A budróci Budor család a középkor végéig
A budróci Budor család a középkor végéig
A Budor család nem tartozik a Magyar- és Horvátországban jelentős szerepet betöltő, ismert köznemesi famíliák közé, bár a családtörténeti, genealógiai és heraldikai kézikönyvek igen szűkszavúan természetesen tudnak létezéséről.22 Valójában az 1989-ben megjelent Horvát Életrajzi Lexikon 2. kötetének, Josip Buturac által főként a korábbi forráskiadványok alapján írott gondos, de rövid szócikkét, valamint az ő kis középkori vonatkozású írását megelőzően23 a Budor családról szinte semmit sem tudott a horvát és magyar kutatás.
22 Nagy I., I. k. 258. o.; Kempelen, II. k. 462. o.; Bojničić, 1899. 23. o.; Strohal, 1932. 165. o. és legújabban a muraközi nemesség sorában: Kalšan, 1999. 23. o., vö. még Ivan Bojničić kéziratos adatgyűjtését a Horvát Állami Levéltárban: HDA, Zbirke, Mape plemstva, Budor.
23 HBL 2. k. 443–444. o. és Buturac, 1989. 99–102. o. (Köszönöm Dragutin Feletarnak és Hrvoje Petrićnek, hogy az utóbbi kis közleményre felhívták figyelmemet.), vö. még több érdekes középkori adat Cvekan, 1990. 11–37. o.
929A Budorok ősei – feltéve, ha hihetünk a bevezetőben bemutatott armális közlésének – eredetileg Veszprém megyéből származtak („ex nobilibus parentibus comitatus Vesprimiensis”; Függelék fol. 2v.).24 Innen telepedtek át, valószínűleg valamikor a XIII. század első felében, Szlavóniába,25 nevezetesen Kőrös megyébe, ahol birtokokat szereztek. A nemeslevélben név szerint is említett első ősük (lásd az 1. családfát), az 1284-ben elhunyt, de már IV. Béla király nádora (1261–1267), Kőszegi Henrik katonájaként szolgáló Sagud és több rokona ugyanis gorboniki (de Gorbonok/Gorbonuk) névvel szerepelt,26 Gorbonok mezővárosa pedig Kőrös megye északkeleti részén, egykor a mai Kloštar Podravski és Podravske Sesvete között feküdt.27 Sagud fia volt a család későbbi nevét adó, de 1326-ban már néhaiként felbukkanó Budor (másként Bodor), aki még szintén a gorbonoki előnevet viselte.28 Budor dédunokáját, Ádámot és ükunokáit, Balázst és Miklóst viszont már mindig budrovci (de Bwdrowcz) praedicativummal említik,29 mely település ugyancsak Kőrös megye említett vidékén, Szentgyörgyvártól délre található.30 A család tagjai ettől kezdve egészen a XVII. századig ezt az előnevet használták, korábban inkább budrovci, később budróc(z)i alakban.
24 Az alábbiakban gyakran idézett Budor-nemeslevélre a lábjegyzetekben Budor-Armales alakban, a főszövegben pedig a Függelékre utalva hivatkozunk, megadván a megfelelő foliószámokat, hogy a hivatkozott helyek ott gyorsan visszakereshetők legyenek.
25 Miként a nemességmegerősítés javított szövege (1610. dec. 1.) mondja: „in dicto regno nostro Sclavoniae sedes fixisse et bona haereditaria acquisivisse.” Uo. fol. 2v.
26 „miles Henrici palatini” HDA, Zbirke, Mape plemstva, Budor, ill. „nobilis de Gorbonok” Uo. Zbirka rodoslovlja, Kut. 1. Budor és Budor-Armales, fol. 2v.
27 A lokalizációra alapvető: Cvekan, 1990. 11–22. o. és 46–49. o., vö még Heller, 1974. 118–199. o.; Buturac, 1989. 99. o.; Romhányi, 2000. 27. o. és Engel, 2001.
28 Lásd a 26. jegyzet forrásadatait, valamint vö. még Buturac, 1989. 99. o.
29 Ádámra: Uo. 99. o. és MOL Df. 232114. (1503); Balázsra: „Blasius Budor de Budrowcz” Kukuljević, I. k. 215. o.: No. CXLVII. (1478); „domina Katherina relicta quondam Blasii de Budrowcz” MOL Dl. 101308. (1502); Miklósra: „Nicolaus Budor de Bwdrowcz” (1502) Stipišić–Šamšalović,1960. 612. o.: No. 2722. és No. 2726. (1471). Persze a későbbi forrásokban utólag már Sagud és Budor is felbukkan budrovci előnévvel, lásd pl. uo. 1959. 348. o.: No. 1470. (1413. nov. 13.: „Budur de Budrouch”) vagy 360. o.: No. 1653. (1423. nov. 8.: „Sagud de Budrocz”).
30 A település nem keverendő össze a Valkó megyében fekvő másik két Budrovccal (ma mindkettő Budrovci), de a verőcei uradalomban található harmadik Budrovccal (ma Budrovac Lukački) sem. Ezekhez, valamint általában a horvátországi és szlavóniai helységek azonosításához Engel Pál kiváló adatbázisát (Engel, 2001.) és Georg Heller helységnévtárait (Heller, 1977., 1978., 1980a. és 1980 b.) használtam. A tanulmányban magyar névvel említett horvátországi és szlavóniai települések mai megfelelőit lásd a Függelék 2. részében.
A Budor család a középkor végéig egyike volt a szlavóniai köznemesség legnépesebb rétegét alkotó, bár nem a legszegényebb sorba tartozó, úgynevezett „bene possessionati” famíliáinak. A Budorok igazán jelentős szerepet sem az országrész, sem Kőrös vármegye életében nem töltöttek be, noha birtokaik csekély mértékben folyton gyarapodtak – a XV. századból fennmaradt, főként birtokjogi vonatkozású források azonban nem teszik lehetővé az egyes családtagok pályájának részletes rekonstrukcióját.31 Az első, akiről már bővebb információkkal rendelkezünk, az említett Balázs unokaöccse (lásd az 1. családfát), az 1533 táján32 elhunyt András volt. Ő ifjúkorában (1494) előbb Batthyány 932Boldizsár jajcai bán (1493–1495) familiárisa volt,33 akit különböző megbízatások mellett34 fegyverével is gyakran szolgálhatott, mint nyilván későbbi urait is.35 1529 júliusában kelt végrendeletében ugyanis nem kis számban találunk különféle fegyvereket, köztük egy török kardot (framea Thurcalis) és egy zászlóval ékesített dárdát (hastae banderiae) is.36
31 A család középkori szerepére – az eddig és alábbiakban idézett levéltári források mellett – lásd Josip Buturac kronologikus rendbe szedett alapos adatközlését Buturac, 1989. 100–102. o., vö. még számos kiváló, de többnyire Buturac által is idézett adattal: Stipišić–Šamšalović,1959–1963. passim.
32 1532–1533-ban még biztosan élt: HDA Arhiv Budor, 1532. jan. 24., Kőrös és Uo. 1533., hónap és nap nélkül, Kőrös.
33 „familiaris domini Balthasar [Batthyány]” 1494: MOL Dl. 106868.
34 1494 áprilisa előtt például urát képviselte Budán a királyi személyes jelenlét bírósága előtt. Uo. Dl. 101178. (1494. ápr. 13.)
35 András egyik konkrét (1501 októberi) törökellenes fellépésére lásd Tkalčić, 1896. 14–15. o.: No. 11.
36 HDA Arhiv Budor, 1529. júl. 18., hely nélkül (eredeti példány, XVII. századi másolat, valamint egy XIX. századi modernebb átírás); kiadása: Laszowski, 1934. 51–57. o.
930A Budróci Budor család genealógiája, 1. tábla
931A Budróci Budor család genealógiája, 2. tábla
András a Horvátországot és Szlavóniát a XVI. század elején már egyre komolyabban fenyegető törökök elleni küzdelemből fokozatosan kiöregedvén,37 a vitézkedés helyett a különböző nagyurak, általában a regnáló horvát–szlavón bán vagy más horvát–magyar főméltóság hosszabb-rövidebb szolgálatát választotta. A ránk maradt életrajzi mozaikok szerint például 1512-ben Kanizsai György néhai bán (1507–1510) özvegye, Rozgonyi Klára szlavóniai birtokügyeiben járt el, mondhatnánk amolyan helyi birtokjogi és gazdasági „tanácsadóként”.38 1513-ban azután Perényi Imre nádor (1504–1519) és bán (1511–1513), 1517-ben pedig Beriszló Péter bán (1513–1520) báni embereként (homo banalis) bukkant fel.39 Az utóbbi esztendőben, majd 1518-ban, ekkor nem másutt, mint a budai országgyűlésen, erdődi Bakócz Tamás bíboros-esztergomi érsek, egyúttal a zágrábi püspökség kormányzója,40 illetve Brandenburgi György őrgróf Kőrös megyei birtokperében ügyvédként (procurator) többek között ő képviselte az érseket, nyilván kiváló helyismeretének és több évtizedes szlavóniai tevékenységének köszönhetően.41 Társadalmi elismertségét és tanultságát – amely bizonyosan állítható42 – jól jelezte ez időben többször említett magisteri titulusa43 és említett ügyvédeskedése, továbbá példának okáért az is, hogy a szlavón rendek 1528 tavaszán Kőrösön tartott gyűlésükön – Szemcsey János vicebán mellett – azon személyek közé választották, akik a Szlavóniában állomásozó idegen és helyi katonaság számára tartoztak az élelmiszer árát megállapítani.44
37 Születési dátumát sajnos nem ismerjük, de azt tudjuk, hogy apja, Miklós 1476 előtt halt meg (HBL 2. k. 443. o.), így 1510 táján András már szinte biztosan túl volt negyvenedik életévén.
38 Budor András levelei Rozgonyi Klárához „fidelis servitor” aláírással, 1512. szept. 9., Budrovc és 1512. szept. 27., Uo.: MOL Dl. 22339. és 22345., vö. még Reiszig, 1900. 123. o.
39 MOL Dl. 37912. (1513. jan. 28.; Brandenburgi György és Rátkay Benedek pere), Uo. Dl. 37913. (1513. febr. 8.; Brandenburgi György és Bakócz Tamás pere), vö. még az előbbi per kapcsán Uo. Dl. 37948. (1514. jan. 19.) és Gulin, 1995. 67. o.: No. 10.; ill. Laszowski, 1906. 565. o.: No. 19. (1517. márc. 8.)
40 Ez utóbbi tevékenységére lásd Zagrebački biskupi, 1995. 230. o.
41 MOL Dl. 37949. (1517. febr. 11.) és Dl. 37582. (1518. máj. 10.) Néhány nyugat-dunántúli analógia a Chernel családból: Horváth, 2001. 375–376. o., vö. még Kubinyi, 1984.
42 Saját kézzel írott levelei (MOL Dl. 22339. és 22345. [mindkettő 1512], ill. Uo. Df. 232402. [1514]) mellett ezt alátámasztja az is, hogy fiait is taníttatta; erre lásd végrendeletét: „ut videlicet ipsum [ti. fiát, Videt] in scolis vel aliis locis in expensis meis sustentare valeam.”, ill. „Item habeo in auro florenos octo, hii sint ad necessitates Johannis et Mathiae filiorum meorum, qui nunc studiis vacant.” HDA Arhiv Budor, 1529 júl. 18. és kisebb olvasati hibával: Laszowski, 1934. 52. és 56. o. Hasonlóan vélekedik Josip Buturac is: Buturac, 1989. 99. o.
43 A teljesség igénye nélkül Stipišić–Šamšalović,1961. 518. o.: No. 3775. (1505), Tkalčić, 1896. 106. o.: No. 94. (1511); MOL Dl. 37912. (1513), Dl. 37948. (1514) stb. A magister presztízscímre KMTL 422. (A szócikket Engel Pál írta.)
44 A szlavón rendek gyűlésének határozata, 1528. ápr. 19., Kőrös: Šišić I. k. 151. o.: No. 97.
