4.2.2. A tüzérség telepítése a déli fronton
4.2.2. A tüzérség telepítése a déli fronton
A déli front tüzértevékenységéről júl. 27. utánra csak igen gyér adatok állnak rendelkezésemre. Itt főként a bajor Diarium és Károlyi leírására támaszkodva azt állapíthattam meg, hogy
33. júl. 31-re a Nagyrondella (84) déli falánál egy, a magas déli falat (80) lövő, 2 (3?) db 24 fontos ágyúból állóüteg (2/49);
34. aug. 6-ra a Lisznyai utca déli végénél egy, a paloták nyugati frontját lövő, bizonytalan számú (5, 9, 12 ?, Juvignynél, 2/40, csak 6 db) réstörő ágyúból álló üteg;
35. aug. 7-re a Nagyrondella torkában balfelől egy, szintén a magas déli falat lövő, 3 (Juvigny 2/42, Fontana, 3/45, szerint 2) ágyús üteg;
36. aug. 21-re a Nagyrondella keleti oldalán egy 3 (4?) ágyús üteg a török állások lövetésére, illetve
5337. aug. 2-re a Nagyrondella déli falánál egy, a palotákat bombázó 4 mozsaras teknő;
38. aug. 26-ra a Nagyrondella kapuján kívül egy, a Várat bombázó, 3 mozsárból és 3 haubicból álló üteg készült el.
A fentiekből látható, hogy a felmentő sereg jelenléte viszonylag kevéssé befolyásolta az új ütegek telepítésének ütemét. Ezzel szemben gyökeresen megváltoztak a körülmények: a rendelkezésre álló csekély területen (pl. a falak gerincén), karnyújtásnyira az ellenségtől, annak folyamatos tüzében rendkívüli feladatot jelentett az új állások kiépítése. Másfelől a szűk helyen nem is lehetett volna, s nézetem szerint nem is kellett több ágyút felállítani, hisz a célok minimális távolsága miatt pusztító erejüket teljes egészében ki tudták használni.
Az északi oldalon szinte minden erőt az Esztergomi rondella védelmének szétzúzására vetettek be, s a Vérmező felől tört rés a végső rohamnál döntő jelentőségűnek bizonyult. A bajorok gyalogsági támadása viszont befulladt a paloták déli oldalán, és ezzel együtt a tüzérség is tehetetlenül állt a hatalmas épülettömbbel szemben. Hiába lőtték szét az István-tornyot és a paloták déli és nyugati homlokzatát, a romok csak segítették a törökök védekezését.
