3.1.9 A tüzérség fogatolása, szállítása
3.1.9 A tüzérség fogatolása, szállítása
A tüzérségi anyagok szállítása hatalmas vonóerőt és nagy mennyiségű szállítóeszközt kívánt.419 Ezen belül a lövegek, illetve a lövegcsövek mozgatása az egyik legkritikusabb tevékenységet jelentette, mindenekelőtt azok hatalmas súlya miatt. A 15. század közepéig, a kerekes lafetta bevezetéséig valamennyi, később többnyire már csak a nehezebb csöveket, speciális, megerősített szerkezetű szekereken, ún. nyergesszekereken420 szállították hosszabb távra (16. kép).421 Inventáriumainkban többször is előfordulnak,422 tartalék alkatrészeikkel együtt.423 Értelemszerűen a különböző méretű lövegcsövekhez különböző méretű (és ebből következően különböző erősségű) szekereket készítettek, amire az 1662. évi kassai összeírásból lehet következtetni. Ott feles Karthaunékhoz, Quartierschlangékhoz és egy két 60 fontos mozsár egyidejű szállítására való nyergesszekereket vettek leltárba.424
419 Erre vonatkozóan rendelkezésünkre áll egy igen becses forrás, a nem sokkal az 1566-os ostrom előtt Szigetvárra küldött muníció szállításáról készült jegyzék. Ebben pontosan felsorolták, hogy az egyes tételek elszállításához hány szekérre és lóra volt szükség. Szekerenként 20 mázsa (azaz kb. 1 tonna) teherrel, s minden egyes szekérnél 4 lóval számoltak. A lövegek esetében a feles Karthaunéhoz 24, két Falkaunhoz 10-10, négy Haubitzhoz pedig 2-2 ló kellett. ÖStA KA AFA 1566/4/ad 1. Litt: b. s.f.
420 A név minden bizonnyal a német Sattelwagen tükörfordítása. Használatára l.: „Harmincz fontos Algyukhoz valo vasas Rudas szeker niergeuel egiöt”, „Nyerges rudas szeker”. Patak, 1642. 174v.
421 Wagner, 1980. 141. Ő Zugwagennek nevezi a nyergesszekeret. Murány leltáraiban a Plochwagen kifejezés szerepel. Murány, 1550. 27v., Murány, 1558. 226r. L. még Iványinál: Iványi, 1927. 354-355. Elrich, 1676. 11. „E” kép
422 Eger, 1555. 9r., Eger, 1558. 118v., Eger, 1560. 10v., Győr, 1560. 2r., Kassa, 1554. 21r., Kassa, 1647. 49v., Kassa, 1650. 8v., Kassa, 1662. 7r., 7v., Kassa. 1669. 9r., Murány, 1550. 27v., Murány, 1558. 226r., Patak, 1642. 174v., Sáros, 1556. 9v., Sáros, 1568. 20r., Sempte, 1626. 4v., Trencsén, 1557(l). 47v., Trencsén, 1557(n). 17v., Trencsén, 1559. 4v.
423 Külön említik a leltárak a nyergesszekércsínt (Kassa, 1647. 49v., Somlyó, 1594. 15v.), annak hátsó tengelyét (Kassa, 1647. 49v., Kassa, 1650. 8v.), kerekét (Eger, 1558. 118v., Eger, 1560. 10r., Sümeg, 1568. 4r., Szádvár, 1596. 27v., Szádvár, 1600. 127r., Trencsén, 1583. 33r.), valamint a csövek rögzítéséhez szükséges köteleket is (Kassa, 1647. 50r., Kassa, 1650. 8v., Murány, 1550. 27v., Nyitra, 1580. 175r., Nyitra, 1582. 74r., Trencsén, 1594. 26r.)
424 Kassa, 1662. 7r., 7v.
A 15. század közepétől, a kerekes lövegtalp bevezetése után a könnyebb lövegeket már lafettájukon vontatták. Súlyuktól függően fogatolták közvetlenül, vagy böröck segítségével.425 Az előbbin, vagyis a közvetlen fogatoláson azt értem, amikor az egészen könnyű lövegeknél a két rudat, amelyek közé az egyetlen lovat befogták, a lövegtalp végére, a két oldalhoz rögzítették (17. kép c). Ahol több ló kellett a löveg vontatásához, ott a félszekeret vagy böröcköt használták. Böröcknek a lafettához kapcsolt, a fogatoláshoz szükséges rúddal vagy villával, és lószerszámmal ellátott kétkerekű vontató eszközt nevezték (18. kép a) és gyakran találkozhatunk vele a leltárakban.426 A böröck kerekei, akárcsak az ágyútalpéi, erős vasalást kaptak, hogy a korabeli utak viszontagságait elviseljék. A böröck a tengely fölötti felmagasított párnafára (18. kép b) rögzített böröckszeggel (18. kép c) kapcsolódott az ágyútalp hátsó összekötő deszkájába (Schwanzriegel, farokhevederfa – 18. kép d) fúrt lyukba. E kötésmód, egyszerűsége mellett, egyben biztosította az így létrejött tulajdonképpeni szekérszerkezet fordulékonyságát is. Ugyanakkor szükség volt a böröck és az ágyútalp tengelyét összekötő böröcklánc használatára is.427 Ez megakadályozta, hogy cső súlyát elsődlegesen viselő lafettatengely a nehéz útviszonyok közepette kiszakadjon, vagy eltörjön (18. kép h). Ezt a célt szolgálta a lafetta végétől a tengelyvégekig vezetett csatlás is (12. kép).428
425 Iványi, 1927. 354-356. Érdekes, hogy az 1566-os szigetvári muníciószállítási jegyzékben szereplő feles Karthaunét is minden jel szerint „lábon”, azaz böröckkel fogatolva, 24 lóval vontatták Bécstől Szigetvárig, miközben az ugyanott említett Falkonetteket szekéren vitték. ÖStA KA AFA 1566/4/ad 1. Litt: b. s.f.
426 Bajcsavár, 1581. 50v., Eger, 1558. 118v., Eger, 1560. 10r., Egervár, 1558. 41v., Fogaras, 1632. 3v., Győr, 1560. 3v., Kanizsa, 1568. 47r., Kassa, 1647. 49r., Kassa, 1650. 8v., Kassa, 1662. 7v., Kassa, 1669. 9r., Komárom, 1563. 4r., Munkács, 1573. 35r., Munkács, 1627. 40r., Murány, 1550. 27r., 28r., Murány, 1558. 226r., Patak, 1642. 174v., Sempte, 1626. 4v., Sempte, 1636 után, 16r., Szádvár, 1596. 25r., Szádvár, 1600. 124r., Szepesvár, 1636. 6r., Szolnok 1702. 6v., Tokaj, 1649. 194r., 197r., Trencsén, 1557(n). 20v., Várad, 1604. 338v.
427 A szó ilyetén való értelmezésére az ötletet Wagner, 1980. 148. szolgáltatta.
428 L. még Essenwein, 1969. TaBd. LXXXII-LXXXIII. képét, ahol a böröckön is látható a böröckrúdtól a böröcktengely végéig vezető csatlás.
A böröcknek fogatolás szempontjából két változata létezett. A könnyű, egy ló vonta lövegekhez villával (Gabeldeichsel) szerelt (17. kép b), a nehezebb, több ló vonta lövegekhez pedig rúddal (18. kép e), felhérccel, vagy bókonnyal (18. kép f), valamint hámfákkal (kisefákkal) (18. kép g) ellátott böröcköt (17. kép a) használtak.429 Az, hogy a fogatolás felhérccel, vagy bókonnyal történt-e, első látásra nem tűnik túl fontosnak. Ám a különbség mégis óriási, főleg háborús körülmények között, amikor nincs elegendő jól idomított igásló, s kénytelenek a gyengébb vagy „lógós” lovakat is befogni. A felhérc ugyanis a böröck rúdjára merőlegesen a két ágasfához (18. kép h) van mereven rögzítve, ha tehát az egyik ló kevésbé húz, a kieső vonóerőt a másik lónak kell pótolni. Ezzel szemben a bókony a rúd és az ágasfák találkozásánál levő szögön el tud fordulni, így hiába próbál az egyik ló „lazítani”, mindig azonos teher jut rá.430
429 A fogatolásra l.: Wagner, 1980. 147-148. ábráit. A fogat, illetve a szekér alkatrészeinek leírását l.: Balogh,. 1966. 76-79., Frecskay, 1912. 151-152., 178-181., Szekeres, 1987. 33-59., Szily, 1900., Timaffy, 1985.
430 A probléma az, hogy a németben mindkét eszközre a Waage kifejezést használták, de azt is elképzelhetőnek tartom, hogy inkább a bókonyra vonatkozik, s nem a felhércre, hiszen az előbbi egyetlen ponton van felfüggesztve, mint a mérleg karja, és felülnézetben valóban hasonlít egy mérlegre. Wagner, 1980. 147-148. ábráin is bókony látható Waage néven, és nem felhérc. A német elnevezésekre l.: Frecskay, 1912. 149-151. Frecskay is leírja a bókonyt, de ő lógázó-felhércnek (Spielwaage) nevezi, szemben az álló felhérccel (Sprengwaage). Uo. 179. Elképzelésemet erősíteni látszanak a korabeli ábrázolások, amelyeken többnyire a bókony látható: Essenwein, 1969. TaBd. XXXIV., LV/b., CXXXXIX. képek, Schmidtchen, 1977. 70. 100. kép, 74. 111. kép., 142. 202., 203. kép.
Az összeírásokban szereplő böröckökről nem mindig derül ki, hogy milyen szerkezetűek. A latin nyelvű leltárak, sőt néhány magyar nyelvű jegyzék körülírásai azonban adnak némi támpontot. Többször előfordult ugyanis olyan bejegyzés, amely ágyú alá való tengelyről és rúdról szól.431 Ezt nehéz lenne úgy magyarázni, hogy a lafettatengelyhez kapcsolt rúdról lenne szó, hiszen ez a szerkezet gyakorlatilag mozgásképtelen lenne, tehát e megfogalmazás nagy valószínűséggel a rúddal fogatolt böröcköt takarja. Ezt igazolja, hogy másutt külön is említik az ágyúhoz való felhércet (vagy bókonyt) és a hámfát vagy kisefát.432 A lövegek szállításakor nagy mennyiségű kötelet használtak, részben a csövek szoros rögzítéséhez,433 részben a vontatáshoz.434 Hogy a böröcklánc fent említett funkciója mennyire fontos volt, azt mi sem bizonyítja jobban, mint gyakorisága a leltárakban.435 Sokszor említik külön is a böröck-szeget,436 s ebből arra lehet következtetni, hogy az ábrázolásokkal ellentétben a bö-röckszeget nem mindig rögzítették a böröckhöz. Feltehetően létezett olyan megoldás, hogy e nagyméretű, vastag, füles szeget, vagy inkább csapot felülről a farokheve-derfa nyílásán keresztül dugták be a párnafán kiképzett mély lyukba.437
431 „Axis due ferrata cum Temonibus ferratis ad Magnam Bombardam apte 2.” Eger, 1560. 10r. „Duae rotae ferratae cum temone pro falconetis ...” Munkács, 1573. 35r. „Hatulso Algju Tengel N 1 Rudastol s Njuitostol.” Sempte, 1636 után, 16r. „Algyu ala valo két rudas Tengely ...” Szepesvár, 1636. 6r.
432 Sempte, 1626. 2v., Sempte, 1636 után, 12v., ill. Eger, 1553. 17r., Eger, 1558. 113r., Murány, 1584. 26v., Sempte, 1626. 2v., Sempte, 1636 után, 12v., Sempte, 1639. 2r., Szatmr, 1704. 26v., Szepesvár, 1636. 6v., Tokaj, 1649. 194r.
433 Kassa, 1647. 50r., Kassa, 1650. 8r., Murány, 1550. 27v.
434 Eger, 1558. 113r., Eger, 1560. 3r., Fogaras, 1632. 3v., 5v., Gyula, 1554. 16r., Huszt, 1674. 4r., Kassa, 1647. 49v., Kassa, 1650. 8r., Komár, 1571. 62v., Léva, 1558. 40r., 43r., Nyitra, 1580. 175r., Nyitra, 1582. 74r., Palota, 1578. 3r., Patak, 1642. 172v., Sáros, 1556. 7v., 8r., Sáros, 1606. 36r., Sempte, 1636 után, 16r., Sempte, 1639. 3v., Trencsén, 1583. 35v., Trencsén, 1594. 26r.
435 Bajcsavár, 1581. 50v., Divény, 1666. 4r., Eger, 1560. 2v., Eger, 1690. 87v., Győr, 1560. 3v., Kassa, 1554. 21r., Kassa, 1647. 53v., Kassa, 1662. 8r., Komárom, 1563. 2v., Munkács, 1627. 40r., Murány, 1550. 27r., Palota, 1571. 37v., Pozsony, 1592. 5r., Pozsony, 1594. 10v., Pozsony, 1595. 20v., Pozsony, 1600. 30v., Sáros, 1557. 11r., Szádvár, 1596. 26v., Szádvár, 1600. 126r., Szendrő, 1690. 496v., Szolnok 1702. 6r., 6v., Ungvár, 1691. 93r., Várad, 1604. 338v.
436 Bajcsavár, 1581. 50v., Eger, 1690. 87v., Győr, 1560. 3v., Kassa, 1647. 49r., Kassa, 1650. 8r., Kassa, 1662. 8r., Kassa, 1669. 9v., Komárom, 1563. 4r., Munkács, 1627. 40r., Murány, 1550. 27r., 31r., Palota, 1571. 37v., Patak, 1689. 74r., Pozsony, 1592. 5r., Pozsony, 1594. 10v., Pozsony, 1595. 20v., Pozsony, 1600. 30v., Regéc, 1635. 12r., Sáros, 1556. 8v., Sáros, 1557. 9v., 11r., Sáros, 1568. 21r., Szádvár, 1596. 26v., Szádvár, 1600. 126r., Szendrő, 1690. 497r., Tokaj, 1649. 192v., Trencsén, 1583. 35r., Trencsén, 1594. 26r., Várad, 1604. 339r.
437 L. pl. Essenwein, 1969. TaBd. XLV-XLVI. képét.
A leltárakból kiderül az is, hogy a lovakat milyen szerszámmal fogták be az ágyúk elé, az egyik felsorolásban ugyanis ott találjuk a kumethámot, amely a ló nyakára húzott, fából készült, bőrrel bélelt, párnázott hámtípus (17 kép d).438 A kumethám nagy felületen feküdt fel a ló nyakára, ezáltal nagy terhek (málhás kocsik, nehéz lövegek) rossz minőségű úton történő vontatását tette lehetővé, de csak kis sebességgel. A könnyebb szállítmányokat, így feltehetően a kisebb ágyúkat is, a lovak a szügyellő vagy mellhám439 segítségével húzták. A lejtőn a lovak a farhám vagy farmatring440 segítségével fékezték a kocsit, de megtalálható a listákban a féklánc és a féksaru is, amelyet meredek lejtőn a kerék alá rögzítettek, meggátolva, hogy a szerelvény túlzott lendületbe jöjjön.441
438 „Teutsche Roß Khumbter”. Kassa, 1647. 49v. Feltehetően ugyanezt írták le latinul: „Jbidem Rede Coriacee, que ad collum equorum in vectura Bombardarum 100”. Sáros, 1556. 8r. Mai német neve: Kummetgeschirr. Dolleczek, 1887. 117., Iványi, 1927. 365-366., Wagner, 1980. 181. Használatát l. még: Kanonen, 1975. 53-56. képein. Magyar vonatkozására l.: Timaffy, 1967.
439 Kassa, 1647. 50r., Kassa, 1650. 8v., Kassa, 1662. 9v., Sáros, 1557. 13r., 13v., Szepesvár, 1636. 2v.
440 Kassa, 1647. 50r., Kassa, 1650. 8v., Kassa, 1662. 9v., Kassa, 1669. 10r., Sáros, 1557. 11r., 13r., Sáros, 1568. 19r., 20v., Szepesvár, 1636. 2v.
441 „Jbidem Cathenae ferrae, quibus utitur cum machinae bellicae uehuntur, ne rotae uelociter currant 2.” Murány, 1584. 25r. L. még: Kassa, 1669. 9v., Murány, 1550. 27v.; Wagner, 1980. 175.
