a terjedelmét és árát. Azért e helyütt is különösen hangsúlyozni kivánom, hogy a Helységnévtár a közigazgatási és forgalmi élet legfontosabb megnyilatkozásaiban való tájékoztatásra van hivatva. Ritkábban előforduló és gyakorlati szempontból kevésbbé jelentős tájékoztató adatok nyújtására – így különösen a különböző igazgatási ágak középfokú hatóságainak közlésére – ugyancsak a magyar kir. központi statisztikai hivatal szerkesztésében megjelenő másik kézikönyv, a Magyarország Tiszti Czím és Névtára szolgál. A kettőnek használata egymást kiegészíti, a községeket illető legfontosabb adatokat azonban maga a Helységnévtár is tartalmazza.
Meg kell még említenem, hogy a legutolsó Helységnévtár kiadása óta a községi és egyéb helyneveknek az 1898. évi IV. t.-cz. alapján való törzskönyvezése tovább folyt és 1907 óta a következő újabb vármegyékben fejeztetett be: Alsó-Fehér, Arad, Besztercze-Naszód, Bihar, Brassó, Csanád, Győr, Hont, Kis-Küküllő, Kolozs, Komárom, Krassó-Szörény, Moson, Nagy-Küküllő, Nyitra, Pozsony, Somogy, Szabolcs, Szatmár, Szeben, Szilágy, Szolnok-Doboka, Temes, Torda-Aranyos, Torontál, Turócz, Ugocsa, Veszprém és Zala. A míg tehát az 1907. évi Helységnévtárban 30, most már az új kiadásban 59 vármegye új községi és egyéb helynevei közöltetnek. Olyan tömegét vetette fel ez a névváltoztatásoknak, hogy ez már egymagában is szükségessé tette a Helységnévtár új kiadását. Ez idő szerint az országnak még csak négy vármegyéjében, nevezetesen: Árva, Liptó, Hunyad és Fogaras vármegyékben nincs befejezve a törzskönyvezés munkája.
A névváltoztatások olyképen vannak a Helységnévtárban kitüntetve, hogy a községek és egyéb lakott helyek adatai az új név alatt fordulnak ugyan elő, a régi név azonban utalásképen szintén közöltetik, úgy hogy a Helységnévtárt azok is használhatják, akik a községet régi nevén keresik.
Megemlítem végül, hogy a Helységnévtárnak Horvát-Szlavonországokra vonatkozó része ezúttal is a zágrábi kir. országos statisztikai hivatal összeállításában készült. A Helységnévtárnak ez a része is jelentékenyen változott, a mennyiben a horvát-szlavonországi helynevek helyesírása tekintetében a legutolsó Helységnévtár kibocsátása óta több fontos módosítás történt. A legnevezetesebb ezek közül az, hogy az összetett községneveknél nem a törzsnév iratik elől, és után a jelző, mint eddig szokásban volt, hanem a magyarországi helynevek módjára a jelző megelőzi a törzsnevet. Igy például az eddigi: Miholjac-Dolnji név helyett ezentúl Donji-Miholjac szerepel. A horvát- és szlavonországi adóközségeket alkotó községrészek, házcsoportok, stb. külön elnevezése sok helyütt megszünt és az illető csoportok egy közös gyűjtőnév alá foglaltattak. A régi nevek azonban ezeknél a változásoknál is ki vannak tüntetve utalásképen, úgy hogy a Helységnévtár kezelhetősége ebben a tekintetben sem szenved.
Budapest 1913. február havában.
Dr. Vargha Gyula
min. tanácsos
a m. kir. központi statisztikai hivatal igazgatója.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik. Alapítója és tulajdonosa, Biszak Sándor.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages