Összefoglalás
Összefoglalás
A 13. század közepén Bithüniába telepedett kis oguz-török törzs 1290 táján lépett a hódítások útjára, amikor a később Oszmán néven ismertté vált vezér vette át az irányítást. Céltudatos, muszlimoknak és keresztényeknek egyaránt kedvező politikával az 1320-as évekre sikerült megszerveznie egy kezdetleges, viszonylag kis területű, de szilárd társadalmi támogatással rendelkező, önálló államot. A sikeres portyákkal, az ügyes házasságokkal és az utódlás gondos 174előkészítésével hosszú távra megalapozta családja tekintélyét és vezető szerepét. Az oszmán állam megszilárdulásában fontos szerepet játszott, hogy olyan területen jött létre, amely kiesett a korabeli nagypolitika látóköréből. Míg más nyugat-kisázsiai török fejedelemségek több fronton is harcban álltak a bizánciakkal és a latinokkal, és gyakran hatalmas nemzetközi koalíciókkal kellett megmérkőzniük, addig az oszmánok lopakodva, észrevétlenül, jobbára elszigetelt várak elfoglalásával terjeszkedtek. A szerény, de folyamatos zsákmány és a szilárd belső rend mind több harcost és telepest vonzott az oszmán fejedelemségbe, amely az 1330-as évek végére már szinte egész Bithüniát a magáénak mondhatta. A bizánci polgárháborúk, a balkáni hatalmi változások és a keresztények elleni harcban élenjáró török fejedelemségek meggyengülése az 1340-es években utat nyitott az oszmánok előtt a nemzetközi politika színpadára. Az egyik bizánci pártnak nyújtott segítség ürügyén hídfőállást építettek ki a Balkánon, majd fergeteges hódításokba kezdtek Európában és Kis-Ázsiában.
