4.1.1 Harcok és intézkedések az ostrom védelmében a felmentő sereg beérkezéséig
A kívülről jövő segítségnyújtási és felmentési kísérletek elleni harc már jóval a Szulejmán nagyvezír által vezetett török sereg Buda alá érkezése előtt megkezdődött. A hadvezetés a Vár körülzárása után szinte azonnal Dél felé, illetve Székesfehérvár alá küldte csaknem az egész lovasságot. Ezáltal szemmel tartották a török seregek hagyományos, a Duna mellett Eszéktől Buda felé vezető felvonulási útját, illetve a viszonylag jelentős erejű fehérvári török helyőrséget. Ezzel egy időre megoldották a lovasság takarmányellátását is. Voltaképp hasonló megfigyelő feladatot látott el a Duna-Tisza közén július közepéig Mercy és Heißler hadteste is, amelynek az Eger, Nagyvárad és Temesvár irányából várható török akciókat kellett elhárítani. Az egri törökök lesre csalásával küldetésüket sikerrel teljesítették, majd augusztus 2-án csatlakoztak a fősereghez.
A hadvezetés a visszatérő lovasság és a felderítők jelentései alapján már augusztus 2-án hírét vette, hogy a nagyvezír elhagyta Eszéket. Ezért Lotharingiai Károly és Miksa Emánuel még aznap haditanácsot tartott. Ennek megfelelően 4-én „a fenséges hercegek személyesen mentek megszemlélni a dombokat és valamennyi átjárót”, majd pedig 5-én „több felderítő csoportot küldtek ki, hogy 44biztosabb híreket szerezzenek”. Ugyanekkor „Ist vor unsern Lager von der Donau an bis zu des Herzogs von Lothringen Campement hinüber mit ravellinen und redutten ein circumvallationslinie gezogen”, amely munkálatokba „még a lovasságot is belevonták, hogy kicsit kíméljék a gyalogságot”. A lovasságnak ugyanis a török had közeledtével megszűnt korábbi „megfigyelő hadtest” szerepe, amelyet a Sárvíz környékén látott el, és visszatérve Buda alá, felderítésen, járőrözésen és az utánpótlás biztosításán túlmenően egyéb lényeges tevékenységet nem folytatott.
Az elkészült vonalakba 7-én már a tüzérséget is beállították. Ugyanakkor azonban Grimani kissé szkeptikusan állapította meg, hogy „ez a munka kitünő, ha tekintetbe vesszük a sietséget, mellyel azt el kellett végezni”.
A circonvallation kiépítése azonban a tennivalóknak csak egy részét jelentette. Augusztus 6-án áttelepítették a tábort, minden egység szállása a circonvallation vonalán belülre került, így a főparancsnokság is „ist ... in der Mitte der Armee gesetzt”. Mindezekkel párhuzamosan folyt az ostromárkok, különösen a contrevallation megerősítése is, hogy elejét vegyék a védők akcióinak. Az élelmiszert a pesti oldalon helyezték biztonságba, a sebesülteket és betegeket pedig a Margitszigetre szállították át, s odavitték a hajókat is.
A hadvezetés intézkedett a csapatok mozgását, elhelyezkedését illetően is. Már augusztus 7-én „parancs jött, hogy mindenki álljon fegyverben, hogy készenlétben legyenek arra az esetre, ha a törökök feltűnnének”. A továbbiakra nézve a Hadinapló ugyancsak 7-i bejegyzése szolgáltat pontos információkat: „... a zászlóaljakat beosztottuk a lovasszázadok közé. A bajor választófejedelmiek vonala a Dunától a völgyig húzódik, amely Buda felé néz. Itt kezdődik a már jelzett csatarendben a császári hadsereg vonala és egészen a Szent Pál völgyéig tart. Ezt a Szent Pál völgyét a brandenburgi választófejedelmiek szállták meg, lezárja Heißler regimentje. Ettől a völgytől jobboldalt Lodron áll a Sváb-hegyen, a hegy másik oldalán az ágyúk mellett a Bercsényi-huszárok; az alsó városfalnál egy elsáncolt táborba 3000 fős német gyalogságot vezényeltünk, mellettük hajdúk vannak, akik a középső kapunál gróf Esterházy győri vicegenerálissal maradnak, a 45többi hajdú az alsó kapunál, a folyam mellett táborozik, akikhez 100 németet csatlakoztattunk, hogy őrizzék a kaput.”
Ezek az intézkedések azt bizonyítják, hogy a vezérek nem becsülték le a közeledő veszedelmet, és a hadvezetés, nyilvánvalóan okulva 1684 tapasztalatain, igyekezett minden tőle telhetőt megtenni a várható áttörési kísérletek kivédésére.