1. Az Udvari Haditanács felállítása és ennek következményei Győr előterében
1. Az Udvari Haditanács felállítása és ennek következményei Győr előterében
A bécsi Udvari Haditanács 1556. november 17-én történt megalapítását hosszú tárgyalások előzték meg. 1554 októberétől két esztendőn át I. Ferdinánd osztrák és magyar tanácsosai több ízben gyűltek össze Bécsben annak a kérdésnek a megvitatására, hogy a „jövőben mi módon kell majd a hadügyeket Magyarországon vezetni és igazgatni”,1 valamint mely várakat kell királyi őrséggel ellátva véglegesen a védelmi rendszerbe bevonni, illetve ezeket milyen bevételekből és segélyekből kell fizetni.2 A tanácskozásokat a törökök végleges magyarországi berendezkedése, valamint a budai pasa újabb expedíciói mellett elsősorban hadszervezeti és ellátási problémák indokolták. Miután már kezdtek kiformálódni az Adriai-tengertől a felső-magyarországi területekig húzódó határvédelmi rendszer egyes övezetei, a bécsi udvarban egyre inkább érzékelték, hogy ezt a sok száz kilométeres és már ekkor is több tucatnyi várat magába foglaló rendszert egyre nehezebb egységes elveknek megfelelően irányítani, továbbépíteni és ellátni. Ezen tapasztalatokat erősítették az afféle jelentések is – mint amilyen Nádasdy Tamás fent említett 1555 márciusi beadványa volt –, amelyek a végvárak fegyverekkel és hadianyaggal való ellátását, a katonaság időben történő mustráinak és fizetésének megszervezését, tapasztalt tisztek kinevezését, valamint a várerődítések kiépítését sürgették.
1 „Quomodo res bellicae in hoc regno in futurum dirigi et administrari debeant.” ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 74. Konv. A. fol. 164–165. Sforza Pallavicini I. Ferdinándhoz. 1554. október 11., Győr.
2 A tanácskozásokra lásd, 1554: Uo. Fasc. 74. Konv. A. és MOL E 156 MKA U. et C. Fasc. 23. No. 7.; 1555: Uo. és MOL E 142 MKA Act. pub. Fasc. 3. No. 10.; 1556: Stülz, 1852.; ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 76. Konv. A. fol. 16–37. és ÖStA HKR Akten Exp. 1557. März No. 162.
Mindezen feladatok ellátását az is nehezítette, hogy Gainbaptista Castaldo 1553 tavaszán Magyarországról való távozását követően a főhadparancsnok tisztét 1554 áprilisától Nádasdy nádor töltötte be, mellé pedig a korábbi gyakorlattal ellentétben a magyar rendek sérelmei nélkül az osztrák tartományokból nem lehetett haditanácsosokat rendelni. A bécsi udvarban ugyanakkor a rendek által delegált haditanácsok is pusztán időlegesen teljesítettek szolgálatot. Ennek javítására az sem jelentett volna megoldást, hogy – miként ezekben az esztendőkben tették – a legvitatottabb kérdések megtárgyalására évente mindig újra összegyűljenek, hiszen naponta újabb és újabb problémák merültek fel egy-egy végvár erődítései és ellátása ügyében, amelyekkel kapcsolatban azonnali intézkedésekre volt szükség. Míg hadjáratokat lehetett vezetni alkalmilag összekovácsolt hadvezetéssel, egy ekkora és állandóan változó határvédelmi rendszert a kor szintjén már nem lehetett alkalmi tisztségviselőkkel ellátni, pláne akkor, amikor a hadügyek „rákfenéjét” jelentő pénzügyeket már mind az osztrák tartományokban, mind Magyarországon önálló és állandó hivatalok, a kamarák kezelték. Ráadásul valamilyen formában azt a problémát is mielőbb rendezni kellett, amelyet Nádasdy nádor és Pallavicini főhadimarsall hatásköri konfliktusa fémjelzett legkiválóbban.
121Mindezen tapasztalatok és már szinte megoldhatatlannak tűnő problémák után tettek javaslatot 1555 végén–1556 legelején I. Ferdinánd tanácsosai egy a hadügyeket, a határvédelmet és az ezzel összefüggő ellátási kérdéseket irányító önálló kormányszerv létrehozására. Ezt végül jelentős nehézségek után az esztendő őszén bécsi Udvar Haditanács (Wiener Hofkriegsrat, Consilium Bellicum) néven hívták életre; nem volt könnyű ugyanis az egyes osztrák tartományokból az immáron állandó jelenlétet megkövetelő tisztséget elvállaló tanácsosokat megtalálni.3 Magyarok kinevezése fel sem merült; ők a megelőző évtizedekben sem vettek részt ilyen feladatok ellátásban, hiszen a Magyarországra küldött hadakat idegen segélyekből fizették, az ország határain kívüli, bécsi hivatali szolgálatra pedig a magyar nemesek a legritkább esetben voltak hajlandóak. Vonakodásuk azonban tökéletesen érthető, hiszen Mohács előtt a királyi tanácsban és saját országukban láttak el hasonló feladatokat, amihez igyekeztek minden erejükkel ragaszkodni. Az osztrák fővárosban pedig kapcsolatok hiányában meglehetősen idegennek érezték magukat. Arra az időre viszont, amikorra néhányan közülük már megfelelő kapcsolatrendszert építettek ki a bécsi udvar főméltóságaival és az osztrák nemesség legfőbb képviselőivel, a hadügy központi irányításának kérdése éppen a Haditanács megalapításával már eldőlt, és egyáltalán nem előnyükre.
3 Firnhaber, 1861. 96–98. és 119–140.: No. I–XV.; Fellner–Kretschmayr, 1907/Bd 1. 236–240. és Regele, 1949. 15.
A korabeli magyar forrásokban Hadakozó Tanácsként emlegetett új intézményt elsősorban az Udvari Kamara mintájára szervezték meg. Ennek köszönhetően már adott székhelyen (a bécsi királyi udvarban), állandó jelleggel és naponta adott időszakokban működő, döntéseit tanács (consilium) formájában meghozó központi kormányszerv lett. Hatás- és feladatköre utasítása értelmében4 ugyan a hadügy egészére kiterjedt, az adott szituációban viszont – mivel a dél-dunántúli hadjáratot a budai pasa ellen éppen befejezték – mindenekelőtt a magyarországi és horvát–szlavón határvédelmi rendszer irányítására és ellátására összpontosult. Az I. Ferdinánd és Miksa főherceg közvetlen alárendeltségében működő kormányszerv lett ezután kizárólagosan felelős a végvárak lövegekkel, hadianyaggal, élelemmel való ellátásáért, azok erődítéseinek meghatározásáért és ellenőrzéséért, a katonaság fizetéséért és minden a határok védelme tekintetében meghozandó központi döntésért. Feladatai elvégzésében a szállítások és dunai flotilla építése terén a bécsi arzenál személyzete, a végvári hadszertár-rendszer kiépítése és a katonaság hadianyaggal történő ellátása tekintetében Hans von Diskau, az alsó-ausztriai tartományok főhadszertárnokmestere (Oberstzeugmeister in niederösterreichischen Ländern), a várerődítések kapcsán pedig az azok vezetésére kirendelt építési felügyelők (Superintendent) és várépítészek (Baumeister), végül az élelem-ellátás javítására a várakban szolgáló élésmesterek (Proviantmeister) álltak segítségére.
4 ÖStA KA Best. No. 28.; ÖStA KA AFA 1556/13/2.; ÖStA FHKA HKA Instr. No. 127. és ÖStA HHStA Schloßarchiv Grafenegg, Archiv Breuner, Militaria Schachtel 152. Fasc. No. 4. 17. Nov. 1556. Kiadásai: Firnhaber, 1861. 129–132.: No. IX. és Fellner–Kretschmayr, 1907/Bd 2. 276–280.: No. 16.
Az igen széles feladatkör megfelelő ellátása érdekében Ferdinánd király a végvárak rendszeres felmérésére és megvizsgálására (Grenzbereitung, Grenzvisitation) kötelezte új kormányszervét, amelyek közül az első jelentősebb várszemlére már 1557–1558-ban sor került.5 A vármustrák jelentéseinek megvitatása és értékelése alapján kellett azután a Haditanácsnak 122a törökellenes határvédelmi koncepciót kidolgozni, szükség esetén pedig a változásoknak megfelelően azt átalakítani, illetve az ezzel kapcsolatos különféle elképzeléseket megvitatni, hiszen gyakran maguk a kiküldött biztosok sem értettek mindenben egyet, miként ezt Győr kiépítésének eltérő elképzelései igazolják legkiválóbban. A hadügy teljes körű irányítása ellenére pénzkiutalási jogkörrel a legfelsőbb hadügy-igazgatási szerv csak korlátozott mértékben rendelkezett (150 rajnai forintig a hadi fizetőmesteri hivatalból), a határvédelemmel kapcsolatos kiadások intézése továbbra is az Udvari Kamara feladata maradt. A megfelelő kapcsolattartás érdekében Ferdinánd király egy kamarai tanácsost – 1556 végén az egy évtizede Győrben szolgált, Georg Teufelt – állandó jelleggel rendelte üléseire.6 A hadügyekkel szintén szorosan összefüggő keleti diplomáciára (Ostpolitik) viszont az új kormányszervnek óriási befolyása lett, és annak irányításában alapvető szerepet játszott.7
5 A győri főkapitányságot sajnos a vizsgálat vagy nem érintette, vagy annak anyaga nem maradt az utókorra. Illésy, 1894.
6 Firnhaber, 1861. 139: No. XV. és Fellner–Kretschmayr, 1907/Bd 1. 239.
7 A 17. század vonatkozásában vö.: Hiller, 1993. és Hiller, 1998.
A Haditanács 1556-ban öt tanácsossal kezdte meg működését, akik élén 1560. évi haláláig nem más, mint a győri főkapitányság kiépítésében 1551–1552-ben oly fontos szerepet játszó Ehrenreich von Königsberg állt. Mindez jelentősen megkönnyítette az 1556 áprilisa előtt már külön kinevezéssel (Bestallung) Győr és a hozzá tartozó végvárak élére állított Adam Gall főkapitány munkáját, hiszen – a győri védőzóna amúgy is kiemelt jelentősége mellett – Königsberg egykori állomáshelyére megkülönböztetett figyelmet fordított. Ezt igazolja a győri végvidéknek a következő esztendőkben való megerősítése és további kiépítése mellett az is, hogy Tatának és vele együtt két szomszédjának, Gesztes és Vitány várainak 1557 május elején történt török kézbe kerülését követően,8 a Haditanács elnöke még azt is vállalta, hogy a budai pasa támadásáról érkező hírekre szeptemberben hadba szálljon és a győri táborban főhadbiztosi feladatokat lásson el.9
8 Rohrbacher, 1888. 107–109. és Bíró, é. n. 192–193.
9 Lásd az életrajzi lexikon adatait.
Tata eleste óriási veszteséget jelentett a bécsi hadvezetés és a győri főkapitány számára, hiszen ezzel bekövetkezett Salm főhadparancsnok 1546. évi figyelmeztetése, a vár valóban a törökök előretolt bástyája lett, mind Komárom, mind Győr irányában. A jelentős őrséggel ellátott várból10 kiindulva annak 1566-ban történt visszavételéig az oszmánok meglehetősen szabadon portyázhattak nyugati irányba, különösen télen, amikor a folyók elég rendszeresen befagytak. A Csalló- és a Rábaköz lakosságára ezért betöréseikkel óriási veszélyt jelentettek. Gall főkapitánynak, majd 1560-tól utódjának Salm főhadparancsnok fiának, Eck Graf zu Salm und Neuburgnak (1560–1574) ezért egyik legfontosabb feladata11 az ezek elleni felkészülés, valamint Győr erődítésének mielőbbi folytatása volt. Nem véletlen, hogy a nehéz feladatok miatt Gall már Tata eleste előtt távozni 123kívánt tisztéből, de azután többször sikerült meggyőzni maradásáról. Végül 1560. március 1-én adta át utódának a főkapitányság kormányzását.12
10 Az oszmán hadvezetés 465 főnyi őrséget rendelt az elfoglalt Tatára (jelen volt 445), míg Gesztesre 45, Vitányra pedig 38 fős őrség került. ÖNB Mxt. 614.
11 Gall levelezése oly gazdagon maradt fenn, hogy abból akár külön könyvet írhatnánk. Az uralkodóhoz és a Haditanácshoz lásd: ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 76–77., főként 1556-ból; ÖStA KA AFA 1556–1560.; HL TGy 1556–1560. és MOL E 185 MKA Nádasdy cs. lt., Missiles, Adam Gall levelei Nádasdy Tamáshoz és Kristófhoz. 1556–1559. Vö. még főként a HL TGy alapján: Veress D. Cs., 1993. 39–44. Salm levelezése viszont a fenti irategyüttesekben csak töredékesen áll rendelkezésünkre. A két főkapitány tevékenységét a több tucatnyi levél alapján igyekeztünk az alábbiakban rekonstruálni, ezért egyes levelekre csak konkrét személyek és különleges adatok esetében, de akkor is pusztán példajelleggel hivatkozunk.
12 Lásd az archontológiában felsorolt adatokat.
A Csallóköz védelmét a Pápáról 1553-ban odarendelt spanyolok kivonulását követően Gall hasonlóképpen igyekezett megoldani, mint korábban Ebersdorf és Königsberg, hiszen ekkor sem volt lehetőség arra, hogy állandó csapatokat fogadjanak fel a törökök által igen „kedvelt” terület védelmére. A győri főkapitány ezért székhelyéről váltva kirendelt lovascsapatokat küldött a folyók mentére, miközben a nádor testvére, Nádasdy Kristóf is gyakran vonult ide huszáraival, de több ízben kellett segítséget nyújtaniuk Paksy főkapitánynak Komáromba is. Az utóbbi végvárnak ugyanis – egy 1557 tavaszán készült tervezet szerint – a Duna és a Vág által biztosított természetes védelem miatt nyári időben nem volt szüksége lovasokra, télen ellenben a befagyott folyók miatt gyakorta kellett jelentősebb huszárcsapatokkal támogatni.13 A fegyveres segélynyújtás mellett a korábban is jól bevált gyakorlat, a folyók jegének feltörése jelentett még lehetőséget a védekezésre, amelyre általában a szomszédos vármegyéktől kértek a győri és komáromi főtisztek munkásokat.
13 ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 78. Konv. B. fol. 33–40. Ugyanennek egy fogalmazvány formájában fennmaradt, de datált példánya: Uo. Fasc. 63. Konv. A. fol. 185–192. (Rossz levéltári elhelyezés alatt.)
Míg a tatai törökök a Csallóköz, addig veszprémi és fehérvári társaik a Rábaköz területére igyekeztek minél gyakrabban eljutni. Ennek a vidéknek a biztonsága szintén attól függött, mennyire tudják kihasználni a folyó nyújtotta természetes védelmet. Ezen a téren Gall szintén felettese, Königsberg haditanács-elnök egykori tapasztalatait kamatoztathatta, midőn a birtokai védelméért mindenre kész Nádasdy nádorral működött együtt. Munkáját a Győrben szolgáló naszádosok is segítették, akik a Rábán is képesek voltak – legalább egy darabig – hajózni. Gall 1556-ban ezért előbb 66 emberrel két naszádot küldött Nádasdynak Pápocra, de gyakorta segítette ki a magyar főméltóságot hadianyaggal is. 1558-ban pedig azért hívta tanácskozásra, hogy megvitassák, miként lehetne a győri építész segítségével a Rábát az erődváros előterében annyira felduzzasztani, hogy az Bodonhelyig teljességgel átjárhatatlan területté változzon.14 A Rába vonala előtt húzódó Marcal folyó védelmére pedig 1557-ben kívántak két őrtornyot emelni, ahova a devecseri királyi őrségből kellett rendszeresen 12 váltott gyalogot küldeni.15
14 A Pápócra küldött naszádokra: MOL E 185 MKA Nádasdy cs. lt., Missiles, Adam Gall levele Nádasdy Tamáshoz. 1556. június 22., Győr; A Rába felduzzasztására: „Comiserat Sacra Caesarea Maiestas nobis clementer, ut cum architecto consilium inirem, quo in loco fluvius Raba vocata [sic!, mivel a fluvius helyett eredetileg aqua állt] possit commodius intumesci, per quam intumefactionem aqua versus Bodonhel et ultra distaret, ne quispiam transire possit.” Uo. 1558. október 31., Győr. A Rába védelmére, különösen 17. századi adatokkal: Tóth P., 1989. passim; Gecsényi, 1991/1.; Benczik, 1995. és Gellén, 1997.
15 ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 78. Konv. B. fol. 33–40. és Uo. Fasc. 63. Konv. A. fol. 185–192.
Sajnos konkrét információkkal nem rendelkezünk arról, mennyiben valósult meg a Rába felduzzasztásáról készült elképzelés, biztosak lehetünk azonban abban, hogy a helyi hadvezetés mindent megtett a teljességgel megszűrhetetlen ellenséges portyák korlátozására. 1557 július 20-án például 300 török éjszaka már egy mérföldre közelítette meg Győrt, majd vívott véres küzdelmet az ellenük kiküldött huszárokkal, jelentős veszteségeket okozva nekik.16 Gall főkapitány ezért székhelye közvetlen védelmében ugyancsak egyik elődje, ezúttal Pallavicini főhadimarsall tevékenységét folytatta tovább, aki 124megkezdte a Győr körüli őrházak rendszerének kiépítését. Az eddig előkerült szórványadatok szerint ugyanis legkésőbb Gall idejében épült fel, majd kapott állandó, a fővárból váltott őrséget az elpusztult Félegyháza falu temploma Kismegyernél, amelyet a korabeli források Tarisznyavárnak tituláltak, valamint az abdai Rábca-híd átkelője.17 Hasonlóképpen ezekben az esztendőkben került először őrség a mérgesi átkelőhöz, noha bizonyosan nem oly tekintélyes létszámban (50 lovas és 50 gyalogos), miként azt az 1556 márciusában Bécsben tartott tanácskozáson biztosan Nádasdy nádor javasolta.18
16 MOL E 185 MKA Nádasdy cs. lt., Missiles, Adam Gall levele Nádasdy Tamáshoz. 1557. július 24., Győr.
17 ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 76. Konv. B. fol. 27–28. Adam Gall I. Ferdinándhoz. 1556. augusztus 12., Győr.
18 Uo. Fasc. 76. Konv. A. fol. 40–62. Az őrházakra lásd még a következő VI. 1. fejezetben leírtakat.
Nádasdy Tamásnak a törökök ellen kiválóan alkalmazható nehézlovasokra vonatkozó már sokat idézett 1555 márciusi javaslata viszont már Gall tisztségbelépésének esztendejében valóra vált. 1546 után kereken egy évtizeddel ismét nehézlovas csapatok érkeztek Győrbe. Otto Heinrich von Puchaim 162 lovassal, Hans Rueber von Püchsendorf, későbbi neves felső-magyarországi főkapitány (1568–1580) pedig 158 puskás feketelovassal érkezett a Rába-partjára.19 Feladatuk elsősorban az volt, hogy a magyar huszárcsapatokkal együtt részt vegyenek a törökök elleni akciókban, illetve a betörő szpáhikkal való küzdelemben. Miként 1546-ban, soraikban ezúttal is főként alsó-ausztriai nemes ifjak szolgáltak, akiknek a tartomány vezetése így kínált lehetőséget arra, hogy a magyar hadszíntéren, az általuk fizetett védelmi övezet területén, kitanulják a törökök elleni hadviselés korántsem könnyű mesterségét. Sajnos nem tudjuk pontosan, mennyi ideig maradtak a nehézlovasok ismét Győrben, feltételezésünk szerint azonban a legoptimálisabb esetben is maximum néhány esztendeig.
19 Rueber Bestallungja: ÖStA KA Best. No. 44. (1557. június 4., Bécs) Vö. még ÖStA KA HKR Prot. Reg. Bd. 140. fol. 53. Puchaimra: Uo. Rueber személyére és fennmaradt lovaspáncéljára: Adel im Wandel, 1990. 337–338.
Gall és még inkább utódja, Salm főkapitány kormányzása alatt rohamos léptekben folytatódott az 1555-ben elfogadott terveknek megfelelően Győr erődvárossá építése. Noha a vármegyék gyakran csak részben tudták az országgyűlési törvénycikkekben előírt ingyenmunkát teljesíteni, Francesco Benigno (1560–1562), Bernardo Gaballio (1562–1564 előtt), Pietro Ferabosco (1564–1567), majd a fél életét Győrben leszolgáló Urban Süeß építési felügyelők (1567–1592)20 tevékenységének és az osztrák rendek anyagi segítségének köszönhetően Győr valóban modern erőddé kezdett épülni. 1561 tavaszán Georg Freiherr von Tanhausen és Pietro Ferabosco királyi biztosok már több bástya csaknem teljes elkészültéről, Győrszigeten téglaépítő kemencék működéséről, valamint arról számolhattak be, hogy mintegy 60, a várépítésben jártas itáliai mesterember (pallérok, segédek, kőfaragók) munkálkodtak állandó jelleggel az erődítéseken. A biztosok emellett további, még igen jelentős erődítésekre tettek javaslatokat, amelyek költségét mintegy 140 000 rajnai forintra, azaz Magyarország éves jövedelmeinek mintegy egyötödére becsülték.21 A tetemes költségek ellenére az 1570-es évek közepéig az erődítések jól haladtak előre, sőt 1564-re az erőd alapjaiban már elnyerte későbbi végleges alakját.
20 Lásd majd a végvidék várainak erődítéseiről írott alfejezet adatait.
21 ÖStA FHKA HKA HFU rote Nr. 10. 1561. fol. 25–31. Francesco Benigno és Bernardo Gaballio jelentése a győri építkezésekről.; Villány, 1882. 43–46.; Banfi–Maggiorotti, 1932. 16. és Maggiorotti–Banfi, 1933/2. 161–162. Az 1561. évi állapotokra vö. még: ÖStA KA AFA 1561/8/1. Francesco Benigno I. Ferdinándhoz. 1561. július 21. Egy hasonló vizsgálatra 1560 tavaszán, amelyet Salm főkapitány, valamint szintén Georg von Tanhausen és Hermes Schallauzer vezettek: ÖStA KA HKR Akten Reg. 1560. Apr. No. 197. I. Ferdinánd utasítása a három említett személy részére. 1560. április 15., Bécs.
125A bástyák és a falak kiépítésével párhuzamosan megkezdődött a város utcahálózatának az átalakítása is. Ennek átformálását egy szerencsétlen esemény, az 1566 szeptemberi nagy tűzvész jelentősen elősegítette,22 hiszen a katonai hatóságoknak kiváló alkalmat kínált arra, hogy Győr utcahálózatát a korábbi esztendők terveinek és próbálkozásainak megfelelően a napjainkig fennmaradt, egészen szabályos rendszerré alakítsák át. Ez alapfeltétele volt annak, hogy az erődítményben egy ostrom esetén az egyes csapatokat egyik védműről a másikra gyorsan átvezényelhessék. Az utcák és a házak újrafelosztásával pedig a főkapitány – a német hadbíró, a soltész segítségével23 – maga vette irányítása alá a győri telek- és szállásviszonyokat, amiről legkiválóbban a katonaság elhelyezéséről 1567-ben készült kvártélyjegyzék, az első győri telekkönyv tanúskodik. Az egyre gyarapodó helyőrség elhelyezésére és ellátására a hetvenes évekre a szállásokon és istállókon kívül számos egyéb katonai objektum is épült (vagy alakítottak át korábbi házakat ezekké), úgymint több hadszertár, sütödékkel rendelkező élelmezési ház vagy maga a várépítési hivatal, az úgynevezett Bauhof.24
22 Jenei F., 1971. 125–126.
23 A soltész tisztére: Pálffy, 1995/3. 35–36.
24 A fentiekre lásd mindenekelőtt: Gecsényi, 1984. 671–673. és Gecsényi, 1991/2. 150–151. A telekkönyv kiadása: Villányi, 1882. 126–138.; Az eddig ismert első győri hadszertárnok 1557-ben Hans Haberfeldner volt. Veress D. Cs., 1993. 45. Az erődváros hadszertárának legkorábbi leltárai (1557 és 1560): Uo. 45–46. és ÖStA KA AFA 1560/4/ad 1. Végül egy érdekes adalék arra vonatkozóan, hogy az útcahálózat szisztematikus átalakításáról már 1564 tavaszán külön tervrajzot („Modell”) készített Pietro Ferabosco: MOL E 554 MKA Vár. és kam. iratok Fol. Germ. 817. I. Ferdinánd Eck Graf zu Salmhoz. 1564. május 9., Bécs.
Miközben a főkapitányság központjában a katonai hatóságok befolyása a polgári lakossággal szemben jelentősen megnőtt, Gall és Salm kormányzása alatt – Pallavicini főhadimarsall időszakához képest – a védelmi övezet váraiban is megerősödött a főkapitány hatalma. Korábban jelentős problémát okozott, hogy a földesurak – mint a szentmártoni apát említett példája bizonyította – nem minden esetben voltak hajlandóak az idegen főtiszteknek engedelmeskedni, még akkor sem, ha várukban részben legalábbis osztrák rendi vagy királyi fizetésű őrség szolgált. Ezt a problémát az 1560-as évekre oly módon sikerült végleg megoldani, hogy Ferdinánd egyrészt birtokosaiktól újabb várakat vett át királyi, azaz kamarai kezelésbe, másrészt a magánföldesúri birtoklás ellenére királyi kapitányt állított a véghely élére, aki már kizárólag az uralkodónak tett beiktatásakor fogadalmat. Miután a királyi kapitányok a győri főkapitány és a Haditanács akaratának helyi érvényesítői és képviselői voltak, a bécsi hadvezetés célkitűzéseit ezt követően immáron csaknem akadály nélkül valósíthatta meg.
Ennek az újításnak a jegyében került sor előbb 1557 februárjában Szentmárton várának átvételére és Búza Benedek királyi kapitánnyá történő kinevezésére,25 majd 1559 áprilisában Palota várának királyi kézbe vételére, amelynek első királyi kapitánya azután a nevezetes Thury György lett.26 Csesznek és Vázsony ugyanakkor továbbra is magánkézben maradt, de a birtokos családokból kikerülő Wathay Lőrinc, a neves énekeskönyvíró, 126Ferenc édesapja, illetve vázsonykői Horváth Péter 1559-ben már a két vár teljes hatáskörrel megbízott királyi kapitánya volt.27 Hasonlóan alakult a helyzet Pápán és Devecserben is, ahol szintén a birtokosok, ezúttal főurak, Török Ferenc és Choron János voltak a királyi (fő)kapitányok. Persze ők ilyen minőségben saját akaratukat is könnyen érvényesíthették, de mint az uralkodó által fizetett főtisztek a Haditanács és a győri főkapitány parancsainak – elvileg legalábbis – feltételen engedelmességgel tartoztak.28 Sőt az utóbbit közvetlen elöljárójuknak és főkapitányuknak (antecessor et superior capitaneus) kellett elismerniük és szólítaniuk, miként azt nekik 1562 tavaszán egy alkalommal Miksa főherceg nyomatékosításképpen külön is elrendelte.29 Mindezeken túl gyakran az is problémát jelentett – miként például Vázsonyban az 1550–1560-as évek fordulóján –, hogy a birtokos család tagjai egymással gyakran már olyan komoly vitákba kerültek, amelyek során egymás birtokainak kifosztásától sem riadtak vissza, ezzel pedig a vár királyi őrségét súlyos veszélybe sodorták.30
25 ÖStA KA HKR Prot. Reg. Bd. 140. fol. 15. Bestallung Búza Benedek szentmártoni királyi kapitány számára. 1557. június 4., Bécs.
26 Huszár, 1974. 48–59.: No. 8. Gregoróczy Vince győri lovaskapitány és Thury György összeírják Palota hadfelszerelését. 1559. március 29. és MOL E 136 MKA Div. inst. Köt 2. pp. 222–226. Utasítás Thury György számára tisztéről. 1559. május 8. Vö. még: Takáts, 1928/1. 76.
27 Wathayra: Szalay, 1861. 313.: No. CCCXXII. Wathay Lőrinc Adam Gallhoz. 1559. március 8., Csesznek; Horváthra: ÖStA KA HKR Prot. Reg. Bd. 141. 6. März 1559, No. 42. Engedelmességre intő levél a vázsonyi katonasághoz Horváth kinevezése kapcsán. 1559. március 6. Vö. még Zsiray, 1984. 243–244.
28 Ellenkező esetben a Haditanács a győri főkapitánynak történő engedelmességre szólította fel őket, miként például 1564 júliusában (ÖStA KA HKR Prot. Reg. Bd. 146. fol. 59.). Tihanyba – mint említettem – már 1554-ben királyi kapitányt nevezett ki Pallavicini főhadimarsall Takaró Mihály személyében.
29 ÖStA KA Best. No. 106. Miksa főherceg engedelmességre intő levele enyingi Török Ferenchez (Pápa), devecseri Choron Jánoshoz (Devecser), rátóti Gyulaffy Lászlóhoz (Tihany), Thury Györgyhöz (Palota), Kuchovith Györgyhöz (Szentmárton), Wathay Lőrinchez (Csesznek) és Búza Benedekhez (Vázsonykő), azaz „capitaneis in finibus Austriacis intra Danubium et lacum Ballathon existentibus”, hogy Eck Graf zu Salm győri főkapitányt („in Jaurino supremus capitaneus”) előljárójuknak és főkapitányuknak ismerjék el. 1562. március 12., Linz.
30 Zsiray, 1984. 243–250.
Gall és Salm főkapitányok az egyes végvárak kapitányaival a királyi várőrségek problémái mellett gyakran tárgyaltak arról is, hogy az elhagyott és a védelem szempontjából feleslegessé vált templomokat és kolostorokat hol és miként kellene lerombolni, nehogy azokba a törökök befészkeljék magukat. 1557 elején például az oszmánok a Csesznek közelében fekvő zirci ciszterci kolostorból akartak őrházat építeni,31 amely jelentős veszéllyel járhatott volna akár még Győrre is, hiszen az egykori kolostor éppen a Veszprémből Győrbe menő út mentén feküdt. Az ilyen ellenséges vállalkozásokkal szemben ezért a királyi végváriak keményen felléptek. 1570 augusztusában például a Balaton mellett fekvő Kenese templomát rombolták le, mert ekkor a törökök oda akarták befészkelni magukat.32 A győri főkapitányok ugyanakkor arról is gyakorta értekeztek a végvári főtisztekkel és a szomszédos magyar birtokosokkal, miként lehetne egy-egy magánföldesúri várat legalább a királyi várakból rendszeresen váltott tizedekkel vagy egyéb módon őrséggel ellátni. 1562 őszén például Salm főkapitány a Nádasdy Tamás 1555. évi jegyzékében is szereplő Döbrönte várának ellátását sürgette a Haditanácstól.33 Ismereteink 127szerint az Essegváry család várába ekkor nem került királyi fizetésű katonaság, még a közeli Pápáról sem.
31 ÖStA HKR Akten Exp. 1557. Febr. No. 49. Adam Gall Miksa főherceghez. 1557. február 13., Győr. Vö. még a palotai kapitány hasonló kolostor-erődítési tervére éppen ebben az időben: Vass, 1989. 178.: No. 4. Mehmed veszprémi bég Újfalussy Ferenchez. 1557. február 26., Veszprém.
32 ÖStA KA HKR Prot. Exp. Bd. 151. fol. 107. Eck Graf zu Salm jelentése a Haditanácshoz. 1570. augusztus 13. és Takáts, 1915. 111. 1577-ben a palotai és veszprémi végváriak egy, a Balaton közelében fekvő másik falu, Kajár templomának török megerődítését is megakadályozták. Uo. és Takáts, 1915–1917. II. köt. 60.
33 ÖStA KA HKR Prot. Exp. Bd. 142. fol. 121.
A főkapitányság szervezetének és irányításának átalakítására a fentieken kívül 1562-ben történt még egy jelentősebb kísérlet. Miután október 10-én meghalt az egy évtizede Komárom élén álló Paksy főkapitány,34 Eck Graf zu Salm különleges javaslatot tett uralkodójának: Felvetette, sőt igen tanácsosnak vélte, hogy a győri és a komáromi főkapitányságot egy személy – jelen esetben maga – lássa el. Indoklásában a két kulcsvár egymáshoz közeli fekvése mellett elsősorban arra apellált, hogy felemlegette Reinprecht von Ebersdorf főhadimarsall egykori tevékenységét, hangsúlyozván, hogy ő öt esztendőn keresztül együtt látta el a két tisztet.35 Érvelésében nem csekély ferdítés volt, hiszen a két főkapitányi tisztség az 1540-es évek második felében még nem létezett, Ebersdorfot gyakori távolléteiben pedig általában külön főtiszt helyettesítette Győrben, Erasm Teufel személyében. Ehrenreich von Königsberg győri lovaskapitányi kinevezésére pedig 1551 augusztusában éppen azért került sor, mert Ebersdorf főhadimarsallt mindenképpen tehermentesíteni kellett. Reálisan tekintve tehát Salm javaslata közel sem felelt meg a valóságnak, hiszen Komárom főkapitányának elsősorban a határ menti török kémszervezet és diplomácia működtetése, valamint a dunai naszádosok irányítása, míg a győrinek egy határvédelmi övezet igazgatása volt a feladata. Salm terve a két főkapitányi tisztség egyesítésére ezért nem valósulhatott meg, pusztán az új főkapitány, gersei Pethő János 1563. évi kinevezéséig bízták meg azzal, hogy ideiglenesen Komáromra is külön figyelmet szenteljen.36
34 Pálffy, 1998. 155.: 56. jegyz.
35 ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 86. Konv. C. fol. 35–38. Eck Graf zu Salm und Neuburg Miksa főherceghez. 1562. október 11., Bécs.
36 Uo. fol. 39–43. Károly főherceg I. Ferdinándhoz. 1562. október 14., Enns. A megbízásra: fol. 41.; Pethő kinevezésére és Komáromba érkeztére 1563 júliusában: ÖStA KA AFA 1563/7/1. és Unghváry, 1912. 147.
A korabeli forrásokban ez időben is gyakran osztrák végekként emlegetett győri főkapitányság37 várainak őrséglétszámaiban 1555-től – amely esztendő adatait az előbbiekben megismerhettük – Veszprém és Tata 1566. évi visszavételéig történt néhány olyan fontosabb és érdekesebb változás, amely mindenképpen magyarázatra szorul. Erről összességében – az uralkodói jövedelmekből eltartott, Győrben szolgáló két német zászlóaljat és a szintén királyi fizetésű palotai katonaságot kivéve – az alábbi táblázatból tájékozódhatunk:38
37 Lásd például: „Vor den Pergkstetten unnd an der osterreichischen Gräniczen ist es diser Zeit der Türggen halb ganncz stil.” ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 86. Konv. D. fol. 1–2. Károly főherceg Miksa főherceghez, Frankfurtba. 1562. november 2., Enns.
38 „Bezallung der österreichischen Gränicz Anno 1566.” ÖStA FHKA HKA NÖKA rote Nr. 46. 1566. Jan. unfoliert és NÖLA SA Ständ. Akt. A–VII–16. fol. 12–16. Vö. még 1565-ből: „Ausczug, was ain ersame Lanndtschafft des Erczherczogthumbs Össterreich unnder der Ennß auf das Khriegsfolckh, so ann den Hungerischen Granniczen ligen, des ganncz verschinnen funffunndsechczigisten Jarß auferloffen, wie volgt.” Uo. A–VII–29. fol. 103–106. és Pertl, 1939. 9–10., valamint Gutkas, 1973. 190–191.
128Az alsó-ausztriai rendek által a győri főkapitányságban
fizetett végvári katonaság 1566-ban | ||||||||
végvár
|
ném. neh. lovas
|
magy. lovas
|
magy. gyalog
|
na-
szá- dos |
tü-
zér |
egy.
|
össze-
sen |
havi zsold
|
Eck Graf zu Salm főkap.
|
–
|
–
|
–
|
–
|
–
|
–
|
–
|
729 r. f.
|
kémpénz
|
–
|
–
|
–
|
–
|
–
|
–
|
–
|
200 r. f.
|
Győr
|
180 löv.
|
40039
39 A 400 könnyűlovas négy kapitánya alatt az alábbi rendben sorakozott fel: Székely Miklós 190, Jakosith Ferenc főkapitány-helyettes 90, Gregoróczy Vince 80 és Keglevith Péter 40 lovasa.
|
40840
40 A 408 magyar gyalog Nagy Balázs (189), Tóth Bálint (148) és Jajca Balázs (71) kapitány alatt teljesített szolgálatot.
|
[13241]
41 Az összeírás a naszádosok számát ugyan nem adta meg – pusztán arról tudósít, hogy négy naszádon havi 434 rajnai forint 45 krajcárért szolgáltak – a hajók számából viszont a katonák létszámát az átlagos gyakorlatnak megfelelően (33 fő/naszád) ki tudtuk egészíteni.
|
?42
42 A tüzérek pontos számáról sajnos nem értesülünk az összeírásból. Két évvel korábban ugyanakkor már 21 pattantyús szolgált Győrben. ÖStA KA AFA 1564/2/10 b.
|
443
43 Az extraordinari-személyek közé a prédikátort (Feldpredikant), az építőmestert (Baumeister) és a postásokat (die Posten) sorolták. Tíz esztendővek korábban két postást számítottak a győri őrséghez: Philipp Prinner bodonhely–asszonyfalva–sárvári és Bakocsa Pál körmendi postamestert. Az utóbbit tisztére I. Ferdinánd 1554 január 12-én nevezte ki. ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 73. Konv. A. fol. 6. I. Ferdinánd Sforza Pallavicinihez. 1554. január 12., Bécs.
|
1124
|
6303 r. f. 22 k. 2 ϑ
|
Szentmárton
|
–
|
17
|
150
|
–
|
1
|
144
44 Az egyéb személyek közé a szentmártoni várnagyot (Buggraf) soroltam.
|
169
|
572 r. f. 52 k.
2 ϑ |
Csesznek
|
–
|
18
|
50
|
–
|
–
|
–
|
68
|
224 r. f. 30 k.
|
Pápa
|
–
|
270
|
300
|
–
|
1
|
–
|
571
|
2158 r. f. 45 k.
|
Devecser
|
–
|
70
|
90
|
–
|
–
|
–
|
160
|
582 r. f. 30 k.
|
Tihany
|
–
|
50
|
50
|
–
|
–
|
–
|
100
|
352 r. f. 30 k.
|
Vázsony
|
–
|
18
|
50
|
–
|
–
|
–
|
68
|
234 r. f. 30 k.
|
Szenyér
|
–
|
41
|
–
|
–
|
–
|
–
|
41
|
212 r. f. 45 k.
|
összesen
|
180
|
884
|
1098
|
132
|
2
|
5
|
2301
|
11 570 r. f.
45 k. |
A táblázatban alkalmazott rövidítések: ném. = német, neh. = nehéz, magy. = magyar,
egy. = egyéb, főkap. = főkapitány, r. f. = rajnai (rénes) forint, löv. = lövész, k. = krajcár, ϑ = bécsi dénár, fontdénár, pfennig | ||||||||
129A főkapitányi központban szolgálók száma – az említett két német gyalogoszászlóalj mellett – az eltelt egy évtized alatt ugyan jelentősen nem változott, a katonák „fegyvernemek” közötti megoszlása azonban igencsak átalakult, ami megmagyarázza, miért növekedett évente mintegy 22 000 rajnai forinttal a Győrre kifizetett zsold összege. Miként említettük, Otto Heinrich von Puchaim és Hans Rueber vezetésével 1556-ban 320 puskás nehézlovas érkezett a városba. Őket ugyan utóbb – a nyugalmasabb időszaknak köszönhetően – elbocsátották, 1564 augusztusában ismét Hans Rueber kapitánysága alatt újabb 200 alsó-ausztriai nehézlovas érkezett a városba,45 amelyek közül a fenti adatok szerint 180 még 1566-ban is Győrben szolgált. Ekkor élükön már biztosan nem Rueber állt, hiszen ő ebben az esztendőben már az európai hírű hadvezér és hadtudós, Lazarus Freiherr von Schwendi46 parancsnoksága alatt harcolt Felső-Magyarországon, hogy azután majd még tovább emelkedhessen a katonai ranglétrán. A nehézlovasok két ízben történő megjelenése miatt ugyanakkor több alkalommal csökkentették a huszárok és a gyalogosok számát. Mivel egy nehézfegyverzetű lovas havi zsoldja – felszerelésének költsége miatt – többszöröse volt egy könnyűlovasénak, zsoldjuk egy részét a huszárokéból és a hajdúkéból kellett átcsoportosítani. Ennek az átszervezésnek esett például áldozatul feltételezhetően Rueber 1564. évi megjelenésekor az 1562-ben elhunyt Török Balázs lovaskapitány kontingense is.47 Azaz a győri huszárok száma egy évtized alatt összesen mintegy 100 fővel apadt. Mivel még az átszervezésekkel sem lehetett teljességgel megoldani a költségek emelkedését, emiatt növekedett a fenti tekintélyes összeggel 1566-ra a rendek által a győri őrségre fordított zsoldösszeg.
45 NÖLA SA Ständ. Akt. A–VII–15. fol. 82–123. és igen részletesen, többek között a másik kapitányjelöltre, Bernhard Graf zu Hardeggre is: Pertl, 1939. 5–8.; ill. „die Stationierung von 200 Reiten, um die jungen Landleute einzuüben.” (1564. március 27.) Herold, 1970. 24–26., 155–156. és Gecsényi, 1984. 672. Rueber fekete lovasainak Győrben a nevezetes evangélikus lelkész, Magdeburgi Joachim volt a tábori lelkésze. Payr, 1924. 221–222. és 358–359.
46 Janko, 1871.; Eiermann, 1904.; König, 1934.; Schnur, 1987. és újabban Thomas, 1995.
47 ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 86. Konv. C. fol. 39–43. Károly főherceg I. Ferdinándhoz. 1562. október 14., Enns. Vö. még Herold, 1970. 154.
Győrrel ellentétben már 1556-ra jelentősen növekedett Pápa őrsége és Szentmárton várába is hamarosan osztrák rendek fizette katonaság került, ami természetesen Búza Benedek említett kinevezésével is szoros összefüggésben állt. Pápán mind a lovasok, mind a gyalogosok számát majdnem másfélszeresére emelték.48 Erre elsősorban azért volt szükség, mert Nádasdy Kristóf korábban ott szolgáló lovasait (miként arra utaltunk) többször a Csallóközbe rendelték, továbbá a veszprémi és a fehérvári törökök Hamza fehérvári bég vezetésével ebben az időben meglehetősen aktívak voltak.49 A pápai létszámemelés anyagi kihatásait az 1557 tavaszán elesett Tata őrségére korábban fizetett összegekből nagyjából pótolni lehetett. Ebből a summából viszont az uralkodói kezelésbe vett szentmártoni monostor csekély számú lovasságára (mintegy 20 fő) és jelentősebb gyalogságára (150) már biztosan nem futotta. A rendek mégis vállalták a vár őrségének fizetését, hiszen így a Győr védelme szempontjából alapvető fontosságú véghely irányítását a főkapitány számára biztosíthatták.
48 Érdemes megjegyezni, hogy a pápai lovasság egy része felett 1556-ban az egykori dunántúli főkapitány, Tahy Ferenc parancsnokolt.
49 Hamza bég életrajza: Köhbach, 1994. 48–59.: 48. jegyz., ill. vö. még Vass, 1989. 74–75. A törökök akcióira: Hungler, 1986. 57–65. és Veress D., 1996. 42–44., ill. egy Szigliget faluja elleni támadásra 1558 októberében: Komáromy, 1912. 253. és 264–265.
130Devecser lovassága mindeközben felére csökkent, ennek azonban nem stratégiai, de még csak nem is fizetési, hanem személyes oka volt. 1557 elején egy kótyavetye kapcsán a már korábban is többször vitába keveredett Choron János és Gyulaffy László annyira összevesztek,50 hogy júliusban az utóbbi már azt kérte a Haditanácstól, lovasaival Győrben szolgálhasson tovább.51 Ezt engedélyezték is neki, így Gyulaffy 1560. évi tihanyi kapitánnyá történt kinevezéséig a főkapitányság központjában folytatta katonai pályáját.52 A Balaton-parti végvárban viszont talán az ő erőteljes fellépésének volt köszönhető, hogy 1564-re a huszárok száma – ha nem is igazán jelentősen, de – 10 fővel emelkedett.53 Csesznek és Vázsony hivatalosan előírt őrséglétszámai viszont Szülejmán szultán utolsó magyarországi hadjáratának esztendejéig egyáltalán nem változtak.
50 Komáromy, 1911. 548–549: No. 3.; Varga J., 1981. 107–108. és Veress D., 1996. 41–42.
51 ÖStA KA HKR Prot. Exp. Bd. 139. fol. 54.
52 Pálffy, 1998. 143.
53 „Verczaichnuß alles Khriegsvolckh zu Roß und Fueß der österreichischen Gräniczen, so ain ersame Lanndtschafft in Osterreich unnder der Enns beczalen, unnd was monnatlichen darauff laufft.” ÖStA KA AFA 1564/2/10 b.
Végül szembeötlő, miért szerepel a fenti táblázatban az alsó-ausztriai rendek fizette véghelyek között a Somogy megyei Szenyér várkastélya. Devecser példájához hasonlóan ennek is inkább személyes, mint katonai okai voltak. A birtokos esztergomi káptalan Nádasdy Tamás nádor halálát követően az 1554-ben neki elzálogosított várat 1564 májusában Salm győri főkapitánynak adta bérbe, aki azt egészen a vár 1566. évi elestéig birtokolta.54 Neki sikerült az uralkodónál elérnie, hogy az osztrák rendek fizette győri lovasságból saját vára védelmére – az uralkodó fizetésén ott szolgáló 25 gyalog mellé55 – közel félszáz huszárt küldhessen. A főkapitány magánérdeke azonban sértette a saját tartományuk védelmét szem előtt tartó osztrák rendek érdekeit, ezért 1566 márciusában már arra kérték Károly főherceget, intézkedjen a lovasok Rába partjára történő mielőbbi visszarendelése ügyében.56
54 Borsa, 1984. 78. és 121–125.: No. 127–135. reg. és Gál, 1994. 67–69.
55 A szenyéri őrségre: NÖLA SA Ständ. Bücher Bd. 5. fol. 168–170. és közlése: Herold, 1970. 150–153. Vö. még: Huber, 1893. 242–244.: No. 14.
56 NÖLA SA Ständ. Akt. A–VII–14. fol. 61. Az alsó-ausztriai rendek Károly főherceghez. 1566. március 8., Bécs.
Gall és Salm kapcsolata Nádasdy nádorral – Pallavicinivel ellentétben – viszonylag korrekten alakult, amelyben az utóbbinál az is szerepet játszhatott, hogy a tisztség elnyerésében Salmot Nádasdy igen komolyan támogatta.57 A győri főkapitányok számára kedvezőbb helyzetet teremtett az is, hogy a Haditanácson keresztül akaratukat a nádorral szemben már viszonylag könnyebben keresztülvihették, hiszen az uralkodót a hadügyek terén képviselő kormányszervnek Nádasdy is feltétlen engedelmességgel tartozott. A nádor korábbi erőteljes pozíciójának megváltozását jól jelzi az a példa, hogy 1557 tavaszán, 131amikor Gall főkapitány egy jelentősebb akciót tervezett a törökök ellen, Ehrenreich von Königsberg arra szólította fel Nádasdyt, hogy az uralkodó parancsának megfelelően rendelje el kapitányainak, támogassák bizonyos számú katonasággal a győri főkapitány tervezett hadmozdulatait.58
57 „Spectabilis Magnificentia Vestra optime recordatur, qualiter mutuo inter nos crebrius tractatum fuit de suscipiendo munere capitaneatus praefecturae militiae circa Jaurinum. Licet ego ad hoc genus offitii me minime idoneum esse agnoscam, tamen quia Sacrae Caesareae Maiestati, domino meo clementissimo ita visum fuit, nephas esse duxi, si tanto principi refragarer. Sed quoniam haec omnia ex consilio Spectabilis Magnificentiae Vestrae profecta esse minime ignoro, ut quae vel ipsa in hoc mihi author fuit, eidem itaque significandum duxi me hanc militiae praefecturam ad spatium unius anni suscepisse.” MOL E 185 MKA Nádasdy cs. lt., Missiles, Eck Graf zu Salm und Neuburg Nádasdy Tamáshoz. 1560. január 2., Pozsony.
58 Uo. Ehrenreich von Königsberg Nádasdy Tamáshoz. 1557. április 15., Bécs.
A magyarországi mezei csapatok felett a nádori cikkelyeknek és ez alapján készült kinevezésének megfelelően Nádasdy egészen haláláig meg tudta őrizni főhadparancsnoki/főkapitányi jogkörét. Ennek legkiválóbb példáját az 1562. évi hegyesdi események szolgáltatták. Hamza fehérvári bég 1561-ben jelentős éket vágott a főkapitányság szervezetébe azáltal, hogy Vázsony várát megkerülve elfoglalta a Csobánc és Tapolca szomszédságában fekvő Hegyesdet, amelynek várnagyát a szomszédos szőlőhegyen való italozás után az ágyból ugrasztották ki a törökök. A magyar végvárak mögött elhelyezkedő török vár óriási veszélyt jelentett az egész környező vidékre, mindenekelőtt Zala megyére, a Rábaközre és a Pápa környéki területekre. A Haditanács ezért a következő esztendőben jóváhagyta a visszafoglalására indítandó hadjárat tervét, amely végül meghozta a kívánt eredményt. A győri főkapitányság végváraiból kirendelt katonaság a nádor csapataival, a szomszédos vármegyék felkelőivel, valamint a környező területek birtokosainak (Gyulaffy László, Török Ferenc, Pethő János és Magyar Bálint) magáncsapataival együtt 1562 áprilisában visszafoglalták, majd földig rombolták Hegyesd várát.59 Az expedíció hivatalos vezetője mégsem a legjobb harcértékű katonaságot a vár ostromára kiállító Salm győri főkapitány, hanem a sokkal kevésbé használható vármegyei csapatokat mozgósító Nádasdy volt. Betegsége miatt a nádor ténylegesen nem vehetett részt az akcióban, az ostromot irányító magyar főtisztek mégis mindvégig tartották vele a kapcsolatot, és az ő parancsainak engedelmeskedtek. Nádasdy nádori kinevezésére hivatkozva – amelynek idézett cikkelye fennmaradt a Haditanács 1562. évi iratanyagában – elérte, hogy Salm főkapitányt a parancsnoksága alá rendeljék.60
59 A had- és helytörténeti feldolgozások igen részletesen foglalkoznak az eseménnyel: Iványi B.–Sági–Takács, 1961. 13–32.; Veress D., 1983. 79–89. és Veress D., 1996. 103–114. Vö. még Komáromy, 1907. passim és Komáromy, 1912. 271–274.
60 „mir Ewer Khunigliche Wirde etc. in ainem Schreiben deß Datum steeth Lynncz den Aindleften tag Martii gegenwirtigen Jarß unter andern in ainem Articl allergenedigist auferlegt und bevolhen, daß ich in allen furfallenden Expeditionen daß Khriegswesen betreffendt mein Aufsehen auf den Herrn Grosgraven haben unnd ime Gehorsamb laisten solle.” ÖStA KA AFA 1562/4/5. Eck Graf zu Salm und Neuburg Miksa főherceghez. 1562. április 25., Győr.
Nádasdy Tamás nádorsága alatt a magyar rendek hadügyekre gyakorolt befolyása tehát jelentősen növekedett. A bécsi hadvezetés tanult az esetből és a 16. század második felében mindent megtett annak érdekében, hogy többé ne kerüljön sor a legmagasabb magyar főméltóság kinevezésére – amit 1608-ig sikerült is elérnie. A magyar rendeket és a jelentősebb nagybirtokosokat ennek ellenére mégsem akarták kiszorítani a határvédelemből – ez katonai és politikai okokból egyenesen hibás döntés lett volna –, ám a Haditanács nem tűrte el, hogy a központi döntéseket a magyar tanácsosok határozzák meg. Miként az időközben „császárvárossá” előlépett Bécs védelmét biztosító és ezért kiemelt jelentőségű győri főkapitányság igazgatásába sem engedhettek beleszólást, katonapolitikai okok mellett azért sem, mert a végvári őrségek legtöbbjét fizető osztrák rendek is állandó nyomást gyakoroltak a hadvezetésre, így kívánván beleszólni az általuk fenntartott ütközőzóna irányításába.
132A határvédelemben nagy tapasztalatokkal rendelkező magyar nagybirtokosok, nemesek és végvári tisztek tanácsaira és a védelemben való részvételére viszont – természetesen a Haditanács utasításainak megfelelően – mindenkor számítottak Bécsben. Ennek legkiválóbb példáját maga a dunántúli főkapitányi tisztség betöltése szolgáltatta. A főkapitány feladatkörét ellátó Nádasdy nádor 1562 június elején bekövetkezett halála után a Haditanács már augusztusban tárgyalásokat kezdett Zrínyi Miklós szigetvári főkapitánnyal (1561–1566) a tiszt elvállalásáról. Zrínyi elsősorban Károly főherceg jelöltje volt.61 A tisztségre rajta kívül felmerült még a posztot már korábban rövid ideig betöltő Bánffy István (1552 ősze) és Tahy Ferenc (1553-1554), továbbá Bánffy László és Nádasdy Kristóf neve is. A véleményüket kifejtő magyar tanácsosok és főurak (Oláh Miklós esztergomi érsek, Köves András veszprémi püspök, Báthory András országbíró, Mérey Mihály személynök, Dobó István, Eger egykori kapitánya, Pethő János és Dessewffy János, valamint maguk a jelöltek, Tahy és a Bánffy-tesvérek) többsége ugyan Tahy mellett voksolt,62 az uralkodó – nyilván a főherceg szorgalmazására – végül mégis Zrínyi mellett döntött.63
61 ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 86. Konv. D. fol. 49–51. Károly főherceg I. Ferdinándhoz, Frankfurtba. 1562. november 21., Enns.
62 „Opinio Hungarorum de capitaneis cis ez ultra Danubium, nec non de locumtenente regio et palatinali.” Uo. Konv. A. fol. 68–71.
63 Uo. Konv. B. fol. 31–32. I. Ferdinánd levele Oláh Miklóshoz végső döntéséről. 1562. augusztus 9., Prága.
A kinevezés körüli viták során Miksa főherceg egy igen érdekes problémával állt elő. A tisztség elnyerésében ugyan maga is Zrínyit támogatta, de úgy vélte, kinevezése esetén a szigetvári kapitányság terhétől meg kell szabadítani, egy személy ugyanis két ilyen jelentős tisztet nehezen tud ellátni. Ezért Zrínyi dunántúli főkapitányi kinevezése esetén Tahyt javasolta Szigetvár élére.64 Ferdinánd király és hadvezetése ezúttal azonban egészen más véleményen volt, midőn kifejtette, hogy katonai szempontból egyáltalán nem hátrányos, sőt egyenesen kedvező, ha Zrínyi a szigetvári kapitányságot is betölti. A dunántúli főkapitány fennhatósága alá tartozó terület nagyobbik része – miként indokolták – Szigetvár környékén feküdt, így annak védelmére a két tisztség együttes betöltése esetén nagyobb lehetőség volt.65
64 „Habe ich allain des underthenig bedenckhen, das er one das mit der Haubtmanschafft zu Sigeth beladen ist.”, ill. „Die Haubtmanshafft zu Sygeth sambt und neben diser nit khundtn durch ain Person nebenainanndern verrichtet werden.” Uo. fol. 11–12. Miksa főherceg I. Ferdinándhoz. 1562. augusztus 6., Linz.
65 „Neque vero nos impedit capitaneatus Zigetti, quem ad praesens gerit …, praesertim cum maior territorii ac regionis illius pars, quae ad capitaneatum illum ultra Danubium pertinebit, circa Zigettum sita sit, atque inde Zigetto plus roboris et existimationis accessurum videatur.” Uo. fol. 27–28. I. Ferdinánd Miksa főherceghez. 1562. augusztus 9., Prága.
A végső megegyezés mindezen kedvező döntések ellenére meglehetősen hosszan elhúzódott, hiszen Zrínyi legalább olyan karakán politikus volt, mint Nádasdy, és megvoltak a saját feltételei a tisztség elvállalására. Felfogadási szerződését (Bestallung) végül 1563 május végén állították ki Bécsben.66 Szeptemberben azután a már kinevezett főkapitányt a magyar országgyűlés is elfogadta, hiszen – miként a Verancsics-évkönyv fogalmazott – „választák Zrény Miklóst országhadnaggyá az Dunántúl Horvátországig.”67 133Döntés született emellett a Pozsony vármegyétől Zólyomig terjedő, úgynevezett dunáninenni országrész első főkapitányának, szerdahelyi Dersffy Istvánnak a kinevezéséről is, aki 1564 tavaszától töltötte be tisztét.68
66 ÖStA KA Best. No. 122. és dátum nélkül: ÖStA KA HKR Akten Exp. 1564. Juni No. 24. Az utóbbi kiadása: Barabás, 1899. 436–438.: No. CXLII. A Zrínyivel való tárgyalásokra: ÖStA KA HKR Prot. Exp. Bd. 142. fol. 126., fol. 130., fol. 142.
67 Verancsics-évkönyv, 1981. 112–113.
68 Pálffy, 1996/2. 191. és Pálffy, 1997/1. 270–271.
Zrínyi tényleges tisztségbe lépésére 1564 elején került sor, miután az uralkodó biztosai február elején beiktatták hivatalába. A főúr ezt követően, a hónap utolsó napján Csurgón mustrálta meg főkapitányi csapatait. Ezek hivatalosan előírt létszáma 100 könnyűlovas és 100 gyalogos, valamint 50 puskás lovas volt, akiket Zrínyi főleg horvát katonái közül toborzott. Őket a dunántúli vármegyék hadiadójából a pozsonyi Magyar Kamara tartozott fizetni.69 Zrínyi az uralkodó akaratának megfelelően megtarthatta szigetvári főkapitányi tisztét is, így 1563-tól 1566-ig a dunántúli főkapitány székhelye Szigetvár lett. Ezzel – noha csak utólag – megvalósult a rendeknek az 1547. évi 20. törvénycikkben megfogalmazott egyik fő kívánalma. Az egykori horvát–szlavón bán ezekben az esztendőkben azután ugyanazt a tevékenységet folytatta, amelyet még Nádasdy főkapitány kezdett el 1548-ban és végzett nádorként is az 1550-es években, nevezetesen a Balaton és a Dráva közötti védelmi övezet irányítását, valamint alkalmilag a dunántúli vármegyék hadügyének koordinálását, szükség esetén pedig a vármegyei és felkelő nemesi csapatok vezetését. A bécsi hadvezetés tehát a Dél-Dunántúl védelmének szervezését továbbra is átengedte a magyar–horvát főtisztnek, a győri főkapitányság irányításába viszont Nádasdy halála után már nem engedett a magyar rendeknek semmiféle beleszólást.
69 Zrínyi beiktatására: ÖStA KA HKR Prot. Reg. Bd. 143. fol. 9. Utasítás Seifried Breuner, Karl Haiden és Karl Sticzl királyi biztosok részére Zrínyi beiktatására. 1564. január 19.; A főkapitányi csapatok mustrajegyzéke: Barabás, 1899. Uo. 450–456.: No. CXLIX.
