A hódítók népessége
A hódítók népessége
Az oszmánoknak a hódoltságot megszállva tartó alakulatai és a velük érkező csekély létszámú polgári lakosság szintén a fenti folyamatokat erősítette. Az összesen pusztán 50–80 000 főt ugyanis – a közvélekedéssel ellentétben – 189nem igazhitű törökök, hanem többségében délszlávok (főként bosnyákok és szerbek) alkották. Ezt tökéletesen alátámasztják a budai vilájet várkatonaságának etnikai összetételére vonatkozó legújabb kutatások. Ezek szerint a magyar hadszíntér váraiban szolgálók több mint 90 százaléka már kezdetben is a Balkán-félszigetről, főleg Boszniából, Macedóniából és Szerbiából érkezett. Az 1550-es évektől ez az arány még tovább növekedett. A gyorsan fogyó és változó várkatonaságot ugyanis ekkor már csaknem kizárólag Boszniából, Hercegovinából, Észak-Szerbiából és a Dráva–Száva közéről pótolták. Míg azonban az első két területről érkezők főként muszlimok voltak, így a balkáni muszlim szokásokat hozták magukkal, addig a rác és a velük keveredő–összeolvadó vlah katonák ortodox szokásaikat éltették tovább Magyarországon. A timárbirtokos szpáhik származása kevésbé ismert ugyan, de minden jel szerint többségükben ők is balkáni renegátok voltak.
A hódítók társadalmának legmeghatározóbb katonai–hivatalnoki rétegei: a begler- és szandzsákbégek, a különböző kisebb-nagyobb tisztségviselők (a vilájetek pénzügyeit irányító hivatalnokok, a defterdárok; az egyes szandzsákok területén birtokos szpáhik elöljárói, az alajbégek; a kádik stb.), a vallási élet vezetői (a dzsámik és mecsetek előimádkozói, az úgynevezett imámok; a különféle jogtudósok és kolostori elöljárók) többségében mind a Balkánról származtak. A jelentősebb polgári lakossággal rendelkező „török” városokban élő kereskedők és iparosok szintén ugyanerről a területről – illetve kisebb részben a dalmáciai Raguzából – érkeztek. Ezt igazolja a régészeti ásatások során nagy tömegben előkerült balkáni típusú, feketésszürkére vagy feketére égetett, kézikorongon készült kerámiaanyag (korsók, fazekak stb.). A nyelvészeti kutatások szerint pedig oszmán-török jövevényszavaink tekintélyes része is bizonyíthatóan szláv közvetítéssel került át a magyarba. Sőt egy 1668-ban Magyarországon készült török nyelvtankönyv is arról tanúskodott, hogy az itt élők boszniai török nyelvjárást beszéltek. A hódoltság végvárainak és nagyobb városainak élete tehát valójában nem török-, hanem bosnyák- és rácvilág volt. Joggal állapította meg a neves török utazó, Evlia Cselebi az 1660-as években, hogy „Buda egész lakossága boszniai bosnyák”.
