1. Veli kalauz
1. Veli kalauz:
A harmadik strófa említi, hogy Budára menet Jászberényben Szattay „... ajándokon/Kalauz Velinek adta szép Kopiát44: / Veli ígéri neki barátságát / Szattay is ajánlja szolgálatját”. Bár a kalauz meglátogatása és a kölcsönös ajándékozás (az utóbbit az ide tartozó latin széljegyzet állítja) az egész történetben csak mellékes epizód, a korabeli végvidéki viszonyok ismeretében nem tekinthető véletlennek, hogy szerzőnk fontosnak tartotta kitérni rá. A kalauzok ugyanis a végvári hadviselés legfontosabb személyiségei közé tartoztak. Ők ismerték a utakat, a gázlókat és a rejtett átjárókat, „ezért a kalauz a portyázás ... közben épp oly nélkülözhetetlen ember volt, mint maga a csatavezető ... kapitány. Kalauz nélkül nem is indult ki sem magyar, sem török csata. S minél több, minél jelesebb kalauzai voltak valamelyik félnek, a sikernek annál nagyobb reményével mehetett a másik ellen. Viszont a kalauzok ügyetlensége sokszor a legjobban kicsinált tervet is megsemmisítette” – írja a téma legjobb szakértője, Takáts Sándor.45 Egymás kalauzait a két fél jól ismerte, és kegyetlenül üldözte. Egy 1581. évi királyi rendelet 24–30 Ft jutalmat helyezett kilátásba minden agyonvert török kalauzért.46 Ám mivel ez aránylag ritkán sikerült, ráadásul az elpusztítottak helyére hamarosan újabb emberek léptek, a védelem irányítói súlyt helyeztek arra, hogy jóban legyenek a nevesebb, ügyesebb vagy befolyásosabb szomszédos kalauzokkal. Ilyen „útmutató” lehetett a berényi Veli is, aki már 1579-ben feltűnik a hevesi végvidéken. Ez év október 3-án a budai pasa levelet írt Ernő főhercegnek, s cáfolta, hogy az Eger felé vonuló és az egriek által tőrbe csalt török portyázó csapat ellenséges szándékkal járt volna ott: „Az Veli kalauz felől hogy lóval Egör fele mönt volna, azok semmi ellenkező dologra nem möntenek, valami eledelért Hevessé möntenek volt, az egriek ottan közel lesben levén reájok ütöttenek, megh verték üket, kit le vágtanak s kit el vittenek bennök, kik nyilván mondották volna, hogy az hatvani bék és az vajda akaratjokból möntenek volna...”.47 Veli „bemutatkozása” tehát nem a legjobban sikerült, mégis élve úszta meg a kalandot, s történetünk időpontjában legalább nyolc éve szolgált már kalauzként ezen a vidéken. Bizonyosra vehető, hogy mint 1579-ben, a későbbi években is sokszor járt Hevesen és a Jászságban, hogy jövedelmet, hátralékot vagy élelmet hajtson be az ott birtokos hatvani bég számára. Így aztán okkal feltételezhetjük, hogy neki is közvetlen köze lehetett a város fent említett zaklatásaihoz. Ha tehát védelmet kívánt szerezni Hevesnek, Szattaynak tanácsos volt megvásárolni Veli kalauz jóindulatát, 336s krónikásunk szerint erre szolgált a barátságos találkozó és a kopja ajándékozása.
44 Az OSzK egyik példányán: „Kalauz Velinek ada kopiat” (OSzK, 1618/i.).
45 Takáts Sándor, A kalauzok és a kémek a török világban. In: Rajzok a török világból. II. Budapest, 1915, 138.
46 I. m., 147.
47 A budai basák magyar nyelvű levelezése, 192: 173. sz.
