Az inventáriumok felvételének gyakorlata
A inventáriumokat feltehetően éves gyakorisággal készítették a nyilvántartás frissítése céljából, vagy akkor, amikor az adott erődítmény harci cselekmények folytán, vagy tulajdonosváltás miatt gazdát cserélt. Az összeírást elrendelők céljától függően készülhetett
1.) puszta tüzérségi leltár, amely kizárólag az adott vár lövegparkját mutatja be (Kassa, 1600[?], 1660, 1661),
2.) a vár fegyverzetének egészét (tüzérség, kézi lőfegyverek, hidegfegyverek, muníció) felölelő lista (Kassa, 1552, 1555, 1557, 1561, 1570, 1577, 1640), vagy
3.) a fegyverzet felsorolásán túlmenően további, főként gazdaságtörténeti jellegű információkat adó inventárium (Kassa, 1554, 1647, 1650, 1662, 1669).
Ez utóbbiaknak nemcsak hadtörténeti, hanem kultúrtörténeti értéke is nagy, mivel egyrészt átfogó képet nyújtanak az adott erősség egészének pillanatnyi állapotáról (épületekről, azok berendezéséről, a várbirtokról), másrészt szerszámaik, anyagaik felsorolásával bepillantást engednek a várakban működött műhelyek, mesteremberek munkájába is. Mindezekből adódóan az inventáriumok a XVI-XVII. századi magyarországi 673végvárrendszer hadi erejének meghatározásához elsődleges források. Teljes, vagy teljességre törekvő összegyűjtésük, átfogó tartalmi feldolgozásuk eddig nem történt meg. E területen mindmáig az egyetlen ilyen kísérlet Iványi Béláé, az ő értékes és adatgazdag tanulmánya azonban kizárólag a tüzérséggel és annak eszközeivel foglalkozott.
Az inventáriumok elején többnyire hosszabb cím áll, amelyből megtudhatók a felvétel körülményei, célja, időpontja, az összeírást végző személyek neve, miként ezt a kassai jegyzékek bemutatásakor már láttuk. A kassai inventáriumokat készítő személyek meglehetősen különböző tisztségeket viseltek. Az 1552. évi latin inventárium már pontosan, tisztük említésével sorolja fel az átadás-átvételben résztvevőket, mint például Theodorus de Capitelist, Izabella királynő istállómesterét (magister stabuli), vagy Gallus Sonnebrodtot, a Sáros várába rendelt helyettes királyi fizetőmestert (vicemagister solutionum apud arcem Saros). Az 1554. évi jegyzék egyszerűen ő császári felsége commissariusainak nevezi az összeírást végző Dessewffy Jánost és Tharnóczy Andrást. Amíg a XVI. századi összeírókról a forrásból nem derül ki, hogy hozzáértők lettek volna, addig a XVII. században már inkább szakemberek végzik e feladatot. Az 1650. évi jegyzék aláírói között szerepel – a talán kevéssé hozzáértő Korocz György szepesi kamarai levéltárőr (Sacrae Caesarae Regiaeque Maiestatis Camerae Scepusiensis conservator) mellett – Nicolaus Schardt, a császár felső-magyarországi mustra- és hadbiztosa (kaiserlicher oberhungarischer Muster- und Kriegs Commissarius) és főként Johann Schmiedt felső-magyarországi főhadszertárnok-helyettes (Oberst Zeugleutnant). Hasonlóan 1662-ben Pederi János kassai várnagy (castellanus Cassoviensis), Szalay András kassai harmincados (tricesimator Cassoviensis) és Paul Kraus ideiglenesen megbízott felső-magyarországi főhadszertárnok-helyettes (Angesetzter Zeugleutnant) voltak az összeírók. A szöveget lejegyző személy többnyire a hadszertár írnoka (Zeugschreiber) volt.
Az inventáriumokat rendszerint az előző leltárral összehasonlítva – tehát annak szövegét másolás közben az adott pillanatban érvényes állapothoz igazítva – vették fel. Erre utal sok esetben a hasonló szerkezet, vagy a tételek azonos sorrendje. Elsőként az 1554 decemberi kassai leltárban találkozunk e jelenséggel, amely, mint láttuk, a februárban felvett jegyzék szó szerinti másolata, mely utóbbi eddig még nem került elő. Ezt látszanak igazolni az 1647., 1650., 1662. és 1669. évi kassai összeírások, annak ellenére, hogy a közben felvett jegyzékek hiányoznak. A másolás tényét néha maguk az összeírók is megemlítik. Az 1647-es leltár bevezetőjében pedig az összeírók egyértelműen kijelentik: „Ez az inventárium a másik inventárium alapján íródott ...”. A lövegek leírásának szinte 674szó szerinti ismétlődése is megerősíti a másolás tényét. Példaként álljon itt egy összehasonlítás a Pórtánc – német nevén Bauertanz – nevű ágyú leírásairól, amelyben megfigyelhető, hogy a löveg állandó paramétereit tartalmazó első szövegrész a huszonkét év alatt nem változott:
1647 - Die Erste Carthaun ist der Pawren Tantz genandt mit Kayser Ferdinandj Vndt der Stadt Caschaw WaPPen, gegoßen durch Frantz Jllenfeldt Anno 1561, schiesst 40 lb Eißen, Wigt 93 Centtner seiner Kugl lang 22 1/2, oder Ellen 6 1/4 in seinen beschlagenen gefäß auf Rödern, sambt den ladtZeug.
1650 - Die erste Cartaun der Pawern tanz genandt mit Khayser Ferdinandi Vnndt der Statt Caschaw wappen, gegossen durch Franz Jllenfeldt Anno 1561 Schiesst 40 lb Eißen wigt 93 Centner, seiner Kugl leng 22 1/2 ist in der mündung vornen grubig ligt in ihrer beschlagenen Lauetten sambt den ladtzeug.
1662 - Die Erste Cartaun der Pauertantz genandt mit Kayser Ferdinandi vnndt der Statth Caschau Wappenn gegossen, durch Franz Jllenfeldt Anno 1561. Schist 40 lb Eyßen wigt 93 Centner seiner Kugel Lang 22 1/2 ist in der mindung Vornen grubig ligt in ihrer beschlagener Lawetthen Sambt newen Redern Vnndt Ladtzeig.
1669 - Die erste Carthauna der Pauren tantz genandth mit Kaysers Ferdinandj vnndt der stath Wappen, gossen durch Franz Jllenfeld Anno 1561. schiest 40 lb eyssen wigt 93 Centner seiner Kugell lang 22 1/2. ist in der Mündtung forn grübig, Ligt in ihren beschlagenen gefäsß, sambt axe vnndt räder vnndt lathZeüg.
A korábbi listák alapul vétele azonban számos hiba forrásául szolgált. Többször találkozunk olyan eltérésekkel, amelyek csak azzal magyarázhatók, hogy az írnok rosszul másolta, vagy sokkal inkább félrehallotta a diktált szöveget. A tüzérség adataira vonatkozóan mindezt jól szemlélteti a 2. számú melléklet táblázata, amely a Kassán összeírt löveganyag teljeskörű áttekintését tartalmazza (az eltéréseket a vastagon szedett szöveg mutatja). A következő két összehasonlítás, amelyhez a nem fegyver jellegű anyagokból vettem példát, szintén ezt igazolja.
6751650
|
„11 Kupfferne Formb Pleech Zum bley gissen”
|
1662
|
„Elwf kupferne Form blech So man braucht Zum Bley giessen No. 11.”
|
1669
|
„Küpfferne Form Zue blehgiessen 10.”
|
1647
|
„Ein Eißerne Veldtpfannen for [für!] die Schmidt ins läger Jdest No: 1:”
|
1650
|
„1 Eißerne Veldtpfann Vor die schmidt inß leger”
|
1662
|
„Ein grosse Eyserne Pfanen führ die schmidt vor ein Esß im fahl Zubrauchen”
|
1669
|
„Ein grosse eysserne Pfanen vor ein Esch in Feld Zu gebrauchen”
|
Átírási hibák természetesen akkor is előfordultak, amikor egy adott inventáriumról több másolatot készítettek. Így pl. az 1552. január 15-i német nyelvű jegyzékben még Frosch (béka) néven említett Scharfetindl típusú löveg már az irat végén található összesítésben, illetve a január 17-i latin leltárban is Fiasch és Fyas alakban olvasható.
Az egyes listák között persze akadnak más különbségek is. Ezek egy része az időközben történt, főként számbeli, mennyiségi változásokból adódott.