I. Kemálpasazáde a kenyérmezei ütközetről
I.
Kemálpasazáde a kenyérmezei ütközetről
Kemálpasazáde a kenyérmezei ütközetről
Az itt következő szemelvény szerzőjének eredeti neve Semszeddin Ahmed, de már kortársai Kemálpasazáde (vagy arabos formában Ibn Kemál), azaz Kemál-fi néven emlegették.115 1468-ban született előkelő családban; „névadó” nagyapja, Kemál, híres katona, majd 1465-től a trónörökös Bajezid herceg nevelője volt. Apja szintén magas hivatalokat viselt. A fiatal Kemálpasazáde maga is katonai pályára lépett, ám 1492 után hátat fordított a hadseregnek, és a tudománynak szentelte életét. Hamarosan kora egyik legnagyobb szellemi tekintélyévé vált; volt főiskolai tanár, magas rangú bíró (kádi), főhadbíró (kádiaszker), 1525-től élete végéig (1534) pedig főmufti, vagyis a jogtudósok rendjének vezetője, s mint ilyen egyfajta „főideológusként” szolgálta Szülejmán szultánt.
115 Az alábbiakhoz l. ª. Turan bevezetőjét az 51. jegyzetben idézett kiadáshoz; továbbá: ªeyhülislâm Ibn Kemâl sempozyumu. Tebligler ve Tartiºmalar (Tokat 26–29 Haziran 1985). (Yayina hazirlayanlar: S. Hayri Bolay, Bahaeddin Yediyildiz, Mustafa Sait Yazioglu) Ankara 1986. (Türkiye Diyanet Vakfi Yayinlari 36.); V. L. Ménage: The Beginnings of Ottoman Historiography. In: Historians of the Middle East. (Ed. by B. Lewis and P. M. Holt) London-New York-Toronto, 1962. 176-177. o.
Kétszáznál több tudományos, irodalmi, történelmi és vallásjogi munkát hagyott ránk. A XV-XVI. század fordulóján Bajezid szultán parancsára nyolc könyvben megírta az oszmán uralkodóház történetét (egy-egy kötetet szentelve minden uralkodónak). Az 1511-re elkészült művet később, Szülejmán ösztönzésére, két újabb kötettel egészítette ki, amely így a kezdetektől 1527-ig öleli fel az oszmán történelmet. Megírásakor nemcsak krónikákra és más írott forrásokra támaszkodott, hanem a még élő – többnyire magas rangú – szemtanúkat is kikérdezte. Tőlük származnak a mű legeredetibb híradásai. Forrásait azonban kritikával kezelte, igyekezett kiválasztani a leghitelesebbeket. Ő az első oszmán író, aki a történelmet összefüggő események sorozataként ábrázolta, s aki igyekezett bemutatni az események okait és színhelyeit is. Bajezid szultán kívánságára – ellensúlyozandó az udvar iránias kultúráját – ő teremtette meg az arabot, perzsát és törököt ötvöző oszmán tudományos-történetírói nyelvet és stílust, amely követendő minta lett a klasszikus kultúrát kialakító következő nemzedékek számára.
Kemálpasazáde „decasaiból” a magyar olvasók már ismerhetik a mohácsi csatáról szóló részt, amely a „Török történetírók” első kötetében jelent meg 1893-ban, Thúry József fordításában.116 A kenyérmezei ütközetről szóló rész a 7. kötetben található, amelynek hasonmását és átírásos szövegét ª. Turan tette közzé 1954-ben, ill. 1957-ben (a hivatkozást l. fentebb az 51. jegyzetben). Ennek alapján készült az itt következő magyar fordítás.
116 Kemálpasazáde: Mohács-náme. In: Török történetírók. (Fordította és jegyzetekkel kísérte Thúry József) I. kötet. Budapest, 1893. (Török-magyarkori történelmi emlékek. Második osztály: Írók.) 191-276. o.
340Ez a fejezet elmondja, hogy a hitharc egének csúcsára emelkedő határbégek közül
három hadvezér hatalmas sereggel portyára ment az átkozott Magyarországra,
Haszán bég-oglu Isza bég eljutott a vértanúság öröméhez,
Mihál-oglu Ali bég és Malkocs-oglu Báli bég pedig legyőzetve eltávozott
három hadvezér hatalmas sereggel portyára ment az átkozott Magyarországra,
Haszán bég-oglu Isza bég eljutott a vértanúság öröméhez,
Mihál-oglu Ali bég és Malkocs-oglu Báli bég pedig legyőzetve eltávozott
A korábban már említett évbena a világhódító Mehmed szultán kán utasította a gázik nagyszámú lovasságát, hogy menjenek hitharcra Magyarországba. Elrendelte Mihál-oglu Ali bégnek, Malkocs-oglu Báli bégnek és Haszán bég-oglu Isza bégnek, hogy az akindzsik a maguk erejével és lovaik tömegével intézzenek beütést. A nevezett hadvezérek engedelmeskedtek a boldogságos uralkodó felséges parancsának, s azon mód hadba szólították a ruméliai tartomány önfeláldozó hőseit, és elindultak a portyára. Az árvízként hömpölygő lovasoktól olyanok lettek a mezők, mint a világot körbefolyó tenger. A három hadvezérrel kivonuló hatalmas sereg háromfejű sárkánnyá változott.
a A hidzsra szerinti 882. évben, amely 1477. IV. 15-től 1478. IV. 3-ig tartott. Helyesen 884 (1479. III. 25 –1480. III. 12.).
Perzsa vers:
A hősöktől sárkányokkal lett teli az ég,
A férfiaktól meg bömbölő oroszlánokkal.
A föld mint a tulipán, az ég mint az ibolya:
A számtalan lándzsa és nyíl egy-egy ragyogó virág.
A férfiaktól meg bömbölő oroszlánokkal.
A föld mint a tulipán, az ég mint az ibolya:
A számtalan lándzsa és nyíl egy-egy ragyogó virág.
A színpompás zászlóktól a világ képe piros, sárga, fehér, zöld meg mindenféle ibolya színben játszott, és úgy nézett ki, mint a pávakakas szárnya. Az önfeláldozó és sebes rohamú török íjászok vörös fövegétől a földgolyó, amely a világ szembogara, kakasszemmé változott. Hömpölygő áradatként folytak, haladtak előre a könnyűterhű lovasok, s mint a tomboló szél, mindjárt a Duna partjára értek. A havaselvi végeken átkeltek azon a vizen, s néhány napig a nevezett országban haladtak. A szélsebes szürkéik által felvert porral beborították a vidéket, mely zöld rozsdával bevont kupolára hasonlított. Kijutottak Havaselve túlsó szélére és behatoltak Magyarország területére; a mondott országnak ahhoz a kerületéhez értek, melyet Erdélyország néven ismernek. A tengerként áradó sereg felhőjárású tarka és szélvészgyors szürke lovaival úgy zúdult rá arra az idegen földre, mint üvöltő hegyi áradat. Acélos kardjaikkal és lángoló dárdáikkal a hitetlenek országában kioltották a tüzeket és felgyújtották a házakat. Kímélet nélkül elhajtották az állatokat és habozás nélkül lángba borították a vetéseket. A kezükbe kerülő fajtalan, faragatlan fickókkal jóllakatták az íjukat és megabrakoltatták a kardjukat. Több ezer asszonyt, gyereket, öreget és fiatalt vetettek fogságba. Miután az országot felperzselték a pusztítás tüzével és a hitetlenség házát kisöpörték a rablás söprűjével, s annyi foglyot hajtottak el, amennyit csak bírtak, s annyi használható szövetet zsákmányoltak, amennyit csak tudtak, visszafelé fordították az indulás gyeplőjét. A sereg mögé hátvédet, eléje pedig előörsöt állítottak. Eközben nyelvet fogtak, aki ezt a hírt közölte velük: „Az ellenség követett és utolért benneteket”. Mihelyt ez tudomásukra jutott, a bégek felállították a hadoszlopokat, felkészültek, elrendezték a sorokat, és minden oldalon felállva várták a csata zaját. Látták, hogy szemközt velük viharfelhőkként három hadoszlop tűnik elő, s ezekkel a koromsötét felhőkkel megtelik a föld és az ég közti tér.
341A szerző török verse:
Elsötétült az ég a harcmező felett,
A kardok csillogása betöltötte a világot,
A harci dob mennydörgő hangja a láthatárt verdeste,
Visszhangzott az ébenfekete éj kupolája.
A kardok csillogása betöltötte a világot,
A harci dob mennydörgő hangja a láthatárt verdeste,
Visszhangzott az ébenfekete éj kupolája.
A hegyóriásokként megjelenő csapatok közül az egyik Kinez Pavlib hadoszlopa volt. Ez a gonosz a hitetlenek országának híres hadvezére volt, aki bátorsága, vitézsége, merészsége és vakmerősége miatt nagy hírnévre tett szert Magyarországon, és a gonosztevő király főparancsnoka volt. Ez a haszontalan kártevő tízezernél több démoni, acélba öltözött, rettenetes gazfickót hozott magával. E bajkeverők mindnyájan acélba burkolták magukat, mint a tűz, morajlottak, mint a víz, könnyűek voltak, mint a szél, és szilárdan álltak, mint a föld.
b Kinizsi Pál, az Alsó Részek főkapitánya, temesi ispán.
Perzsa párvers:
Mindannyian mint egy-egy pajzs, a mellkasuk visszahajlott a kardig,
Mindannyian vasba merültek, mint a kard ékköve.
Mindannyian vasba merültek, mint a kard ékköve.
A másik Bedros bánc népes csapata volt; ez híres határbég volt az említett Erdélyországban. Az ő oldalán is hét-nyolcezer harcedzett lovas vonult, maguk és lovaik egyaránt páncélinget viseltek. Mint az égető tűz, mindnyájan vidámak, fékezhetetlenek, lelkesültek és felajzottak voltak, és lándzsákat markoltak. A harmadik hadoszlopot Havaselve régi bégje, Baszrabad vezette, ez a háládatlan kétszínű, ki midőn elvesztette nevezett országát, szolgáival és javaival elvándorolt, kíséretével együtt átment Magyarországra és csatlakozott a szerencsétlen királyhoz. Ennek az öntelt tűzimádónak és bosszúszomjas átkozottnak mintegy tízezer páncélinges, vasba öltözött, tenger-áradású és felhőkiáltó, harcra kész bajtársa volt; e félelmetes, különös és furcsa szerzetek arca pajzsból, szeme nyílból, keze kardból, nyelve lándzsából, szemöldöke íjból, feje nehéz oszlopból volt. E három hadoszlop mindegyike világméretű tengert formázott, amely áramokba rendeződött és vas-hullámaival beborította a föld színét. Felálltak a gázik árvíz-morajlású, Nílus-áradású és elefánt-erejű seregével szemben, és mindegyik gonosztevő egy-egy hadvezér ellen vonult. Kinez Pavli Mihál-oglu Ali béggel akaszkodott össze; Baszraba hadoszlopa Malkocs-oglunak jutott, Bedros bán serege pedig Isza bégnek esett neki.
c Báthori István országbíró, erdélyi vajda.
d Laiotã Basarab, akit a források „Idősebb” Baszarabként is emlegetnek. 1478 első felében vesztette el trónját az „Ifjabb” vagy „Kis” Baszarabbal szemben.
A szerző török párverse:
Mikor előre özönlött az a sereg és felharsant ordítása,
A Kafe mögé menekült félelmében a rettenetes démon.
A Kafe mögé menekült félelmében a rettenetes démon.
e Szűkebb értelemben a Kaukázus. Szélesebb értelemben mítikus hegy, amely a földi világot szegélyezi. Számos elképzelés tapad hozzá: rossz szellemek lakják, a földet hordozza, elválasztja a látható világot a láthatatlantól, mögötte kezdődik a túlvilág stb. Az iráni mitológia az Elburz hegyláncával azonosítja.
Mikor ezek a tengerek zúgva és áradva egymásba ömlöttek, a lovak lába csontig lecsupaszította a mezők arcát. Az esőfelhő színű kard árvize alatt a körbeszáguldó előhad támadásának erejétől a föld olyan gyorsan forgott, mint a malomkő. A csatatéren ömlő vérfolyó hullámai az égbolt tetejét verdesték, és az ég vízkerekének cellái tiszta vérrel teltek meg. A lég könnyharmatot ontott a bárdok élétől, és a földből tulipánok sarjadtak a kardok könnyeitől.
342A szerző török párverse:
Piros köpeny lett a vértől mindegyik csapat,
Mintha tulipánból öltött volna kaftánt a hegy.
Mintha tulipánból öltött volna kaftánt a hegy.
A koponyazúzó szablyáktól a török íjászok süvege úgy felszabdalódott, mint a kakas taraja. A platánhoz és mandulafenyőhöz hasonlóan kemény hősök erős szíve a lándzsák csapásaitól úgy megtelt sebbel, akárha mákszemmel szórták volna meg. A harc piacán a tévelygők országának szerencsétlen, nehézkes járású szpáhijai egy időre elvegyültek az áldott végű iszlám népének seregével és vásároztak egymással. Hogy megszőjék a vértanúság díszköpenyének szövetét, melyet a magasztos és dicsőséges isteni elrendelés szabója szab ki a végzet ollójával a boldog mártíroknak, [az akindzsik] a harc műhelyében lándzsáikat vetülékfonallá, kardjukat pedig láncfonallá tették.
A szerző török verse:
A végzet szabója ruhákat szabott aznap,
Hogy a vértanúkat abba öltöztesse,
Tű volt a nyíl és gyűszű a sisak,
A kard olló volt és bánatos könny.
Hogy a vértanúkat abba öltöztesse,
Tű volt a nyíl és gyűszű a sisak,
A kard olló volt és bánatos könny.
Miközben a rejtőzködő szentekf ily módon harcoltak és az ellenségeskedés fonala nyúlott és húzódott, az erdélyi sereg térdre kényszerítette Isza béget: rárontott, karddal és dárdával megtámadta. Ez a szerencsés gázi vértanúságot szenvedett Isten útján: a csatatéren fehér szakállát piros-tarkára festette a vér; az ütközet tüzének hevétől és forróságától szomjazó lelke a mártíromság Kevszer-ízűg borával telt meg.
f A misztikusok láthatatlan lényei, akik – hierarchikus rend szerint – az élőlények sorsát irányítják.
g Paradicsomi folyó neve.
Mikor először Isza bég a gázikkal támadásba lendült, Bedros bánt, Erdély bégjét ledöntötték lováról és hadoszlopát szétszórták. Ekkor ellenük fordult a fajtalanok nemzetségéből való, Nodzs Antalh nevű nemtelen és halálra szánt gyilkos és keményen harcolva megmentette azt a gonosztevőt. [Nodzs Antal] maga esőfelhőként acélköpenybe burkolózott, kivonta tündöklő fényű kardját, leszállt a földre és lovát neki [Bedrosnak] adta. Amint azt a kártevőt lóra segítették, számos [török] lovast kényszerítettek lováról leszállni, s úgy hasítva fel kardpengékkel a fejüket, mint az írótollat, összehajtogatták [végzetük] deftereit. Ahogy Isza bég elesett, kísérete széjjelszóródott; ahogy eltávozott a fej, nem tarthatott ki és megroggyant a láb.
h Nagy Antal, akit – mint fentebb is jeleztük – egyelőre nem tudtuk azonosítani.
A szerző török párverse:
Valóban, a láb támasza a fej:
Ha lehull a fej, nem tart ki a láb.
Ha lehull a fej, nem tart ki a láb.
Eközben Malkocs-oglu a maga ellenfelével, Baszrabával csapott össze, s a csatatéren harci kosokként akaszkodtak össze és döfködték egymást. A viadal hegycsúcsának ez az éles mancsú párduca visszafelé szorította és hátraarcra kényszerítette azt a szégyen és gyalázat folyójában araszoló rákot [ti. Baszrabát]; szétszórta a vele lévő bajkeverőket, szélnek eresztette a nyomorultak kitartásának csepűjét, és legtöbbjüket a pokol tüzére küdte acélos kardjával. De Mihál-oglu Ali bég észrevette, hogy a Kinez Pavlinak mondott hitetlen gonosz hadoszlopa vashegyre hasonlít, s azok a nehéz horgonyt kivetett, konok képű, győzedelmes és bódult hitetlenek úgy néznek ki, mintha mandulafenyő és platán nőtt volna ki ott, ahol álltak.
343Perzsa párvers:
Mintha démonok sorakoztak volna,
Vagy mintha fák nőttek volna ki a földből.
Vagy mintha fák nőttek volna ki a földből.
[Ali bég látta, hogy] a roham szelével nem tudja kitépni és kimozdítani helyükről azokat az acélba bújt ördögfajzatokat, s nem vállalkozhat arra, hogy a fáradt, kimerült és felbomlott akindzsikkal megütközzék velük. Ezért nem kapta el és ragadta meg ellenfelét, hanem úgy tett, mint ha kezet nyújtana neki, majd visszahúzódott és elment a csatatérről; de ezzel nem tudta megbontani a gonosz szándékú hitetlen sorait, mert az, attól félvén, hogy tőrbe csalja és cselt vet neki, nem vette üldözőbe. Ahogy Ali bég visszavonult és elment csapataival, Bedros bán pedig bevégezte Isza bég dolgát, az erdélyi sereg és Kinez Pavli serege közrefogta Malkocs-oglu oszlopát; a gázik két nagy tömegű csapat harapófogójába kerültek: mindkettő olyan volt, mint a hatalmas hegy. „Két macska már lelki izgalom egy oroszlánnak”. Mivel lehetetlen volt, hogy öt-hatezer, fegyvertelen és felszerelés híján lévő, csupasz akindzsi szembeszálljon húszezer, jól felfegyverzett és ellátott, erős hitetlennel, kelletlenül szétszéledtek és elmentek; mivel nem volt már erejük ahhoz, hogy útját állják ennek az üvöltő folyónak, vagy inkább örvénylő tengernek, melyet nem lehetett ágyából eltéríteni, a próféták hagyományos útjára térve a menekülést választották az elviselhetetlen helyzet miatt. A legsúlyosabb holmikat elhányták és eldobálták; könnyűek lettek, mint a szél, és elfutottak.
Bár az akindzsik zsebei úgy telve voltak ezüsttel és arannyal, mint a tavaszidő nárcisszal és bimbókkal, kezük és markuk oly üres és terméketlen maradt, mint őszidőn a mandulafenyő és a platán. Bár vágyaik kongó serlege és kívánságuk üres erszénye megtelt és a zsákmányolt kincs mézének íze megédesítette szájukat, a vereség mérges fullánkjának keserétől boldogságuk szomorúságra fordult.
A szerző török verse:
Bármilyen fiút táplált a földanya,
Mióta dísze lett e szerencsésnek a lét bölcsője,
Végül ajkait méreggel keseríti meg,
Még ha előtte tejjel és mézzel eteti is.
Mióta dísze lett e szerencsésnek a lét bölcsője,
Végül ajkait méreggel keseríti meg,
Még ha előtte tejjel és mézzel eteti is.
A gázik azon a síkon hadijátékot játszván elvesztették a játszmát és néhány ezer bajtárs vagy fejét hagyta a csatamezőn, vagy fogságba esett. A többiek forgószélhez hasonlatos és világjáró arab paripáikon nekivágtak a mezőknek, elmentek, kijutottak Havaselvére, és kimentették a harc és a küzdelem örvényében forgó testüket. Aki a háború ostábláján játszik, egyszer nyer, egyszer veszít. Aki a háború és a harc vadászmezején járkál, néha zsákmányt ejt, néha őt ejtik zsákmányul.
