A kassai inventáriumok helynévanyaga
Azok a inventáriumok, amelyeket az adott vár bejárása során vettek fel, bőséges helynévanyagot szolgáltatnak a kutatók számára. Ilyenkor természetesen főként a védművek és a fegyverzet tárolására szolgáló építmények kerültek szóba. Nincs ez másképp Kassa esetében sem.
Itt azonban rögtön szembe kerülünk azzal az alapvető problémával, hogy, ismereteim szerint, a XVI. századi Kassáról mindössze két hiteles ábrázolás maradt fenn, s ráadásul e két alaprajz is ellentmond egymásnak a védművek elhelyezkedését és formáját tekintve. Leone Andrea Maggiorotti 1936-ban megjelent munkájában ugyan három alaprajzot is közölt, de nem lehet megállapítani, milyen forrás alapján. Ezeken megkísérelte a védművek és egyéb épületek azonosítását, de minthogy ennek forrását sem közli, adatait nem tudom hasznosítani.
Az 1552. évi német nyelvű összeírás szerint a tanácsházban („Rathaus”) és a városházán („Stathaus”) fegyvereket és muníciót, a Kovácsok tornyában („Schmidtturm”) és a Csonka-toronyban lőport tároltak. Ezeken kívül megnevezi a város Felső- és Alsókapuját („Obertor”, „Untertor”), továbbá egy harmadikat, „Faultor” néven, mint lőfegyverekkel 712ellátott védműveket. Az 1554. évi jegyzék is beszámol a Csonka-toronyban és a Kovácsok tornyában („Turris fabrorum”) tartott lőporról, továbbá arról, hogy a városházán („in praetorio”) nagy mennyiségű tüzes szerszámot raktároztak. Ezután pedig felsorolja a középkori városfalnak a városi kézműves céhek által védett tornyait:
turris pellionum supra portam magnam inferiorem Civitatis
|
Szűcsök tornya a város alsó kapuja felett
|
turris aurifabrorum
|
Aranyművesek tornya
|
turris clipeatorum
|
Pajzsgyártók tornya
|
turris toleatorum
|
???
|
turris funiparorum
|
Kötélverők tornya
|
turris laniorum
|
Mészárosok tornya
|
turris fabrorum
|
Kovácsok tornya
|
turris textorum
|
Takácsok tornya
|
turris rotiparorum
|
Bognárok tornya
|
turris superioris portae
|
Felső-kapu tornya
|
turris cerdonum
|
Tímárok tornya
|
turris barbitonsorum
|
Borbélyok tornya
|
turris sartorum
|
Szabók tornya
|
turris figulorum
|
Fazekasok tornya
|
turris sutorum
|
Vargák tornya
|
turris pollitorum
|
Csiszárok tornya
|
turris seratorum
|
Lakatosok tornya
|
A Csonkatornyot is hozzászámítva mindösszesen tizennyolc torony. Az inventáriumból úgy tűnik, hogy a tornyokat sorban egymás után vizsgálták, mégpedig a város Alsó-kapujától kiindulva. Hogy a két kapu közül melyik az Alsó-kapu, azt az 1557. évi összeírás segítségével lehet biztosan azonosítani. Ebben ugyanis fegyvereket sorolnak fel, amelyek „Az Alsó-kapu bástyáján” állnak, az alaprajzokon pedig, közvetlenül a város déli oldalán levő kapu mellett, egy bástya látható. A kezdőpont ismeretében tehát elvileg lehetőség volna valamely korabeli alaprajzon a védművek azonosítására. Itt azonban több problémával találkozunk. Egyrészt a sorból kimaradt a Csonkatorony, és nem tudjuk, honnan. Másrészt a két fennmaradt alaprajz, többek között épp a középkori tornyok számát és elhelyezkedését illetően, ellentmond egymásnak. A karlsruhei alaprajzon összesen huszonegy torony látszik a legbelső falgyűrűn, a stockholmin csak húsz. Harmadrészt, az 1557. évi összeírásban már huszonegy torony neve szerepel, de nem a bejárás sorrendjében, mivel ebben külön sorolták fel az 1556. évi nagy tűzvészben leégett 713védműveket („turres combustae”). A tornyok elnevezései sem mindenütt egyeznek. Az előző listában együtt említett „Szűcsök tornya a város alsó kapuja felett” itt már két külön védmű („turris pellionum” és „porta inferiora”). A Bognárok tornya nem turris rotiparorum, hanem turris plaustrariorum néven szerepel. A korábbi jegyzék nem tartalmazza a Bőrösök tornyát („turris coriariorum”), a Rézművesek tornyát („turris ahenariorum”), a Szíjgyártók tornyát („turris loriariorum”), és újból előkerül a már említett „Faultor”, immáron „porta faulgas dicta” alakban. Ebben a jegyzékben is leírják, hogy a tanácsházban („domus senatoria”), a városházán („domus civitatis”), s újabban a pénzverdében („Domus monetaria”) is tároltak fegyvereket, továbbá az öntőházban („Jn domo Fusoria”) két újonnan öntött ágyú, egy Karthaune és egy Nachtigall, áll.
A céhek által védett középkori tornyokra két adatsorunk van még. Az egyik egy XVI. századból való, német nyelvű, s minden bizonnyal hiányos leltárban, a másik egy 1658-ból származó, kifejezetten a céhek tornyait vizsgáló, magyar nyelvű jegyzékben olvasható. Az előbbi nem tartalmaz új elnevezést, az utóbbi azonban több szempontból is eltér a korábbiaktól. Egyrészt eszerint egy toronyra immár több céh is felügyelt, másrészt több új céh is felbukkan: erszénygyártók, nyereggyártók, süvegesek, gombkötők, asztalosok, csizmadiák, rézfazekasok, késcsinálók, páncélgyártók, zsemlyesütők (ez utóbbi négy céhet egyazon toronyba osztották be).
Újabb helyneveket már csak a XVII. századi jegyzékekből kapunk. Ezek azonban már nem a városra, hanem döntő részben a kassai királyi hadszertárra és a hozzá kapcsolódó épületekre vonatkoznak. Pálffy Géza már korábban összegyűjtötte, hogy a királyi hadszertárhoz mely épületek tartoztak a XVI. században: a királyi öntőház („Gießhauß”), a lőpormalom („Pulvermühle”), a fűrész- és a zúzómalom („Sägemühle”, „Hammermühle”), a golyóraktár („Kugelkasten”), a fegyvertár („Rüstkammer”), a salétromtorony („Saliterturm”) és a salétromraktár („Saliterkammer”). Az 1647. évi inventáriumban az egyik tétel címe külön is megadja, hogy a felsorolt eszközök a hadszertárban vannak („Allerley Sortten Jn Zeughauß”). E nevekből adatokat kapunk arra, hogy milyen beosztás szerint tárolták a különböző hadiszereket és a muníciót és milyen műhelyek működtek a hadszertár mellett.
A hadszertárhoz tartozott a lőpormalom, és abban lakott a lőporkészítő is, mert a jegyzék szerint ekkoriban építették a malomhoz a mester lakását. A kész lőpor tárolására elsősorban a feltehetően a városban levő középkori tornyokat használták: a Vörös-, a Porkoláb- és a Malom utcai tornyot („Rothen Thurm”, „Profoßen Thurm”, „Jn der Mühlgaßn Thurm”), s ezeken kívül magában a hadszertárban is raktároztak belőle („Jn Zeughauss Fewer gewelb”). Az 1669-es jegyzék a Porkoláb-torony helyett a Szűz-tornyot („Jungfrau thurn”) említi.
714A golyók és a szertári lőpor számára külön boltot, vagy raktárt alakítottak ki („Kugl Gewelb”, „Zeug Pulffer Gewelb”), de ott az 1647. évi jegyzék szerint egészen más eszközöket találtak az összeírók. A tüzes szerszámok egy részét, ugyancsak 1647-ben, a hadszertárban egyik boltjában tárolták, más részüket egy toronyban („in dem Thurm in der Schmidt gaßen”), 1669-ben pedig az Élés-toronyban és a Szabók tornyában („prouiant vndt Schneider thurn”). Megint más épületben álltak a mérőeszközök („Jn der Wag”), külön is említik továbbá az öntőházat („gieshauß”) és a kovácsműhelyt („Schmiette”). A böröckök és a kerekek összeírásánál többször is együtt említik kocsiszínt és a bognárműhelyt („wagnhauß Vndt Binderey”), és külön a kerékgyártóműhelyt („wagnerej”).