Zenarolla székesfehérvári prépost beszámolója
Zenarolla székesfehérvári prépost beszámolója17
17 Hadinapló avagy Buda visszafoglalása ...összeállította Don Giovanni Paolo Zenarolla, a székesfehérvári Szent Miklós templom prépostja... Buda visszafoglalásának emlékezete 1686. (Összeáll.: Szakály Ferenc) Bp., 1986. 130–131. old.
27-én reggel nem volt váltás a sáncárkokban, hanem felkészítették az egész császári és brandenburgi gyalogságot a tervezett támadásra; ugyanez történt a választóék oldalán is. Ezenfelül ötszáz hajdút és háromszáz németet egy őrnaggyal a vízhez vezényeltek, hogy eltereljék az ellenség figyelmét azon az oldalon, és áthoztak öt lovasezredet, hogy bevessék őket a választóék felől. Ilyen és hasonló intézkedések után mindenünnen ágyúzni kezdtek és láncos golyókat szórni, hogy rombolják a paliszádokat, és bombákkal és robbanógolyókkal zaklassák az ellenséget, amely kezdett gyülekezni az erődítésben, mert nagyon jól felismerte, milyen veszély fenyegeti.
Végül délután hat óra körül, mikor a pesti oldalon tizenkét ágyú megadta a jelet, mindenfelől nagy hévvel és elszántsággal kezdetét vette a roham, amit az ellenségnek olyan makacs védekezése követett, hogy egyik összecsapás a másikat érte, és bár a barbárok négy aknát robbantottak fel a császári katonaság alatt és hozzá még felgyújtották a többfelé szétszórt puskaport is, ami igen sok embert megégetett, mindennek ellenére egy szinte négyórás, igen heves harc után minden akadályt legyőzve és bátran meghaladva, a törököket arra kényszerítenék, hogy ne csak a két rondellát, hanem 68az összekötő falat is átengedjék. Ezek nagy rendetlenségben a második falgyűrű mögé húzódtak vissza, és a császáriak utánuk nyomultak volna a teljes győzelemig, ha nem bizonyult volna nehéznek ennek megmászása, mivel dühös és konok makacssággal védték: a török asszonyok még inkább, mint maguk a katonák és janicsárok: köveket, nyilakat és nagy csomó puskaporos zacskót dobáltak; így a császáriak egyelőre beérték ezzel a győzelemmel. Mindazonáltal az összecsapás rendkívül véres volt mindkét fél dühös elszántsága következtében, amihez a vezetők határtalan hősiessége járult, különösen a császáriak oldalán, és magának a lotaringiai herceg őmagasságának jelenléte miatt is, aki a többi vezénylő tisztekkel együtt a rés lábánál állt, biztatva egyeseket és irányítva másokat valóban hőshöz méltó rettenthetetlenséggel és nagy lélekkel.
Ezen a ponton, hogy meg ne sértsem a parancsnoki kar és a hősies tisztek elsőbbségét, talán jobb lenne mellőznöm azok nevének felsorolását, akiket a hadművelet dicsősége és érdeme illet. Mégis beszélek azonban, bocsássák meg nekem mindnyájan, és elmondom, hogy gróf Souches altábornagy urat egy gránát megsebesítette a kezén, Nigrelli tábornokot egy kődarab; három ezredes és két alezredes a brandenburgiaktól elesett, Thüngen tábornokot puskalövés érte a fején; sebet kapott Saur gróf, Lunati őrgróf, Perella gróf, Fischer kapitány, és Baglioni kapitány a Croy-ezredből, aki a gránátosokkal elsőnek ért fel a résre, puskalövést kapott altestébe és a golyó egy ezüstgombot nyomott bele húsába, átment rajta és az ezüst ott maradt belefúródva. Egyszóval a lotaringiai ezred valamennyi vezénylő tisztje megszenvedett, de Archinto grófot, az ezred alezredesét, aki egy zászlóaljjal a Nagyrondella tetején volt éppen, egy akna teljesen lesodorta Pini őrnaggyal és összes embereivel együtt a rés aljáig, és legnagyobb részük vagy megégett az aknától és a szétszórt lőporos zacskóktól, vagy a romok temették el. Megsebesült még a többi tiszten kívül a tűztől, a kardoktól vagy más akadálytól több mint ezernyolcszáz ember, és mintegy négyszáz elesett.
Hasonlóképp folyt le minden a választó harcvonalában, ahol a két legfőbb vezér, a választóőfensége és Badeni Lajos herceg mellett minden tábornok és tiszt különös magasztalást érdemelne azért a hősies és nagyszerű magatartásért, amit a támadásnál tanúsított; ők is felülkerekedtek az aknákon és az ellenség dühös védekezésén, heves tüzeléssel árasztották el és megmászták a Nagyrondellát, és vagy négyszáz katonát kitevő veszteséggel hatalmukba kerítették, sőt átjutva a másik falon is, idejük volt, hogy a másik fedezékben négy ágyút és néhány mozsarat beszögezzenek.
Végezetül az éjszaka folyamán nagy komolysággal és ügyességgel azon igyekeztek, hogy megerősítsék magukat a rondellákon és az elfoglalt résen rögtön három aknát ástak be az árokban az első és második falgyűrű között. 69Egyébként a magyarokról a víz felőli oldalon nem lehet beszélni, mert amint meglátták a törököket, akik nagy hevességgel jelentek meg a védelemre azon a részen, és látva, hogy maguk kevesen vannak, igen gyorsan siettek visszavonulni; nem is lehet kifejezni, milyen félelem és rettegés uralkodott egész éjjel a császáriak között a földbe ásott lőpor tüzétől, amely folytonosan égett, sőt annyira elterjedt, hogy azok, akik a rés javításán és az állások megerősítésén dolgoztak, kénytelenek voltak eltávolítani az összes rőzsekötegeket, paliszádokat és sánckosarakat, és csak homok- vagy földeszsákokat használni.
