KARA IBRAHIM PASA NAGYVEZÍR LETÉTELE ÉS A VEZÍRI PECSÉT ADOMÁNYOZÁSA SZARI SZÜLEJMÁN PASÁNAK
KARA IBRAHIM PASA NAGYVEZÍR LETÉTELE ÉS A VEZÍRI PECSÉT ADOMÁNYOZÁSA SZARI SZÜLEJMÁN PASÁNAK
A nevezett év muharrem 14-én,2 kedden éjszaka – ami december első éjszakája – a hatodik órában teljes holdfogyatkozás volt; a csillagjósok azt mondták: ez jelzés Kara Ibrahim pasa nagyvezír letételére. A nevezett hónap 17-ik,3 pénteki napján a padisah őfelsége az Alaj-pavilonban tartózkodott, amikor beadvány érkezett,4 amelyben ez állt: „Allah padisahomnak [hosszú] életet adjon! Az ellenség elfoglalta Eszék várát és a hidat is megszállta. Bátor fülbetegség miatt nem vagyok képes elindulni, a díván [ügyeit] a lehetséges mértékben mégis tudom intézni. [Felséged] szolgája, Szülejmán pasa harmadvezír Özü szerdárjaként a birodalomhoz méltó szolgálatot végzett. Rajta kívül [felséged] egyetlen szolgájától sem remélhető ennek a feladatnak a teljesítése; eszes, tökéletes, tapasztalt [férfiú]. Nevezzük ki szerdárnak Eszék megvételére és küldjük el!” [A padisah erre így] méltóztatott [szólni]: „Mind a mai napig a beadványok lényegét eltitkolta; ezt a félelmes hírt elfedte, s lám, megint rossz hír érkezett!” Mivel megértették, hogy a padisah őfelségének Szülejmán pasa iránti jó szándékát irigyli, s efféle hazug ámítással a nemes kengyeltől akarja elválasztani és a végekre lökni, [a nagyvezír] beadványára nem írtak választ, s ettől azt belülről mély bánat emésztette.
1685. december 11-én.
1685. december 14-én.
Értsd: Kara Ibrahim pasa nagyvezírtől.
A nevezett hónap 21-ik, keddi5 napján a szultáni tanácsban az utolsó negyedévi zsoldot osztották. Mikor ezt megelőzőleg Zülfikár pasa janicsáraga kihallgatásra ment, a padisah őfelsége Eszék helyzetéről kérdezte, mire ő így felelt: „Valószínűleg alaptalan [amit a nagyvezír mond]; nem hallottam róla.”6 Mikor azután a kajmakám, Szülejmán pasa harmadvezír, Zülfikár pasa janicsáraga másodszor, és a Belgrádból a tengernagyi [hivatal] átvételére érkező Szarhos Bosnyák Ahmed pasa vezír [kihallgatásra] mentek, [a padisah] a kajmakám pasát7 a trón mellé hívja, s ezt mondja neki: „A nagyvezír azt jelentette, hogy Eszék vára az ellenség kezére került, s visszavételére téged tegyünk szerdárrá és küldjünk el; mondd meg kertelés nélkül, igaz ez?” „Isten őrizz! Pont fordítva! Hazudott; az a célja, hogy engemet uramtól eltávolítson!” – mondja, és a kívánalom szerint komisz szándékát elbeszéli.
1685. december 18-án.
A megkérdezettek rosszul voltak informálva – vagy a régi nagyvezír iránti ellenszenvből nem akartak tudni Eszék megtámadásáról –, hiszen a Leslie tábornagy vezényletével Szlavóniában működő császári sereg – a horvát végvidék katonaságának közreműködésével – 1685. augusztus 13-án valóban megtámadta az eszéki hidat, s sikerült is felégetnie annak Dráva-jobbparti részét. Igaz, az eszéki vár valóban nem került a birtokukba.
kajmakám pasa = magas rangú török méltóságok helyettese; jelen esetben Szülejmán pasa harmadvezírről, a későbbi nagyvezírről van szó.
[Ezután] a kihallgatásról kijött, egyenesen a nagyvezírhez ment, kikérte a zsoldot, a kapudán pasára8 aranyszövetes bundát adott és kezet csókoltatott 414vele. Éppen ezeket tette jelentésbe, amikor a hászeki aga9 érkezett: „A padisah [látni] akar téged” – mondta, s Szülejmán pasát a [padisah] felséges színe elé hozta.
kapudán pasa = a török tengeri flotta főparancsnoka, egyben Isztambul bégje.
hászeki aga = az Isztambul rendje felett őrködők (haszasz) parancsnoka, mai értelemben rendőrfőnökféle.
Nyomban ezután az Eszki-szeráj testőrei közül Kurd Mehmed nagyúri10 írással elment, Kara Ibrahim pasa nagyvezírtől a szent pecsétet elvette, s azt a székváros agájának, az pedig a nagyúr kezéhez elküldötte. Éppen akkor érkezett oda Szülejmán pasa is, s az Av-kapun bemenve a szent háremben találkozott a padisah őfelségével. Nagyúri kezével személyesen adta át [neki] a szent pecsétet, s a nagyvezírségről szóló felséges írást is kezébe téve, két pompás – egy prémes és egy sima – díszruhát adott rá. [Majd] elrendelte, hogy miután a letett Kara Ibrahim pasa a hadjárat szükségleteire csupán a belső kincstárból felvett nyolcezer-nyolcszázötven zacskó [pénzzel] elszámolt, menjen és az Üszküdárban fekvő nyári kastélyában, a Bajram Pasában tartózkodjék.
Értsd: szultáni.
Elhatározta, hogy a vadászat céljából Burgosz és Karisdirán környékére indul, s megparancsolta, hogy gyűjtsenek eleséget.
