KÁVÉEUFÓRIA
KÁVÉEUFÓRIA
A két arab példáját hamarosan helyi vállalkozók is követték, és Szulejmán uralkodása alatt mintegy 50 kávéház kezdte meg működését. Ez a szám II. Szelim (1566–1574) és III. Murad (1574–1595) idejében 600 fölé szökött, jól jelezve a hihetetlenül megnövekedett érdeklődést. Amikor aztán a 17. század elején a dohány is megjelent az élvezeti cikkek piacán – s természetesen a kávéházak szolgáltatásai között is – az intézmény népszerűsége soha nem látott magaslatokra emelkedett. Újabb s újabb kávéházak létesültek a főváros legkülönbözőbb kerületeiben, különösen a kikötők vidékén, valamint az Ajaszofja és a Tophane nevű városrészekben.
A lakosság valósággal tobzódott az új szer és a hozzá kapcsolódó újdonságok élvezetében. A 17. század közepén egy francia utazó így emlékezik meg e furcsa „kávéeufóriáról": „Van nekik egy nagyon megszokott másik italuk. Ezt kávénak mondják, és a nap minden órájában isszák. ... A kávét leginkább a törököknél fogyasztják, s nincs olyan gazdag vagy szegény ember, aki ne inna napjában legkevesebb 2–3 csésze kávét. A kávé azokhoz a dolgokhoz tartozik, amiket a férj köteles biztosítani a feleségének ...” Mi sem jellemzi jobban a kávé hatását a törökségre, mint az, hogy egyik fő étkezésüket, a reggelit a kávéhoz való viszonyáról nevezték el. Amikor a török ember reggelizik, akkor kahwaltit vesz magához, vagyis „kávé alá valót”, ami arra mutat, hogy nem az étel, hanem a rákövetkező ital ennek az étkezésnek a fő eleme.
A kávé készítéséről a már említett francia utazó a következő szemléletes leírást adja: „Ha ebből [az italból] inni kívánnak, vesznek egy edényt, amit kifejezetten e célra tartanak és ibriknek hívnak. Ezt megtöltik vízzel, és forralják. Mikor felforr, három csészéhez egy púpozott kanállal tesznek bele ebből a [kávé]porból. Amikor ez is felforr, gyorsan lekapják a tűzről, vagy keverni kezdik; ellenkező esetben kifut, ugyanis hirtelen emelkedik. Miután ilyen módon 10–12-szer forrásig hevítik, festett fatálcára kirakott porcelán csészékbe töltik, és forró állapotban hozzák ki...” Ahhoz, hogy ezen a módon a „török kávé” elkészülhessen, a kávészemeket előzőleg meg kellett pörkölni, és le kellett darálni. Ezt eleinte mindenki maga végezte, mígnem a 18. században olyan áruházak nyíltak, ahol csekély összegért megpörkölték és ledarálták az üzletet felkeresők kávéját. A törökök hosszú ideig semmiféle adalékot nem tettek a kávéba, a cukor, a tej stb. csak jóval később jött divatba.
