A KÁVÉ FELFEDEZÉSE
A KÁVÉ FELFEDEZÉSE
A kávészemek karrierje akkor kezdődött, amikor az egyik rend sejkje, elöljárója rájött, hogy a kávé főzete éppúgy alkalmas e cél elérésére, mint az addig használt növényeké. Ezért tanítványaival együtt ezt kezdte inni, s az ő példájukat követve hamarosan valamennyi szufi közösségben elterjedt a kávé fogyasztása. Mivel ezek a szerzetesek többnyire családos emberek voltak és a hétköznapokon rendes polgári foglalkozást űztek, a kávé élvezete rövidesen kikerült a szűkebb vallási közegből, ismertté és népszerűvé vált a társadalom minden rétegében. A kávé „felfedezése” Jemenben valamikor a 15. század közepén történt, s a szufik, a kereskedők és a zarándokok közvetítésével a 16. század első két évtizedére már Egyiptom és Szíria lakói is megismerkedtek és éltek vele.
Nehezebb és vitatottabb kérdés, hogy honnan származik magának az italnak az elnevezése. A mi kávé szavunk – mint ahogy a török kahve szó – az arab kahwára vezethető vissza, amely eredetileg bort jelentett. Egyik magyarázat szerint az új „fekete italra” a következő analógia alapján vitték át ezt a megnevezést: ahogy a bor csökkenti az ember vágyát az evésre, úgy csökkenti a kávé az alvás utáni vágyat. Másik magyarázat szerint a kahwa egy etiópiai vidék, Kaffa nevéből származik, ahonnan egyesek szerint a kávét Jemenbe behozták. Tovább fokozza a zavart, hogy a kávészemeket (és a kávé magját) Jemenben bunn-nak nevezték, s a kahwa szót eredetileg nemcsak a bunnból (coffea arabicából), hanem egyéb növényekből főzött serkentő italokra is használták. (Nem beszélve arról, hogy a bunnt nyersen is fogyasztották, tehát ették, s kávét nemcsak magból, hanem a héjból is főztek, s ezt megint másféle kávénak nevezték.) Akárhogy is volt, számunkra az a lényeges, hogy a kahwa szó a 16. századi iszlám világ legnagyobb részén már azt a coffea arabicából főzött italt jelölte, amit ma is értünk rajta.
De Cornelis de Bruyn Kisázsiát bemutató útleírásában eképp örökített meg egy konstantinápolyi kávéházat 1698-ban.
