Thury György*
Thury György*
1519 k.–1571. ápr. 2., Orosztonynál egy török elleni portyában † (TAKÁTS, 1928/1. 136., MÜLLER, 1973. 83. és MOLNÁR, 1989. 57–58.) Kanizsa mellett egy külön kis sírkápolnában temettette el Zrínyi György. Ezt utóbb a XVI. század második felében strázsahelynek is használták „Thury György-tornya” elnevezéssel. (Az általában 10 gyalogos által védett őrhely utolsó említése [1598. okt. 31.]: ÖNB Cod. 10 775. fol. 111–124.) ~ I. ismeretlen személy, ~ II. Hathalmy Zsófia (Esküvőjük: 1563. nov. TAKÁTS, 1928/1. 91.). Apja Thury Gábor. Stephan Gerlach leírása szerint Thury „erős, szőrös, bárdolatlan ember volt, olyan mint a medve.” KOVÁCS–FENYVESI, 1986. 104. Egy ismeretlen német mester I. Miksa magyar királlyal és Lazarus Freiherr von Schwendivel együtt lovas alakos metszetet készített róla. (MOLNÁR, 1989. 48.: 1. ábra. Vö. még TAKÁTS, 1928/1. 119.) Életrajzát vagy annak egy-egy fontosabb fejezetét újabban ugyan többen megírták, ennek ellenére mind a mai napig Takáts Sándor összefoglalása a leginkább használható. TAKÁTS, 1928/1. 57–152., MÜLLER, 1973., HUSZÁR, 1974. jelentősebb okmánytárral: 35–100.: No. 1–33., MOLNÁR, 1989. és MOLNÁR, 1991.
1540-es évek–1552 sági könnyűlovas-főlegény, 1546-ig kizárólag Várday Pál esztergomi érsek zsoldján, majd részben a hadiadóból biztosított fizetésen, 1549-től pedig már az uralkodó „kenyerén” (TAKÁTS, 1928/1. 66–71.)
1552. aug. 11. részt vesz a palásti csatában Erasm Teufel parancsnoksága alatt mint lovasfőlegény (Uo. 71.)
1651554 Palotán szolgál mint a vártartomány gazdasági ügyeinek igazgatója Podmaniczky Rafael fizetésén (okt. 18. HUSZÁR, 1974. 35–37.: No. 1.)
1556–1558 lévai kapitány (1556. márc. 6. T. átveszi Léva várát a régi kapitánytól, Thelekessy Imrétől. TAKÁTS, 1928/1. 72.: 79. jegyz., márc. 7. Ténylegesen ettől a naptól kapitány és ekkortól kapja fizetését. LUKINICH, 1937. 261.; Datálatlan utasítása tisztéről. MOL E 136 Köt 2. fol. 67–68.; 1558. jan. 8. I. Ferdinánd Lévát a kapitányi tiszttel együtt Dobó Istvánnak adományozza. TAKÁTS, 1928/1. 74., febr. 14. Dobó átveszi Lévát T-tól. LUKINICH, 1937. 262.)
1557–1558 lévai provisor is egyúttal (1557. márc. 22. előtt T. kéri az udvarbíró tisztét is., ápr. 4. Kapitányi tiszte mellett T-t megbízzák az udvarbíró feladatainak ellátásával. LUKINICH, 1937. 262.; 1558. febr. 14. Eddig tölti be tisztét. Uo.)
1556–1558 Bars vm ispánja (1558. jan. 12. Az új ispán, Dobó István kinevezése. MOL A 57 Köt. 4. fol. 489–490. Vö. FALLENBÜCHL, 1994. 65. Ennek ellenére febr. 12-én, azaz Léva két nappal későbbi átadása előtt T. még „comes comitatus Barsiensis”-nek nevezi magát. TAKÁTS, 1928/1. 73.: 82. jegyz.*)
Erre megnyugtató magyarázatot találunk a várkapitányságban és az ispáni tisztben őt megelőző Thelekessy Imre és utódja, Dobó István ispáni kinevezésében: addig viseli a tisztséget „quamdiu de regia nostra voluntate et deliberatione arcem nostram Lewa pro officio et praefectura tenebit” (1554), ill. „quousque arx Lewa in manibus eius fuerit” (1558). MOL A 57 Köt. 4. fol. 239–240. és fol. 489–490.
1661558–1559 Podmaniczky Rafael palotai vártartartománya jövedelmeinek igazgatója („administrator universorum proventuum castri Palota”) (1558. febr. T. kéri I. Ferdinándot, hogy Podmaniczky szolgálatába álhasson. ÖStA KA HKR Prot. Reg. Bd. 140. fol. 100., szept. T. már Podmaniczky szolgálatában áll Palotán. TAKÁTS, 1928/1. 74.: 87. jegyz.; 1559. febr.: Uo. 75.)
1559. febr.– ápr. Palota királyi kézbe kerüléséig ideiglenesen ellátja a vár kapitányi és udvarbírói tisztét (1559. febr. Uo.; 1559. ápr. Uo. 76. Vö. még HUSZÁR, 1974. 45–47.: No. 8.)
1559–1566 palotai kapitány (1559. márc. 29. Gregoróczy Vince győri lovaskapitány és T. összeírják Palota hadfelszerelését. Uo. 48–59.: No. 8., ápr. TAKÁTS, 1928/1. 76., máj. 8. Utasítás T-nak tisztségéről. MOL E 136 Köt 2. pp. 222–226.; 1564 márc. T. először mond le a kapitányságról, amelyet nem fogadnak el. TAKÁTS, 1928/1. 92.; 1565. febr. 21. és dec. 3. T. újabb kérelmeket nyújt be elbocsátása ügyében. Uo. 94. és 99.; 1566. jún. második fele T. végleges lemondása tisztéről. Egyúttal kéri, hogy ne egy végvárban, hanem mezei szolgálatban alkalmazzák. Uo. 104., júl. 1. T. már nem viseli tisztét, arra unokaöccsét, Mártont nevezik ki. Lásd alább Thury Mártonnál.)
1563–1571 aranysarkantyús vitéz (1563. szept. 8. I. Miksa magyar királlyá koronázásakor avatják fel Pozsonyban, ahova 31 lovassal vonul. TAKÁTS, 1928/1. 91.)
1565. aug. 29. Lazarus Freiherr von Schwendi gyulai kapitánynak ajánlja (Uo. 99.)
1566. júl. 1.–júl. 13. Veszprém felszabadítása után igen rövid ideig ideiglenesen megbízott veszprémi főkapitány, júl. 13-ai távozása után azonban már nem tér vissza a várba (Lásd az archontológiai részben.)
1566 jelölik a naszádosfőkapitányi tisztségre (TAKÁTS, 1928/1. 112–113.)
1566–1567 mezei kapitányként szolgál az uralkodó zsoldján (1566. jún. második fele T. kéri, hogy mezei szolgálatban alkalmazzák. Uo. 104.)
1567–1568 Mura–Dráva és Balaton-közi, majd 1568–1571 kanizsai főkapitány (1567. szept. 11. Miután T-nak felajánlják a főkapitányságot, lovasaival Kanizsára rendelik. TAKÁTS, 1928/1. 116., szept.–nov. Tovább folyik az alkudozás T-val a tisztség elfogadásáról, noha szept. második felében már biztosan Kanizsán tartózkodik. MÜLLER, 1973. 16., 35., 69. és TAKÁTS, 1928/1. 117., nov. 22. „Oberster zu Kanisa”, ill. „supremus in Kanysa capitaneus” Utasítás T-nak a tisztségről. MÜLLER, 1973. 35. és TAKÁTS, 1928/1. 118., nov. 22. Engedelmességre intő levél az „intra lacum Balathom, [sic! m-mel] fluvios Dravum ac Muram et in Kanisa” szolgáló katonasághoz T. kinevezése kapcsán. ÖStA KA Best. No. 162., nov. 24. Engedelmességre intő levél a kanizsai német katonasághoz. Uo. No. 159.; 1571.: „supremus capitaneus in Kanisa et intra lacum Balaton, Mura et Dravum” TAKÁTS, 1928/1. 125.: 187. jegyz.; Tisztét haláláig tölti be.)
11. kép Lazarus Freiherr von Schwendi, Thury György és I. Miksa magyar király
