b) Devecseri Choron János kéziratos térképe a Balaton és a Duna közötti védelmi zónáról 1563-ból
b) Devecseri Choron János kéziratos térképe a Balaton és a Duna közötti védelmi zónáról 1563-ból
A határvédelem egyes egységeit bemutató 16–17. századi végvárvonal-térképek eddig előkerült legkorábbi példányát a győri főkapitányság területéről 1563 tájáról ismerjük (lásd az I. mellékletet).80 Teljességgel bizonyosak vagyunk azonban abban, hogy már ezt, sőt az Udvari Haditanács 1556. évi felállítását megelőzően is számos haditérkép készült a magyarországi és horvát–szlavón területek kialakulóban lévő védelmi egységeiről – bár ezek sajnos nem maradtak fenn vagy ez ideig nem kerültek elő.
80 Mérete: 44,5x32,5 cm. ÖStA KA AFA 1564/2/ad 11 c.
Ezen véleményünket támasztja alá az a rendkívül értékes adat, miszerint 1550-es évek első felében Hans Ungnad királyi főhadparancsnok a kor egyik ismert itáliai várépítészét, akkor még csak tábori festőt (Feldmahler), Pietro Feraboscót81 azzal bízta meg, hogy készítsen egy térképet a horvát–szlavón területek várainak övezetéről.82 Ferabosco végrehajtotta felettese utasítását, és egy (esetleg néhány) példányban megrajzolta a vármappát, amelyen a török erősségeket – Ungnad jelentése szerint – piros színnel jelölte.83 A térkép megszerkesztését támasztja alá a várépítész 1559. évi, addigi pályafutását részletesen elbeszélő beadványa is,84 amely arról tudósít, hogy a tábori festő Horvátország és Dalmácia több várának alaprajzát is megrajzolta. Ezzel párhuzamosan készíthette tehát el Ferabosco az említett végvártérképet, amely azonban – a váralaprajzokhoz hasonlóan – az idők folyamán vagy elveszett, vagy egy eddig még kevésbé kutatott levéltári irategyüttesben várja szerencsés megtalálóját.
81 Banfi, F.–Maggiorotti, L. A.: La fortezza di Giavarino, i. m. és Maggiorotti, L. A.–Banfi, F.: Pietro Ferabosco, i. m.
82 Ilijanić, Mira: Der Baumeister Dominico de Lalio und sein Kreis an der windischen Grenze. In: Siedlung, Macht und Wirtschaft. Festschrift Fritz Posch zum 70. Geburtstag. Hrsg.: Gerhard Pferschy. Graz, 1981. 373. (Veröffentlichungen des Steiermärkischen Landesarchivs 12.) Sajnos Ilijanić levéltári hivatkozása (Uo. 379.: 30. jegyzet) kissé hiányos, miként időpont-megjelölése is csak egy évkörre utal, ezért adatát sajnos nem állt módunkban visszakeresni.
83 Uo. 373.
84 Maggiorotti, L. A.–Banfi, F.: Pietro Ferabosco, i. m. 158.: 11. jegyzet és 160.: a beadvány magyar fordítása.
37Az eddig előkerült legkorábbi és a győri főkapitányságot ábrázoló végvártérképet (I. melléklet) – szinte biztosan az Udvari Haditanács megbízására – devecseri Choron János (†1584), az 1550–1560-as évek végvári harcainak egyik ismert dunántúli személyisége készíttette. Ezt az állítást igazolja, hogy a Balaton és a Duna között fekvő végvárakat bemutató térképvázlat központjában az alaprajzával ábrázolt Devecser várkastélya,85 Choron birtokainak központja és kedvelt tartózkodási helye áll, továbbá az is, hogy a vármappa Choron 1564. január 22-ét megelőzően I. Ferdinándhoz intézett leveléhez csatolva maradt fenn. A datálatlan térkép keletkezésének ante quem dátumaként tehát ez az időpont nevezhető meg, véleményünk szerint azonban az ténylegesen 1563-ban, esetleg talán még 1562-ben készülhetett. A térképen ugyanis rajt találjuk annak a Tapolca közelében fekvő Hegyesd várának az oldalnézeti ábrázolását is, amelyet a veszprémi törökök 1561 áprilisában foglaltak el, de amelyet azután csaknem pontosan egy esztendővel később – többek között éppen Choron katonáinak segítségével – Nádasdy Tamás nádor (1554–1562) és Eck Graf zu Salm győri főkapitány (1560–1574) hadai előbb visszavettek, majd felgyújtottak és leromboltak.86
85 Koppány Tibor: A devecseri kastély kutatása. In: Építés–Építészettudomány 15. (1983) 1–4. sz. 261–271. és újabban Veress D. Csaba: Devecser évszázadai. Veszprém, 1996. 33–50.
86 Uő.: Várak a Bakonyban. A veszprémi, pápai és palotai vár hadtörténete. Bp., 1983. 79–89.
A délkeleti tájolású, mindenféle cím nélkül készült térkép kiválóan szemlélteti a Bécset védelmező, Balaton és Duna közötti határvédelmi övezet, az 1570-es évek közepére kialakult győri végvidéki főkapitányság formálódó várláncolatát. Sőt egy utólag vörös viasszal ráerősített, napjainkra azonban már leszakadt cédulán még a Balatontól délre fekvő legfontosabb várak (Fonyód, Kanizsa, Szenyér, Babócsa és Szigetvár) is láthatók voltak. Noha a győri védelmi zóna várainak katonaságát többnyire már ebben az időben is az alsó-ausztriai rendek finanszírozták, a Balaton-parti végvárakat, például a térképen látható Szigligetet a lengyeltóthi Lengyel család, Choron várait és kastélyait (Ugodot, Somlót, Vásárhelyt és Jánosházát) pedig maga a térkép készíttetője látta el katonákkal. Várai közül egyedül a mappa központjában látható Devecser jelentett kivételt, amelyet részben az uralkodó, részben Choron tartott fenn.87 Az említett magánföldesúri várak ebben az időben még jelentős szerepet játszottak a határvédelemben, a végvidék végleges megszervezését követően azonban elvesztették jelentőségüket. Egyrészt annak következtében, hogy a Haditanács nem rendelt 38beléjük osztrák rendek által tartott vagy királyi fizetésű őrséget, birtokosaik pedig a királysági török adóztatás miatt eltartásukra a továbbiakban már nem voltak képesek. Másrészt az 1552-ben török kézre került Palota és Veszprém várainak 1566-ban történt visszavétele után – reálisan szemlélve a védelmi zóna szervezetét – Choron ezen hátországba került kis váraira nem sok szükség volt. Az 1560-as évek első felében ellenben éppen az előbb említett két ellenséges várból érkező török portyák feltartóztatásában akkor még alapvető jelentőségük volt.
87 1564 februárjában például Choron magánkatonaságán kívül Devecserben 75 huszár és 90 hajdú szolgált mintegy 600 rajnai forint havi zsoldért az alsó-ausztriai rendek fizetésén. ÖStA KA AFA 1564/2/10 b. Vö. még Pálffy G.: A császárváros védelmében, i. m. passim.
Katonai szempontból mindemellett a térkép egyik legfőbb értéke, hogy mérföldben számítva megadja az egyes keresztény és a török várak (Székesfehérvár, Battyán [ma Szabadbattyán], Palota és Veszprém) közötti távolságokat is, ami már önmagában egyedülálló értékűvé teszi Choron mappáját szinte az egész 16–17. századi magyar térképészet-történetben. Térképen történő hasonló távolságjelölésekről ez ideig ugyanis ebből a korszakból Magyarországra vonatkozóan nem rendelkezünk adatokkal. Mindezek ismeretében vitathatatlan, hogy a Choron által saját helyismerete, határvidéki tapasztalatai és információi alapján készíttetett térkép kifejezetten katonai célokat szolgált, nevezetesen az Udvari Haditanácsnak a Győrtől délre–délkeletre fekvő várak szerepéről és a védelem stratégiájáról való pontos tájékoztatását. Erre a feladatra még primitívnek nevezhető ábrázolási módszerével is tökéletesen megfelelt. Vázlatos vízrajzában ugyan a Balaton egyszerű tojás alakot formált, Tihany várát azonban a korabeli valóságnak megfelelően és a kor számos nyomtatott térképének helytelen ábrázolásával ellentétben88 teljes pontossággal jelölte. Sőt a latin exitus (kijövetel) szóval még arra is utalást tett, hogy Tihany a Balatonban egy félszigeten helyezkedik el, amelyről egyéb korabeli forrásokból tudjuk, hogy „kijövetele”, azaz a félszigetre vezető földnyelv ebben az időben gyakran víz alá került.
88 Ez a hiba még 18. századi nyomtatott térképeken is előfordul. Borbély A.: Zyndt Mátyás nagy haditérképe, i. m. 202. és Descriptio Hungariae, i. m. 171.: No. 75.
A térkép domborzatábrázolása és településjelölése hasonlóan meglehetősen egyszerű. A Balaton-felvidéki dombságot és a Bakony hegyvonulatait hullámos vonal jelöli, az utóbbi jelentősebb erdőkkel borított központi területére pedig még nyomatékosításképpen odakerült a „hegyek és erdők” („montes et silvae”) kifejezés. A várak jelölése körülbelüli nagyságukra és jellegűkre utaló oldalnézeti vagy madártávlatú ábrázolás. Egyedül Choron családi fészke, Devecser szerepel korabeli vázlatos alaprajzával, amely a megerődített várkastély ebből az időszakból származó egyik legkorábbi ábrázolása. A térkép ugyan kivitelezésében messze áll a korszak nyomtatott Magyarország-mappáinak színvonalától (hiszen sem fokhálózata, sem irányrózsája, sem jelkulcsa, sem 39címe nincsen), ennek ellenére adatai alapján a bécsi katonai vezetés az 1560-as években a Duna és a Balaton közötti, a császárváros biztonságáért felelős várláncolatról, annak stratégiailag fontos helyeiről, szervezetéről sokkal tökéletesebben tájékozódhatott, mint bármelyik korabeli, tudós térképész által készített Magyarország-térképről.
