5.7.1 Az árkászműveletek
5.7.1 Az árkászműveletek
A gyalogság harcászatát Buda visszavételekor, a 17. század végi ostromtechnikai elveknek megfelelően, az ott alkalmazott árokrendszer határozta meg. Az ostrom kezdetén a gyalogságnak, legfőbb feladatként, a paralleleket kellett kiépítenie. Ez tulajdonképpen a küzdelem első két hetében, tehát igen gyorsan lezajlott, ám az egyéb karbantartási munkálatok, az ostromművek tökéletesítése eltartott egészen az első általános rohamig. A glacis megkoronázását követően pedig az elfoglalt állásokat kellett megerősíteni, és a további előrenyomulás útját 70kellett kiépíteni. Mindezek a korábbiakhoz képest jóval nagyobb terheket róttak a katonákra, és nemcsak a földmunkák megnövekedett volumene miatt. Az időtényező is mind fontosabbá vált, mivel minél előbb készültek el az árkok, annál gyorsabban biztosítottak a fedezéket a harcosoknak, és annál hamarabb következhetett az ostromban a döntés fázisa. Ez pedig sokszáz, vagy -ezer katona életét kímélhette meg.
A paralleleken alapuló harcászat egyik fő jellemzője, hogy az elkészült árkokban mindenkor nagylétszámú őrséget, mögöttük pedig erős tartalékot kellett állomásoztatni. Csak így lehetett biztosítani, hogy a parallelek tökéletesen el tudják szigetelni a megtámadott erődítményt, illetve elháríthassák a kitöréseket és felmentési kísérleteket. A naplók és tudósítások például minden nap aprólékosan leírják az őrségváltást, ami az ott feltüntetett létszámokkal együtt (csak az északi fronton 2500-3000 fő, a csapatok közel 10 %-a) igazolja, hogy a hadvezetés nagy gondot fordított e feladat ellátására.
