c) Nicolo Angielini itáliai várépítész térképei a horvát–szlavón (1564), a dunántúli, a bányavidéki és a felső-magyarországi hatá…
c) Nicolo Angielini itáliai várépítész térképei a horvát–szlavón (1564), a dunántúli, a bányavidéki és a felső-magyarországi határvédelemről (1564–1566)
Hasonlóan katonai célból, de sokkal szebb kivitelezésben készült az, a horvát és a szlavón főkapitányságok várrendszerét bemutató térkép („mappa der jeczigen crabetischen und Windischen gränitzen”), amelynek kifestéséért 1564. március 8-án Stájerország rendjei a munkát elvégző festőnek (Maler), azaz az illuminátornak, huszonnégy tallért hagytak jóvá.89 Az adatot közlő Johann Loserth, a század elején élt kiváló stájer történész, ugyan amiatt sajnálkozott, hogy a térkép nem maradt az utókorra, magunk úgy véljük, nem zárható ki, sőt igen valószínű, hogy az említés Nicolo Angielini (latinosan Nicolaus Angielus †1577 után90) itáliai várépítész datálatlan, „CROATIA & SCLAVONIA” című térképére vonatkozik. Az Adriai-tenger és a Dráva között fekvő horvát–szlavón végvárakat bemutató térképet (lásd a II. mellékletet), valamint Angielini egylapos, ugyancsak kéziratban fennmaradt színes Magyarország-térképét és számos végvár erődítési tervét – a drezdai Sächsisches Hauptstaatsarchiv, illetve a karlsruhei térkép- és vármetszet-gyűjtemény91 egy-egy kódexéből – első alkalommal 40Hans Brichzin tette közzé 1992 és 1996 között a Cartographica Hungarica hasábjain.92 A térképek, illetve a váralaprajzok közlője és ismertetője egy a Szász Állami Főlevéltárban fennmaradt levél alapján teljesen meggyőzően bizonyította, hogy Angielini egylapos Magyarország térképe és az alaprajzok biztosan 1566. augusztus 17. előtt keletkeztek.93
89 „Dem Maller, so E. E. L. die mappa der jeczigen crabetischen und Windischen gränitzen, auch die abriß der gränitzenflecken, waßmassen dieselben bevestiget werden sollen, verehrt, sein 24 taller zu ainem trinkgelt verwilligt.” Loserth, Johann: Miszellen aus der Geschichte des 16. und 17. Jahrhunderts. Zur Kartographie der steirischen Grenze gegen die Türkei. In: Blätter für Heimatkunde 7. (1929) Heft 1. 11.
90 Az eddig előkerült utolsó adat Angieliniről 1577. február 11-ről való: Domokos György: Adatok a komáromi vár 16. századi építéstörténetéhez. In: Limes (Komárom–Esztergom Megyei Tudományos Szemle) 9. (1997) 4. sz. 90.: 52. jegyzet.
91 Brichzin a horvát–szlavón végvárak festett, német és magyar mérföldben egyaránt megadott értékjelöléssel ellátott vonalas aránymértékkel rendelkező térképét (mérete: 53x74,5 cm, M = 1: 600 000, tájolása: északi) a karlsruhei levéltár Hausfideikommiss Bd. XV. fol. 5. alapján publikálta. Vö.: Inventar der handgezeichneten Karten und PlÄne zur europäischen Kriegsgeschichte des 16.–19. Jahrhunderts im Generallandesarchiv Karlsruhe. Bearbeitet von Alfons SchÄfer unter Mitwirkung von Helmut Weber. Stuttgart, 1971. 208.: No. 1108–1113. (Veröffentlichungen der Staatlichen Archivverwaltung Baden-Württemberg Bd. 25.), valamint Glaser Lajos: A karlsruhei gyűjtemények magyar vonatkozású térképanyaga. Bp., 1933. 53–54.: No. 272–276. és Voje, Ignacij: Utvrđivanje slovenačkih gradova za odbranu pred turskim provalama. In: Vojne krajine u jugoslovenskim zemljama u novom veku do Karlovačkog mira 1699. Ured.: Vasa Čubrilović. Beograd, 1989. 265–266. (Naučni skupovi Srpske akademije nauka i umjetnosti, Knj. XLVIII.; Odeljenje istorijskih nauka Knj. 12.) és Uő: Zbirka planova krajiških utvrda iz Karlsruhea. In: Vojna krajina, i. m. 269.
92 Brichzin, Hans: Eine Ungarnkarte von Nicolaus Angielus, sowie Grund- und Aufrisse ungarischer Festungen aus dem Jahr 1566 im Sächsischen Hauptstaatsarchiv zu Dresden. Teil I. In: Cartographica Hungarica 2. (1992) 39–43., Teil II. In: Uo. 4. (1994) 12–18., Teil III. In: Uo. 5. (1996) 8–11. Maga a horvát–szlavón térkép: Uo. Teil I. Hátsó borító: Abb. 5. Újabb, nagyobb méretben megjelent kiadásai: Krompotic, Louis: Relationen über Fortifikation der Südgrenze des Habsburgerreiches von 16. bis 18. Jahrhundert. Hannover, 1997. 204–205.: No. 130–131. Vö. még Szathmáry Tibor: Nicolaus Angielus Magyarország térképe. In: Cartographica Hungarica 3. (1993) 2–13.
93 Brichzin, H.: Eine Ungarnkarte von Nicolaus Angielus, i. m. Teil I. 39–40.
A stájer rendek azonban a festőnek nem csak a horvát–szlavón végek térképének, hanem egyúttal olyan speciális váralaprajzoknak a kifestéséért adományozták az említett összeget, amelyek azt mutatták be, miként kell azokat a jövőben megerődíteni („auch die abriß der gränitzenflecken, waßmassen dieselben bevestiget werden sollen”). Miután pedig Angielini egylapos Magyarország-mappája és a horvát–szlavón várövezetet bemutató térképe számos, többek között éppen ez utóbbi területen fekvő végvár (például Zengg, Otocsác, Bihács, Zrin, Sziszek, Kőrös, Topolovác stb.) festett alaprajzaival együtt maradt fenn, miként arról az idézett forrásrészlet is beszélt, mindez már több mint puszta feltételezésre ad lehetőséget. Nevezetesen: az említett „mappa der jeczigen crabetischen und Windischen gränitzen”-ben a Brichzin által közölt térképet vagy annak egy másik korabeli példányát ismerhetjük fel, egy időben vagy közel egyidejűleg ugyanis több példány is készülhetett, utólag pedig – mint tudjuk – további másolatokat készítettek.94 Sőt Angieliniről az újabb kutatásokból azt is tudjuk, hogy 1565. január 7-ét megelőzően, 41azaz 1564-ben várépítészként (Baumeister) bizonyosan a belső-ausztriai tartományokat (Stájerország, Karintia és Krajna) kormányzó Károly főherceg szolgálatában állt, az említett napon ugyanis a főherceg 40 forint kifizetését rendelte el számára.95 Az itáliai származású Angielini hadiépítészként pedig az említett időszakban, 1564 tavasza előtt, Károly főherceg zsoldján nem szolgálhatott máshol, mint a három osztrák tartomány által finanszírozott horvát–szlavón végeken.
94 Vö. ezzel kapcsolatban például: ÖNB Handschriftensammlung Cod. 8609. (Lehetséges, hogy ez a kötet az alább még sokszor említett Martin Stier által készített vagy általa megrendelt kópia.) és Uo. Cod. 8607., valamint Borbély Andor: Adatok a magyar várak és városok ábrázolásához a XVI–XVII. századból. In: Hadtörténelmi Közlemények 33. (1932) 175. és 178.; Ulbrich, Karl: Allgemeine Bibliographie des Burgenlandes. Teil VIII. Karten und Pläne. Halbband 1.: Karten. Abgeschlossen Ende 1967. Eisenstadt, 1970. 10–11.: No. 10–10/3.; Österreich und die Osmanen. Gemeinsame Ausstellung der Österreichischen Nationalbibliothek und des Österreichischen Staatsarchivs. Prunksaal der Österreichischen Nationalbibliothek. Katalog. Wien, 1983. 94–95.: No. 139. és Brichzin, H.: Eine Ungarnkarte von Nicolaus Angielus, i. m. Teil II. 13.
95 Podewils, Katharina: Kaiser Maximilian II. (1564–1576) als Mäzen der bildenden Künste und der Goldschmiedekunst. Wien, 1992. 157.: 692. jegyzet (Phil. Diss.)
Ráadásul az Udvari Haditanács egykori mutatókönyveinek bejegyzései alapján az 1564 márciusa előtti hónapokból tudomásunk van a horvát–szlavón végvárak külön bizottság által történt felméréséről. I. Ferdinánd 1563. augusztus 4-én Jakob von Lamberg Landeshauptmann in Kraint, a szintén krajnai Erasmus Magert, a későbbi szatmári főkapitányt (1565–1568) és Franz von Poppendorfot, a végvárrendszer későbbi főerődítési biztosát (Oberstbaukommissar, 1569 előtt–1572 után)96 a horvát–vend végek erődítéseinek megszemlélésére, – modern kifejezéssel élve – szinte topográfiai jellegű felmérésére, továbbá ellátási problémáik megvizsgálására rendelte.97 A biztosok („Commissarien zu Bereuttung der Windischen unnd Crabatischen Granicz”, illetve „revidendorum finium causa ablegati”) kíséretükkel szeptember 20. előtt keltek útra és felmérésüket valamikor 1563 késő őszén fejezték be.98 Végvárszemléjüket a határvidéken ekkor már negyedszázada szolgáló Hans Lenković horvát–szlavón végvidéki főkapitány (1556–1567) által benyújtott várjegyzék alapján hajtották végre. A horvát végeken 41, a vend határvidéken pedig 21 várat jártak be,99 majd tapasztalataikról részletes jelentést készítettek, amelynek tartalmát 42azután 1563 végétől 1564 közepéig Grazban a stájer rendek hosszasan tárgyalták.100
96 Magerre: Pálffy Géza: Kerületi és végvidéki főkapitányok és főkapitány-helyettesek Magyarországon a 16–17. században. (Minta egy készülő főkapitányi archontológiai és „életrajzi lexikonból”) In: Történelmi Szemle 39. (1997) 2. sz. 285. és Liepold, A.: Wider den Erbfeind, i. m. 269. és 367.; Poppendorfra: lásd a 35. jegyzetet.
97 A biztosok ekkor kelt utasítására: Die österreichische MilitÄrgrenze 1535–1871. Urkunden, Akten, Karten, Pläne, Bilder, Gedächtnisausstellung anläßlich des 100. Jahrestages ihrer Auflösung. Veranst. vom Österr. Staatsarchiv, Kriegsarchiv, Wien. Ende Sept. bis 17. Dez. Wien., 1971. 32.: No. 8.; Ugyanezen a napon kiállított megbízólevelük: ÖStA KA Best. No. 124.
98 1563. szeptember 20-án Lamberg „zaigt an, wöllichen Tag er mit seinen Mitcomissarien zu Bereüttung der Windischen unnd Crabatischen Granicz außgeczogen.” ÖStA KA HKR Prot. Exp. Bd. 142. fol. 187., október 5.: Uo. fol. 190., október vége fele: Uo. fol. 193.
99 Loserth, Johann: Innerösterreich und die militärischen Maßnahmen gegen die Türken im 16. Jahrhundert. Studien zur Geschichte der Landesdefension und der Reichshilfe. Graz, 1934. 63–64. (Forschungen zur Verfassungs- und Verwaltungsgeschichte der Steiermark Bd. XI. Heft 1.)
100 1564. január 6.: Uo. 63. és 1564. május 1. A Haditanács rendelete a stájer rendekhez: „per Beratschlagung der Relation der Crabatischen und Windischen Graniczen Bereittung.” ÖStA KA HKR Prot. Reg. Bd. 143. fol. 52.
Szinte teljességgel biztosak lehetünk abban, hogy a várszemlén az említett bizottság kíséretében volt ott Angielini is, akinek a feladata a végvárak erődítéseinek felmérése, lerajzolása és a horvát–szlavón főkapitányságok térképének az elkészítése lehetett. Angielini meglehetősen gondosan, de gyorsan dolgozott, hiszen térképével és a várerődítési rajzokkal neki, majd az azokat illumináló festőnek február vége felé már kész kellett lennie ahhoz, hogy az utóbbinak március 8-án a rendek már kiutalhassák az elvégzett munkáért járó fizetést.101 Mindezek alapján úgy véljük, a horvát–szlavón végvárak térképét, pontosabban annak a későbbi másolatok alapjául szolgáló – egy vagy több – eredeti példányát 1563 decembere és 1564 februárja között az előző esztendő szeptemberétől a végeken végzett helyszíni felmérések alapján Nicolo Angielini itáliai várépítész készítette.
101 Elképzelhetőnek tartjuk, hogy Angielinivel együtt már maga a festő is részt vett a horvát–szlavón végvárszemlén. 1583-ból ugyanis egy hasonló bányavidéki várvizsgálat kapcsán arról értesülünk, hogy a korszak egy másik jelentős magyarországi hadiépítésze, Ottavio Baldigara (†1588) a szemlére egy festőt is szeretett volna vinni magával („ein Maler zur Pergstetterischen Granizberaittung”). A kérést a Haditanács is támogatta, hiszen fontosnak vélte, hogy festő a végvárak vidékét – esetleg térképét – lerajzolhassa („der die Landschafft kunde abreissen”). Domokos Gy.: Egy itáliai várfundáló mester, i. m. 807–808. és 228. jegyzet.
Angielini azonban nem pusztán a horvát–szlavón végvárakról rajzolt térképet. Említett Magyarország-térképén és egy, a Csallóközt ábrázoló mappáján kívül, 1564 és 1566 között három másik térképen mutatta be a bécsi katonai vezetésnek a határvédelem Drávától északra, egészen az erdélyi határig húzódó övezeteit. Az első mappa a Mura és a Duna között fekvő végvárakat (címe: „DITIO INTER MVRAM ET DANVBIVM”), a második a bányavárosok előtt húzódó várláncolatot („MONTANAE CIVITATES”), végül a harmadik a felső-magyarországi főkapitányságot („Superior Vngaria – Nicolo Angielini”) ábrázolta.102 Az idézett címek mindhárom esetben díszített kartusban foglaltak helyet, és hála az utóbbinál Angielini saját 43magára tett utalásának, a térkép szerzőjének személyében sem kell kételkednünk. E három térkép, illetve eredeti alappéldányaik keletkezésének ante quem dátumaként – Brichzin meggyőző datálása mellett – biztosan az 1566. esztendő nevezhető meg. A Balanton és a Duna között fekvő győri főkapitányság központjának Georgius Hoefnagel 16. század végén megjelent rézkarcából ugyanis tudjuk, hogy azt a rézmetsző az itáliai hadiépítész 1566-ban készített alaprajzának felhasználásával mutatta be.103 Ha az Angielini-féle Győr-rajzot104 összevetjük Hoefnagel metszetével, nem nehéz meggyőződnünk, hogy a rézmetsző ezúttal valóban megbízható forrásból dolgozott. Miután pedig 1564 májusának végétől a horvát–szlavón végvárak felmérése után megkezdődött a magyarországi erősségek, előbb a Duna és a Dráva közötti,105 majd Lazarus von Schwendi felső-magyarországi hadjáratát követően nyilván a bányavidéki és a kassai főkapitányság várainak szemléje is, Angielini – Erasmus Magerhez hasonlóan – valószínűleg ezeken is részt vett. A déli végeken megkezdett munkáját folytatva készítette el tehát a három további határvidék-térképet.
102 A festett és irányrózsával is ellátott térképek karlsruhei példányainak legalapvetőbb jellemzői, említésük sorrendjében, a következők: 1. mérete: 50x76 cm, M = 1: 200 000, tájolása: keleti, 2. mérete: 78x50 cm, M = 1: 200 000, tájolása: északnyugati, 3. mérete: 55x82,5 cm, M = 1: 500 000, tájolása: északi. Inventar der handgezeichneten Karten, i. m. No. 1109., No. 1112., No. 1111. és Brichzin, H.: Eine Ungarnkarte von Nicolaus Angielus, i. m. Teil I. 41–42. és Abb. 2–4. A Felső-Magyarországot ábrázoló térkép azóta újabb kiadásban is megjelent: Krompotic, L.: Relationen über Fortifikation, i. m. 202.: No. 128. Vö. még Voje, I.: Zbirka planova, i. m. 269. és a bécsi példányokra: Borbély A.: Adatok a magyar várak, i. m. 175.
103 „IAVERINVM olim Anno MD LXVI a Nicolao Aginelli [sic!] Italo accuratissime delineatum ex maiusculo in minorem tabulam traductum, Amicis Agrippinensibus, id requirentibus amice communicat Georgius Houfnaglius MDXCVII.” Régi magyar várak. A Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Képcsarnoka 16 metszetének fakszimile kiadása. Bp., 1980. Győr látképe. Vö. még mindmáig alapvető Pfannl Jenő: Régi ábrák és képek Győr váráról. In: Győri Szemle 1. (1930) 217–242.
104 Brichzin, H.: Eine Ungarnkarte von Nicolaus Angielus, i. m. Teil II. 16. és 14. ábra. Érdemes megjegyeznünk, hogy Angielini egylapos Magyarország-térképén Győrt ennek az alaprajznak a kicsinyített változatával ábrázolta.
105 1564. május 1.: „Instruction für die Comissari, welche die Gränicz in Hungern von Raab an gegen Sigeth, so weith sich der Kaijserlichen Majestät etc. Dition Enden auff diß Mall erströckhen, bereutten werden.” ÖStA KA HKR Prot. Reg. Bd. 143. fol. 52. Vö. még Uo. fol. 29–30., fol. 33., fol. 52., fol. 53., fol. 80.
Az itáliai hadiépítész egylapos Magyarország-térképe („VNGARIAE LOCA PRECIPVA DESCRIPTA PER NICOLAVM ANGIELVM ITALVM”) noha tartalmilag nem, pusztán címében és külső díszítőelemeiben106 hatással volt Zsámboky János 1571-ben Bécsben megjelent, említett Magyarország-mappájára („VNGARIAE LOCA PRAECIPVA RECENS EMANDATA … ”). Mindez annak a ténynek az ismeretében szinte természetesnek tartható, miszerint Zsámboky 1572-ben készült Illyricum-térképének „segédszerkesztője” maga Angielini volt.107 Az utóbbi esetben 44tehát egy térképek kiadásával foglalkozó orvos-történetíró és egy végvárvonal-mappákat rajzoló itáliai várépítész szoros együttműködéséről volt szó. Az azonban ezek után is kérdéses, hogy a határvédelem egyes övezeteit bemutató kéziratos térképek fejthettek-e ki a kor nyomtatott mappáira valamiféle hatást. Véleményünk szerint ez kevéssé valószínű, hiszen ezek az Udvari Haditanács számára a végvidéki főkapitányságok rendszeréről és szervezetéről katonailag olyan fontos adatokat tartalmaztak, amelyek általában hadititoknak minősültek.
106 Plihál Katalin szíves közlése a két térkép névanyagának összehasonlítása alapján. Ettől némileg eltérő vélemény: Brichzin, H.: Eine Ungarnkarte von Nicolaus Angielus, i. m. Teil I. 43. és Szathmáry T.: Nicolaus Angielus, i. m.
107 „fluuiorum et aliquot locorum situs Hirschuogelij recte mutaui, Angelini autem studio plurima adieci, et interualla correxi.” Pandžić, Ankica: Pet stoljeća zemljopisnih karata Hrvatske. (Katalog izložbe.) Zagreb, 1988. 44–45: No. 34. és Descriptio Croatiae. Hrvatske zemlje na geografskim kartama od najstarijih vremena do pojave prvih topografskih karata. Tekst.: Mirko Marković. Zagreb, 1993. 75.
