A nyelv
676A nyelv
Az említett részletesség és alaposság, valamint az összeírásnál használt nyelv között is szoros kapcsolat mutatható ki. A nyelv elsősorban a leltározó commissarius (biztos) és az írnok személyén múlott. További összefüggés figyelhető meg az idő múlása és a nyelvhasználat között is. A XVI. század közepén még leginkább latinul vették fel az inventáriumokat.57 Mivel azonban nem a latin volt a tüzérség „szaknyelve”,58 e jegyzékek, terjedelmüktől függetlenül, többnyire elnagyoltak, pontatlanok, főként a fegyverzet szempontjából.59 Itt elsősorban a rendszerint csak általános értelmű latin lövegelnevezésekre (bombarda, ingenium, tormentum, machina) utalnék, amelyek gyakorlatilag bármilyen méretű és fajtájú löveget takarhatnak. Jó példa erre Gyula 1554. évi leltára, ahol 2, 8, 9 és 11 fontos bombardákról olvashatunk, de ilyen az 1660. évi kassai összeírás is, amelyben a kétfontos és a negyvenfontos kaliberű ágyú is tormentum.60 Elsőre a falcon és a falconeta elnevezések használata konkrétabbnak tűnik, de közelebbről vizsgálva megállapítható, hogy ezek a kisebb űrméretű lövegek általános jelölésére szolgálnak. Erre főként abból lehet következtetni, hogy a jegyzékek az esetek döntő többségében nem használnak más kifejezést a bombardáknál kisebb lövegekre. Ez figyelhető meg például Eger 1553. évi leltárában,61 de ugyanígy az 1552., 1554. és 1557. évi kassai jegyzékekben is.62 Hasonló a helyzet a kézi lőfegyverekre alkalmazott barbata és pixides barbata nevekkel is.63 Mindezt az összeírók is érezhették, mert a latin nevet sokszor az értelmezést segítő német vagy magyar kifejezéssel toldották meg. Példaként megemlíteném, hogy Egerszeg 1568. évi leltárában egy „Bombarda ferrea, forgo wastarazk dicta”,64 Jászberény 1594. évi jegyzékében egy „maius tormentum, ut germanj vocant, Sengerin est”65 szerepel, Szigetváron 1553-ban pedig egy „Ingenium Magnum faltherew”-t írtak össze66. A latinul megadott kiegészítések azonban nem mindig adnak valódi magyarázatot: Gyula 1559. évi inventáriumában egy kőgolyót lövő „Bombarda seu Machina cuprea”-ról olvashastunk.67
57 Kelenik József cikkében a 89 latin nyelvű jegyzék mellett csak 25 magyar és 16 német nyelvűt dolgozott fel. Kelenik 1988. 518-519. o.
58 A korabeli tüzérségi szakirodalom jelentős része is német nyelven íródott, latin nyelvűt alig találunk.
59 Latin nyelven is olvashatunk meglehetősen hosszú listákat, mint pl. Eger 1558. évi inventáriumát, amely 14 folio terjedelmű. MOL MKA E 211 Lymbus Ser. II. 28. t. fol. 16-17., 112-125.
60 MOL MKA E 156 U et C, Fasc. 76. No. 1. fol. 15., 1554. máj. 23., uo. E 211 Lymbus, Ser. II. 24. t. fol. 91.
61 Uo. 26. t. fol. 2. 1553. júl. 1.
62 Ezekben a jegyzékekben már van néhány kivétel, mint pl. néhány columbrina.
63 Kelenik 1988. 491-494. o. A kézi lőfegyverekhez kapcsolódó jelzőkre l.: uo. 495-508. o. Kelenik is részletesen foglalkozik a nyelvi problémákkal, hangsúlyozva a német terminológia – magyar összeíró – latin inventárium hármasságából adódó nehézségeket.
64 MOL MKA E 156 U et C, Fasc. 76. No. 17.
65 Uo. Fasc. 78. No. 6. fol. 1.
66 MOL MKA E 156 U et C, Fasc. 50. No. 24. t. fol. 4. Kiadta: Tímár 1989. 102-108.
67 Uo. Fasc. 76. No. 1. fol. 2.
Minderre persze a kassai leltárakban is akad példa. 1552-ben egy „bombarda Colubrina vulgo Schlanng” találtatott,68 1554-ben pedig egy „Bombarda Kewwethe”.69 Az 677említett gyulai példával ellentétben a latin magyarázat itt segít: „bombarda ad iaculandos globos lapideos”70 (tehát minden bizonnyal az 1552-es német leltár egyik Steinbüchséjéről lehet szó). Ezt a megoldást persze nem csak a fegyvereknél alkalmazták, hanem más eszközöknél is: „Collocatae autem sunt siue inclusae istae praescriptae bombardae omnes in thecis aut repositorys suis ferro munitis vulgo Laden, et habent singulae attinnentias suas ad inserendos globos et pulueres et ipsas purgandas vulgo Sezkolben, Ladtschauffeln vnnd wuscher.”71
68 ÖStA FHKA HKA HFU RN. 3. 1552. Konv. März, fol. 12.
69 Uo. RN. 4. 1554. Konv. sine dato, fol. 17.
70 „kőgolyók vetésére való bombarda”. Uo. RN. 3. 1552. Konv. März, fol. 11.
71 „Az előbb említett valamennyi bombardát pedig beállították avagy befogalták vassal megerősített, közönségesen Ladennek [nevezett] tartójába avagy állványába, és minden egyes [löveg]nek van közönségesen Setzkolbennek, Ladschauffelnek és Wischernek [nevezett] tartozéka a golyó és a lőpor betöltésére, és magának [a lövegnek a] tisztítására.” ÖStA FHKA HKA HFU RN. 3. 1552. Konv. März, fol. 12. A kiemelést az eredetiben gót betűvel írták.
A XVII. századra a latint lassan kiszorította a tüzérség „szaknyelve”, a német. Úgy tűnik, hogy a német nyelvet használó biztosok nagyobb szakértelemmel rendelkeztek,72 mert a németül íródott inventáriumok már a XVI. században is rendre sokkal alaposabbnak bizonyultak a latin és magyar nyelvűeknél.73 Ebben persze közrejátszott az a tény, hogy a német nyelv rendelkezett a megfelelő szakszókinccsel az eszközök pontos megnevezésére. Itt is főként a fegyverzetre vonatkozik e megállapítás. Az elmondottakat igazolja a már említett 1647., 1650., 1662. és 1669. évi kassai inventárium, amelyekben szó szerint az utolsó szegig mindent leltárba vettek.
72 Lévén rendszerint szakemberek. Szigetvár 1558. évi inventáriumát többek között maga Zrínyi Miklós, valamint Michael Rindsmaul királyi főhadszertárnok-helyettes (Oberst Zeugmeisterleutnant) vette fel.
73 L. pl. Murány 1550. évi, vagy Sáros várának 1557. évi jegyzékét. ÖStA FHKA HKA HFU RN. 3. 1550. Konv. May, fol. 27-32.; MOL MKA E 156 U et C, Fasc. 76. No. 2. fol. 8-14.
A latin és a német jegyzékek közti különbségeket jól szemlélteti a két 1552. évi összeírás,74 ahol a német pontossággal éles ellentétben áll a latin körülményessége. A német leltár ráadásul a gossene jelzővel megadta a löveg szerkezetét is. Ugyanakkor a németben is találunk semmitmondó kifejezést, amikor a Pórtáncot csupán „nagy lövegnek” mondják. (Ezt persze akár a mérete iránti csodálat jeleként is felfoghatjuk, hiszen annyival nagyobb volt a többi ágyúnál.) Az alábbi táblázat ugyanazon lövegek német és latin elnevezéseit állítja párhuzamba.
74 A német nyelvű jegyzéket l. a Forrásközlésben, a latin nyelvű leltár kiadására l. a 10. lábjegyzetet.
1552. január 15.
|
1552. január 17.
|
|---|---|
„ain gossene Fewerpuchsen”
|
„una bombarda ad proyciendum ignem quae Vocatur Mortarium”
|
„ain Veldtschlangen odaichsen genanndt”
|
„Vna bombarda Colubrina Vulgo Schlanng et ibi Odeichsen cognominata”
|
„ain gossene Stainpuchsen ... wigt 24 c”
|
„Vna bombarda ad iaculandos globos lapideos ... c 24”
|
„Zwo Falkaunen ... wigt yede c 23 1/2”
|
„Duae bombardae vulgo Falkonae dictae ... singulae ponderj centenariorum Viginti trium cum medio”
|
„ain grosses Stuck mit Namen Pawertanz”
|
„Vna bombarda magna vulgo Pawertanz vocata”
|
678A magyar nyelvű leltárak felemás képet mutatnak, sok közöttük a rövid, elnagyolt, de akadnak egészen alaposak is. Itt is megfigyelhető, hogy az idő múlásával mind precízebbek lesznek az inventáriumok. Az előbbire jó példa Egervár 1558. évi, az utóbbira pedig Sempte 1626. évi jegyzéke.75 A magyar nyelv alkalmazását e célra nagyban elősegítette, hogy átvette a német szakszavak jelentős részét, olykor tükörfordításban (Sattelwagen = nyergesszekér), olykor csak alakmódosítással (Karthaune = kartány, Falkaun = falkony, Protze = böröck, stb.).76
75 MOL MKA E 211 Lymbus, Ser. II. 26. t. fol. 41.; Uo. E 156 U et C, Fasc. 87. No. 30. t. fol. 1-8. Igyekeztem viszonylag azonos nagyságrendű várakat találni az összehasonlítás céljára, de ez meglehetősen nehéz feladat. Ezért nem hasonlítottam pl. Patak 1642. évi leltárához, amely az egyik legaprólékosabb magyar nyelvű jegyzék. Uo. E 211 Lymbus, Ser. II. 30. t. fol. 163-178.
76 A nyelvhasználat másik vonatkozása az utókor kutatóját érinti, akinek fordítani és értelmezni kell a sokszor már magyarul is teljesen feledésbe merült kifejezéseket. A fordításhoz a korabeli magyar nyelvű inventáriumok, valamint a régi szótárak megfelelő kiindulási pontnak bizonyultak, bár ez utóbbiakban csak a leggyakrabban használt eszközök szerszámok szerepelnek. Az értelmezéshez mindenekelőtt Frecskay Jánosnak a hagyományos kézműves mesterségekről írott kitűnő munkáját használtam, amelyben a különböző mesterségek szerszámainak, eszközeinek, anyagainak német és magyar neve egyaránt szerepel, leírással együtt. Ezen mű mellett fontosak a nyelvtörténeti és értelmező szótárak is.
Német szótárak: Jacob Grimm - Wilhelm Grimm: Deutsches Wörterbuch. 1-15. köt. Leipzig, 1854-től, Trübners Deutsches Wörterbuch. Hrsg.: Alfred Götze. 1-8. köt. Berlin, 1939-1957., Der Sprach-Brockhaus. Bildwörterbuch für jedermann. Leipzig, 1949., Gerhard Wahrig: Das grosse deutsche Wörterbuch. Gütersloh, 1967., Duden Bildwörterbuchder deutschen Sprache. 3. vollstandig neu bearbeitete Auflage. Duden Band 3. Mannheim-Wien-Zürich. 1977., Brockhaus-Wahrig Deutsches Wörterbuch in sechs Banden. Hrsg. von Gerhard Wahrig. Stuttgart, 1980., illetve: Márton József: Német-magyar-deák lexicon. I-II. köt. Bécs, 1823., Német-magyar és magyar-német szókönyv. Első darab, német-magyar rész. Pest, 1827., Ballagi Mór: Új teljes német és magyar szótár. Pest, 1867., Fogarasi János német és magyar szótára. I. Pest, 1870., Kelemen Béla: Német-magyar nagyszótár. Átdolg.: Thieneman Tivadar. Bp., 1941., Nagy Ernő - Klár János (szerk.): Német-magyar műszaki szótár. Bp., 1990. Nyelvtörténeti szótárak: Matthias Lexer: Mittelhochdeutches Wörterbuch. I-III. köt. Leipzig, 1872-1876-1878., illetve: Czuczor Gergely - Fogarasi János: A magyar nyelv szótára. I-VI. köt. Pest, 1862 - Bp., 1874., Ballagi Mór: A magyar nyelv teljes szótára, ... Pest, 1873. I-II. köt., Szinnyei József: Magyar tájszótár. I-II. köt. Bp., 1879-1901.
