4.3.2 A rohamok elemzése
4.3.2 A rohamok elemzése
A rohamokat, jellegüknél fogva, eredményességük alapján kell vizsgálni. A puszta számszerűség alapján azt kell mondanom, hogy ezen akciók hatásfoka összességükben 50% körül mozgott.132 A jún. 24-i, júl. 16-i, júl. 27-i és szept. 2-i rohamok sikerrel jártak, a júl. 13-i, aug. 1-i, aug. 3-i és aug. 22-i133 akciók viszont nem. (Összességében persze a végeredmény, a Vár bevétele a fontos.) Ám ez a kép csalóka, mivel az egyes esetekben merőben különböző feltételek közt folyt a küzdelem. Ezért szükségesnek vélem a rohamokat néhány alapvető szempontból elemezni.
132 Ebben a számításban csak a következőkben felsorolt hadműveletek szerepelnek
133 Véleményem szerint az aug. 22-i akció nem tekinthető sikeresnek, mivel nem hozott tartós eredményt.
A rohamok időpontjának kijelölése mindenképpen az egyik legfontosabb momentumnak tekinthető. Nyilvánvalóan ez nagymértékben az előkészítéstől függött. Ebből a szempontból a legrosszabbul a júl. 13-i és az aug. 3-i akciókat időzítették. A júl. 13-i kudarcban egy szubjektív hiba játszott szerepet, mert a hadvezetés nem vette figyelembe, hogy még szinte minden lényeges előfeltétel (járható rés, az ellenfél tüzérségének elnémítása) hiányzott. Aug. 3-án azonban egy objektív körülmény, a felmentő sereg közeledése kényszerített ki egy elhamarkodott akciót. Ezzel ellentétben a júl. 16-i, 27-i és a szept. 2-i rohamoknál a siker igazolta a megfelelő pillanat megválasztását. Júl. 27-e esetében egyszerűen „beérett” az idő, júl. 16-án és szept. 2-án viszont a megtévesztés, az ellenfél figyelmének elaltatása, elterelése hozta meg a kívánt eredményt.
A nem megfelelő időpont és a rossz előkészítés végzetesen csökkentette a kitűzött cél elérésének esélyeit. Ilyen körülmények között megvalósíthatatlannak bizonyult még egy korlátozott feladat végrehajtása is (mint pl. júl. 13-án a befészkelés az északi falon, aug. 1-én és 22-én új állások elfoglalása a déli fronton), nemhogy egy általános roham sikerre vitele (aug. 3-án).
A rohamok végrehajtásában, még gondos előkészítés után is, több esetben mutatkoztak különböző okokra visszavezethető zavarok. Nem kívánom ezek súlyosságát rangsorolni, csupán regisztrálni a rendellenességeket kiváltó tényezőket:
- a két front támadásának összehangolatlansága (aug. 3.);
64- a még csak kevéssé járható terepen végrehajtott előrenyomulás (aug. 1.);
- az önkéntesek beavatkozása a küzdelembe a hadrenden kívül (júl. 13.);
- a logement építésére összehordott anyagok és eszközök elégtelensége (júl. 13.).
Ugyanakkor néhány esetben, mint pl. a bajoroknál júl. 16-án, vagy a császáriaknál szept. 2-án, kiemelkedő előkészítés és végrehajtás figyelhető meg, amely - csekély áldozatok árán - nagy eredményeket hozott. A fő szerepet a meglepetés játszotta, s az ennek következtében a törökök közt beállott zavart használták ki a támadók a győzelem kivívásásra.
A rohamokat a legtöbb esetben tüzérségi előkészítés vezette be, melynek során a török paliszádokat igyekeztek a támadás útjából eltávolítani (pl. júl. 27-én). A források (pl. a Hadinapló) rendszerint már előre közlik a támadó oszlopok elhelyezkedését, célját, összeállítását, az akciók legfőbb irányítóinak személyét. Ebből megállapítható, hogy e talán legfontosabb részlet kidolgozására a hadvezetés igen nagy gondot fordított.
A rohamoszlopok rendszerint a rohamcsapatra, az őket szorosan követő támogató egységekre tagolódtak, s a csapatok között mindig ott találjuk az elfoglalt állások kiépítésére és megerősítésére kirendelt dolgosokat, mérnököket és mestereket. Ezek mögött mindenkor megfelelő tartalékok álltak készenlétben. Sok esetben olvashatunk a támadást fedező muskétásokról, akik a rések közelében levő állásokból lőtték az ellenséget, vagy esetenként kísérték a rohamozókat. Az oszlopok élére többnyire gránátosokat és muskétásokat állítottak, illetve a feladat és a hely jellege szerint hajdúkat. Hidegfegyverrel felszerelt csapatokról szinte szó sem esik.134 (L. a mellékletet.)
134 A keresztény csapatok fegyverzetére vonatkozóan a következő munkák adnak áttekintést: Feldzüge des Prinzen Eugen von Savoyen. Nach den Feld-Acten und anderen authentischen Quellen herausgegeben von der Abtheilung für Kriegsgeschichte des k. k. Kriegs-Archives. I. sor. I. köt. Wien, 1876. (a továbbiakban: Feldzüge), 222-227. o., Wrede, Alphons: Geschichte der k. und k. Wehrmacht. Die Regimenter, Corps, Branchen und Anstalten von 1618 bis Ende des XIX. Jahrhunderts. I-V. kötet. Wien, 1898-1903. (a továbbiakban: Wrede), I. köt. 36-37. o., Wrede, III.köt. 14-16. o., 44-45. o., 51-52. o., 81-82. o., Meynert, Hermann: Geschichte des Kriegswesens und der Heerverfassungen in Europa. Wien, 1869. III. köt. 133-139. o., Újhelyi Péter: Az állandó hadsereg története I. Lipót korától Mária Terézia haláláig. (1657-1780). Budapest, 1914., 129-132. o., 144-145. o., Frauenholz, Eugen von: Deutsche Kriegs- und Heeresgeschichte. München und Berlin, 1927. 123-125. o. (a továbbiakban: Frauenholz), Broucek, Peter – Hillbrand, Erich – Vesely, Fritz: Prinz Eugen. Feldzüge und Heerwesen. Wien, 1986. 56-59. o., Ortenburg, Georg: Waffe und Waffengebrauch im Zeitalter der Kabinettskriege. Koblenz, 1986. 15-85. o. Általános fegyvertörténeti leírást adnak: Müller, Heinrich: Gewehre, Pistolen, Revolver. Hand- und Faustfeuerwaffen von 14. bis 19. Jahrhundert. Leipzig, 1979., Pope, Dudley: Feuerwaffen. Entwicklung und Geschichte. Bern-München-Wien, 1965., és Wagner, Eduard: Hieb- und Stichwaffen. Praha, 1966.
E vállalkozások sikere, avagy kudarca nagymértékben a tisztek példamutatásán, valamint a katonák bátorságán, helytállásán múlott. Úgy vélem, e tekintetben csak a dicséret hangján szabad szólnom. Természetesen itt is akadtak olyanok, akik elítélendően viselkedtek, de az összképen ez mit sem változtat. A hősiesség egyik legszebb példájaként még egyszer megemlíteném a császáriaknak a júl. 27-i rohamban véghezvitt tetteit: a visszavert támadások többszöri megújítását, az aknáktól szétszórt csapatok rendületlen kitartását. A tisztikar szerepét pedig a rohamok leírása után található veszteséglisták illusztrálják a legjobban, számtalan kitűnő tiszt nevével tele.
