Megpihenve uradalmi, vármegyei és rendi szolgálatban: Budor János hivatali pályája
Megpihenve uradalmi, vármegyei és rendi szolgálatban:
Budor János hivatali pályája
Budor János hivatali pályája
Bár természetesen nem zárható ki, hogy Budor János a tizenöt éves háborút követő évtizedekben is részt vett még néhány törökellenes akcióban, a rendelkezésünkre álló adatok mégis egyértelműen arról tanúskodnak, a hosszú „békeidőszak” (1606–1660) beköszönte alapvető váltást hozott életében. Ezt nagyjából a már bevett „családi forgatókönyv” szerint hajtotta végre. Miként nagyapja, András és apja, Vid is tette, a 40 felett járó János is „megpihent”, és a vitézkedést nyugalmasabb igazgatási–hivatali szolgálattal cserélte fel. Fontos különbséget jelentett viszont, hogy elődeivel ellentétben ő nem csupán egy nagyúr (Zrínyi Miklós) mellett vállalt uradalmi és egyéb szolgálatot, hanem 957egyre aktívabban kapcsolódott be Varasd megye és Horvát–Szlavónország igazgatásába és közéletébe. Ezzel egyúttal folytatta, sőt befejezte apja sikeres kiútkeresését, a békésebb hátországban való birtokszerzést és a tartós megkapaszkodást. Az adott országrész viszonyaiban jártas, írástudó „veterán” végvári tisztek efféle (vagy akár együttes katonai és) vármegyei tisztségvállalása korántsem tekintendő azonban kuriózumnak, hiszen a Magyar Királyság majd minden frontvonal közeli területén megfigyelhető volt, úgy a szomszédos Zala vagy Győr és Veszprém, mint a távolabbi Nógrád, sőt még a menekült Pest megyében is.206
206 Számos példa Zalából: ZMA, 2000., különösen 252., 263–264. o.; Győrből: Gecsényi, 1984. és Gecsényi, 1988.; Nógrádból: Pálmány, 1982. és Iványi E., 1984.; Pestből: Szakály, 2001. 443 o., valamint újabban több adat Pálffy, 1995. 159–166. o.
A Zrínyi Györggyel és fiával való hosszas együtt vitézkedés és az egyre szorosabb kapcsolat szinte predesztinálta Budor Jánost arra, hogy katonai szolgálata után Zrínyi Miklós állandó „fő jámbor szolgái”, azaz legelőkelőbb familiárisai (primarii familiares) közé léphessen elő.207 Sőt, az eddig előkerült adatok szerint 1615-től egészen haláláig egyúttal Zrínyi muraközi jószágigazgatója („comitis Nicolai a Zrinio bonorum gubernator”, ill. „naš gubernator”) volt,208 ami kiválóan tanúskodik az úr és familiárisa között kialakult bizalmi kapcsolatról. Ugyanezt erősíti sokat idézett armálisa, hiszen aligha lehet kétségünk abban, hogy a nemességmegerősítés elnyerésében Budor egyik legfőbb patrónusa az a Zrínyi gróf volt, aki Mátyás főherceggel, majd magyar királlyal már a Prága alatti említett hadakozás (1608) óta szorosabb kapcsolatban állt. Végül ugyanerről győznek meg bennünket ura „képében” tett szép számú megbízatásai is.
207 1608. szept. 3.: „familiares spectabilis ac magnifici domini Nicolai comitis perpetui a Zrinio” Šišić IV. k. 519. o.: No. 238. és Šišić V. k. 650–651. o.: No. 401.; 1610. ápr. 20.: Adamček, 1987. 88. o.; 1615. febr. 24.: „primarius familiaris” Laszowski, 1941. 367–368. o.: No. 289.; 1615. ápr. 3.: „naš veran sluga” Laszowski, 1951. 50. o.: No 71. és 1622 előtt „familiaris suus” Šišić V. k. 348. o.: No. 204. Zrínyi György és Miklós familiárisaira: Horvat R., 1993. 65. o.; A főjámbor-szolga vagy főember-szolga fogalmára a Nyugat-Dunántúlról (Batthyány cs.) vö. Varga J., 1981. 12–14. o.
208 1615. febr. 24.: Laszowski, 1941. 367–368. o.: No. 289. és 1622 előtt: Laszowski, 1951. 61. o.: No. 81.
1608 szeptemberében például Budor János sógorával, a szintén belső Zrínyi-familiáris Laczkovics Gergely deákkal együtt képviselte ura érdekeit a horvát–szlavón rendek Zágrábban tartott gyűlésén, nevezetesen a muraközi nagyúr és a gomerjei vlahok között kirobbant vitában. Két esztendő múlva Thurzó György nádor (1609–1616) előtt járt, mégpedig egy igen régi esemény elintézése kapcsán. Feladata abban állt, hogy elérje a nádornál, hogy a Pethő Gergely egykori babócsai főkapitánysága (1599–1600) idején az ottani német katonák által a Zrínyi családnak okozott károk megtérítéséről valóban rendelkezzenek. 1615 februárjában ugyanakkor Zrínyi és első felesége (Nádasdy Anna) teljhatalmú megbízottjaként a zágrábi káptalanban járt a muraközi Nedelicen jogtalanul elbitorolt ingóságok kapcsán létrehozandó megegyezés érdekében. Végül az 1610-es években több alkalommal intézte ura birtokeladásait és peres ügyeit is.209
209 Az említés sorrendjében Šišić IV. k. 519. o.: No. 238. és Šišić V. k. 650–651.: No. 401. (1608. szept. 3.); HDA Arhiv Budor, 1610. nov. 18., Pozsony.; Laszowski, 1941. 367–368. o.: No. 289. (1615. febr. 24.); Laszowski, 1951. 50. o.: No. 71. (1615. ápr. 3.) és MOL P 1314 Batthány cs. lt, Missiles No. 7780. (Budor János Batthyány Ferenchez több peres ügyben. 1617. szept. 25., Vidóc.)
Hasonló aktivitással vett részt Budor János Varasd megye igazgatásában és közéletében. Bár szolgabíróságáról – a megyei iratanyag jelentős pusztulása miatt – csak az említett 9581608. esztendőből tudunk, mégis vitathatatlan, hogy a XVII. század első évtizedeiben a vármegye életében és működtetésében fontos szerepet töltött be; nevezetesen a megyei nemesség második vonalában, ahová hazájának tett szolgálatainak, társadalmi helyzetének és előkelő rokonságának köszönhetően tartozott. E helyét jól példázta, hogy 1607. november 11-én a horvát–szlavón politikai elit után a köznemesek (nobiles) sorában gersei Pethő János alispánt és a szolgabírákat követően írta alá azt a tanúsítványt, amellyel a vármegye igazolta Budor egykori „portya kapitánya”, Erdődy Tamás és családja Varasd megyei örökös főispánságát és az egykori bán főispáni beiktatását.210
210 MOL A 57 Lib. reg. Vol. 19. pp. 208–209. Erdődy kinevezésére vö. még NSK Zagreb R 6475/2.; Horvat K., 1900. 90–91. o. és legújabban a varasdi ispánok archontológiájában Težak–Šimek–Lipljin, 1999. 20–21. o.
Bár Budor vármegyei megbízatásai rendkívül sokfélék voltak, ezek jellegükben nagyrészt megfeleltek a Magyar Királyság közelebbi és távolabbi területein a megyei igazgatásban részt vevő szolgabírák és esküdtek tevékenységének.211 1617 nyarán például Pethő Gergely alispán és Vragovics János szolgabíró mellett több köznemestársával vett részt néhai Pethő Gábor és felesége (Révay Zsuzsanna) azon ingóságainak összeírásában, amelyek Klenovnik várában Draskovics Péter felügyeletében voltak egykor elhelyezve. Ugyanezen esztendő őszén Varasd vármegye közgyűlésén Pethő alispánnal tárgyalt a dunántúli nagyúr, Batthyány Ferenc egyik kérelme ügyében. Közvetlenül a hosszú török háború után, 1606. december végén pedig azon biztosok egyike volt, akiket a vármegye delegált törvényszéke határozata alapján Ivánc várkastélyába egy szénaszín ügyében lefolytatott tanúkihallgatásra.212
211 Az elmúlt két évtizedben igen szép számmal megjelent vármegyei jegyzőkönyvi regesztakötet mellett a jelentős irodalomból lásd pl. Győr: Gecsényi, 1988.; Zala: Turbuly, 1994. és ZMA, 2000. 23–46. o.; Sopron: Dominkovits, 2000.; Turbuly, 2000. és Dominkovits, 2002b.; Pest–Pilis–Solt: Szakály, 2001. stb., a horvát nyelvű irodalomból vö. Goldstein, 1996., különösen 36–41. o.
212 Az említés sorrendjében: MOL P 235 Pethő cs. lt., Com. Varasd., Fasc. 3. No. 228. (1617. júl. 7.; az összeírást Pethő Ferenc kérte); MOL P 1314 Batthány cs. lt, Missiles No. 7780.; MOL P 235 Pethő cs. lt., Com. Varasd., Fasc. 3. No. 166. (1606. dec. 30.)
Gyakran vett részt Budor a vármegyei ítélőszék mellett különféle egyéb bíróságok munkájában is. Ez teljességgel érthető, hiszen ilyen megbízatást – miként említettük – már 1594 óta bizonyíthatóan több alkalommal végzett. Ennek köszönhetően nagyobb gyakorlati jogi tapasztalatra tehetett szert. 1617 decemberében tagja, méghozzá helyettes bírája (substitutus iudex) volt annak az úriszéknek, amely Vragovics János szolgabíró vezetésével tárgyalta Pethő Gergely keresetét testvére, Kristóf bélavári kapuőre ellen bizonyos hűtlenség ügyében („ratione certae infidelitatis”). Néhány hónappal később ugyancsak a Pethők úriszékén tevékenykedett, mégpedig számos fogott bíró és jogtudó személy jelenlétében, ahol – mint általában – horvát nyelven hoztak ítéleteket.213 Sőt 1615 októberében és 1619 januárjában a horvát–szlavón sabor még a báni tábla köznemesi származású esküdtjének (assessor tabulae banalis) is megválasztotta, amelyen azután a kor szokásaink megfelelően, eskütételét követően a mindenkori vicebán és a szlavón ítélőmester (prothonotarius regni) irányításával vett részt az elsőfokú vagy fellebbezett ügyek tárgyalásán.214
213 A két per iratanyaga: MOL P 235 Pethő cs. lt., Com. Varasd., Fasc. 3. No. 234. (1617. dec. 18. „in domo parochiali apud ecclesiam Santae Margarethae sub castro Bela”) és No. 235. (1618. febr. 26., „in domo et curia nobilitari generosi domini Gregorii Petheö de Gersse sub Bela”).
214 Šišić V. k. 130. o.: No. 79. (1615. okt. 12.) és Uo. 196–197. o.: No. 121. (1619. jan. 4–5.) A báni tábla működésére: Klaić V., 1982. 630–634. o. és Bónis–Degré–Varga, 1996. 138. o., ill. ülnökeinek esküjére Deák, 1868. 242. o.
959Az egykori végvári vitéz egyesült „két hazája” szolgálatában nem csupán bírósági esküdtként vállalt gyakori szerepet. Katonai tapasztalataival és helyismeretével állhatott összefüggésben, hogy a rendek 1610 áprilisában megbízták azon 50 szlavón gyalogos felügyeletével (haramiarum superintendens), akik a megromlott közállapotok idején a nemességet és a szegény lakosságot a Dráva mentén pusztító rablók elfogását és a bánnak való átadását kapták feladatul, nevezetesen Budor esetében Gyelekovec állomáshellyel.215 A következő esztendő elején a rendek által a brezovicai parasztfelkelés kivizsgálására küldött bizottság tagjai között szerepelt, de 1610–1611-ben a sabor több alkalommal rendelte Medosóczy Ferenc dicajegyzékeinek ellenőrzésére is.216 Végül 1619 elején a rendi gyűlés által elrendelt út-, híd és gátjavítás ügyében utazott (Geréczy Istvánnal együtt) az egymással ismét civakodó Pethő-testvérekhez, akik végül a Budor által kiállított magyar nyelvű szerződésben egyeztek meg a bélai és ivánci tartományban elvégzendő munkák megosztásáról.217 Szükség esetén persze a saboron rokonai érdekében is közbenjárt, mint például 1618-ban a nemrég elhunyt Radovics István szolgabíró özvegye védelmében Varasd városával szemben.218
215 Šišić V. k. 37–38. o.: No. 18. (1610. ápr. 20.)
216 Uo. 57. o.: No 26. és Adamček, 1985. 10–11. o.: No. 5. (1611. jan. 11.); ill. Šišić V. k. 51. o.: No. 23. (1610. szept. 23.) és Uo. 62. o.: No. 29. (1611. okt. 25.)
217 „Az utak csinálásáról való végezés”: MOL P 235 Pethő cs. lt., Com. Varasd., Fasc. 3. No. 238. (1619. jan. 21.)
218 Nevezetesen az 1617. évi dica beszedése és vele kapcsolatos elszámolási problémák kapcsán: Šišić V. k. 182. o.: No. 113. (1618. aug. 16.)
Budor kiváló szlavóniai helyismeretét és „országos” ismertségét jelezte az is, hogy alkalomadtán a rendek az ő beszámolója alapján informálták különféle birtokügyekben Ferdinánd főherceget,219 élete végén pedig egy ízben még Kőrös vármegye szolgabírájaként (iudex nobilium comitatus Crisiensis) is felbukkant.220 1610 nyarán ugyanakkor az említett brezovicai parasztfelkelés kapcsán folytatott tanúkihallgatásoknál mint lehetséges királyi embert (homo regius) említették, de egy alkalommal (1612) – nagyapjához hasonlóan – még ügyvédként is szerepelt, nevezetesen a zágrábi káptalan prókátorainak sorában.221 Ez utóbbi eset szintén szemléletesen bizonyítja a fentiekben már többször tapasztalt tanultságát és gyakorlott (horvát, magyar és latin nyelvű) írástudását, s egyúttal megerősíti azon korábbi benyomásunkat,222 hogy az írástudás korántsem volt annyira alacsony színvonalú a társadalom alsóbb rétegeiben és a végvári katonaság sorában, mint azt egyes kutatások vélik.223
219 Lásd pl. 1610-ből a Kerecsényi család cirkvenai vára és jobbágyai ügyében: Uo. 39. o.: No. 18. és Uo. 42. o.: No. 18. (1610. ápr. 20.)
220 Uo. 160. o.: No. 98. (1617. dec. 6.)
221 II. Mátyás rendelete a zágrábi káptalanhoz, 1610. aug. 20., Pozsony: Adamček, 1985. 7–8. o.: No. 2. és Laszowski, 1941. 325. o.: No. 241. (1612. okt. 21.)
222 Pálffy, 1995. 159–166. o.: A végvári „jogtudó” értelmiség című fejezet; vö. újabban hasonló véleménnyel Dominkovits, 2002a., valamint egy régebbi remek példa Iványi E., 1984., ill. lásd még az Acta Papensia című folyóirat legújabb számának (2:1–2. [2002]) több tanulmányát.
223 Elsősorban Vas megyei adatok alapján: Tóth I. Gy., 1996. passim.
Budor János igazgatási és közéleti szerepvállalását elősegítette, hogy apja nyomdokán haladva a békésebb hátországban tovább tudta gyarapítani birtokait. Ez természetesen még akkor is igaz, ha az újabb nyugat-dunántúli kutatásokból tudjuk, hogy a vármegyei tisztségviselésnek nem feltétlenül volt jelentős jószágbirtoklás az alapfeltétele. Nemeslevele 960szerint Budor 1610-ben Varasd, Zágráb és Kőrös megyében rendelkezett kisebb-nagyobb birtokrészekkel (Függelék, fol. 10 r.). Armálisa ebben az esetben sem tévedett. Birtokai ekkor – még ha természetszerűleg szétszórtan is – valóban három megyére terjedtek ki.
A legvédettebb Varasd megyében továbbra is a Herkffyek révén megszerzett vidóci „kastély” (kúria), valamint a zajezdai és szentillyei birtokok játszották a legmeghatározóbb szerepet.224 Emellett János feleségével, Pethő Erzsébettel a század végén már Vinica mezővárosában is 15 házzal bírt,225 sőt 1597-re kertet és telket szerzett a szlavón főkapitányság központjában, Varasdon is.226 János ezzel elődeitől eltérően egy szabad királyi városban tudott – legalábbis részben – gyökeret verni (1617-ben még birtokosként említik227). Országos szinten mindez mégsem számított különlegességnek, hiszen a katonáskodó nemeseknek a főkapitányi központokul szolgáló kiváltságolt mező- (pl. Kanizsa, Győr) vagy szabad királyi városokban (pl. Kassa) való telek-, ház- vagy akár még polgárjogszerzése, illetve megtelepedése a korban általánosan ismert jelenség volt.228
224 Adamček–Kampuš, 1976. 350–351. o.: No. 115. (1588: Zajezda és Vidóc), 359–360.: No. 118. (1596: Zajezda és Vidóc), 543. o.: No. 123. és 565. o.: No. 124. (1598: Vidóc 10 ház, stb.) és HDA Arhiv Budor, 1609. márc. 12., Pozsony
225 Adamček–Kampuš, 1976. 536. o.: No. 123. és 564. o.: No. 124. (1598: Vinica, 15 ház), 581. o.: No. 125. (1600: Vinica, 15 ház) és Budor János Batthyány Ferenchez, 1617. okt. 2., „Vinicze” MOL P 1314 Batthyány cs. lt., Iványi-jegyzék (sajnos a levél – nyilván a II. világháború alatt – elveszett); a család tagjai közül többen laktak itt azután a XVII. században, lásd pl. HDA Arhiv Budor, 1655. nov. 2., 1661. ápr. 2. és 1662. aug. 31., mindegyik Vinica.
226 „quendam hortulum suum civilem haereditarium intra moenia civitatis…” Barbarić–Kolanović, III. k. 115. o.: No. 29. (1597. márc. 4., kerteladás 10 forintért).
227 Barbarić–Kolanović, IV. k. 258. o.: No. 215. (1617. jún. 16.)
228 Győrre: Gecsényi, 1984. és Gecsényi, 1986.; ill. Kassára: Németh, 2001. passim.
Mindezek mellett Varasd megyében Budor Jánosé volt továbbra is a még 1591-ben kapott, említett gerltovci kúria, melyre később Thurzó György nádortól újabb megerősítést nyert,229 sőt még néhány egyéb kisebb birtokrész is (pl. Csalinc230). Hasonlóképpen apróbb birtokokkal rendelkezett Kőrös megye északnyugati csücske végvárak mögötti részén, úgymint továbbra is Atakon, valamint a Kapronca-patak környékén fekvő egykori Bolfangon másként Ebresen („Bollffangh aliter Ebres sive Jaksincz/Ebres aliter Jakssincz Sz. Bolffangh”), Szentmihályon, Matinovcon stb.231 E birtokok azonban gyakran több problémát, mint hasznot hoztak a családnak, hiszen egyrészt a Székely családdal folytonosan pereskedtek értük, másrészt a vidék többi településéhez hasonlóan a tizenöt éves háborút követő népáradatban232 többségüket – részben a Székelyek által telepített – vlahok szállták meg.233 Ezekhez képest a megye délnyugati járásában fekvő és szintén feleségével együtt bírt Bogacsevo és Orehóc-Szentpéter nyugalmas birtoknak számított.234
229 Erről utóbb 1626-ból tudunk: HDA Arhiv Budor, 1626. aug. 28., Vidóc.
230 Adamček–Kampuš, 1976. 540. o.: No. 123.
231 Atakra: Uo. 366. o.: No 119. (1596: Atak), 446. o.: No. 121. (1598: Nagyatak), 575. o.: No. 125. (1600: Nagyatak); „Zent Bollffangh aliter Ebres sive Jaksincz, Zent Myhalij alias Miholijzko polie circa fluvium et praesidium Caproncza”: HDA Arhiv Budor, 1625. febr. 18. Vidóc, ill. Adamček, 1987. 20. és 29–30. o.
232 Ezekre alapvető Kaser, 1997. 118–133. o.
233 A pereskedésre: HDA Arhiv Budor 1602, 1609, 1613, 1616, 1617, passim és Šišić IV. k. 520.: No. 238.; a vlahokra: Zaključci I. k. 8. (1631. máj. 27.) és Lopašić, 1885a. 152.: No. XCVI. (1628. dec. 19.)
234 Adamček–Kampuš, 1976. 455. o.: No. 121. (1598: Bogacsevo), 575. o.: No. 125. és 575. o.: No. 125. (1600: Bogacsevo és Orehóc-Szentpéter), vö. még HDA Arhiv Budor, 1629. jún. 9., Bogacsevo.
961Budor jövedelmeiben fontosabb szerepet játszhattak a valamivel talán „nyugalmasabb” Zágráb megyében részben szintén felesége, részben rokonsága révén bírt jószágok. Erzsébet asszonynak köszönhetően bukkant fel János a XVI–XVII. század fordulóján Glavnica birtokosai között, míg Zelina várának jószágaiból a Kerecsényi-rokonságtól és Zrínyi György zálogjából (Zelinaszentmiklóson) jutott neki egynéhány nagyobb birtokrész.235 Végül Novakócon ugyancsak feleségével együtt bírt 1600-ban 11 házat.236 Mindezeknél is fontosabbnak tarthatjuk – miként arra már utaltunk –, hogy Budor Zrínyi Miklóstól 1611-ben a muraközi Nagymihalócon egy udvarházat kapott, bár ekkor még csak zálogba.237 Ez egyrészt megnyitotta az utat a család számára a Csáktornya vidékén való birtokszerzéshez, másrészt a Budorok ezzel Drávától északra fekvő „hazájukban”, Zala megyében is birtokossá váltak. Mindezek mellett Budor János – elődeihez hasonlóan – familiárisokkal is rendelkezett,238 bár ezek számát merész dolog lenne a fennmaradt szórványadatok alapján még hozzávetőlegesen is megbecsülnünk.
235 Adamček–Kampuš, 1976. 399. o.: No. 121. (1598: Glavnica „Velizlavia”) és 570. o.: No. 125. (1600: Glavnica „Wenczezlawya”); Adamček–Kampuš, 1976. 432. o.: No. 121. (1598: Zelina), vö. még Šišić IV. k. 412. o.: No. 179. (1601. jan. 25.), Šišić V. k. 321. o.: No. 190. (1622. márc. 14.) és 348. o.: No. 204. (1623. máj. 24.), valamint Lopašić, 1894. 180. o. (1630. nov. 10.)
236 Adamček–Kampuš, 1976. 571. o.: No. 125.
237 HDA Arhiv Budor, 1611. jún. 1., Monyorókerék.
238 „nobilis Benedictus Jwssich familiaris egregii Joannis Budor de Budrocz” HDA Arhiv Budor, 1614. febr. 28., Zágráb; ezzel kapcsolatban a korabeli szokásokra lásd Varga J., 1981. 50–51. o.
Amikor Budor János valamikor 1619 januárja és 1622 márciusa között elhunyt,239 országos viszonylatban sok szempontból ugyan tipikus, de kétségkívül igen sikeres pályát és életet mondhatott magáénak. Miután előbb harminc esztendőn át lovas-főlegényként fontos szerepet játszott horvát, szlavón és magyar hazája védelmében, élete második felében sikerrel „telepedett” meg és biztosította saját és családja jövőjét a Zrínyi grófoknak tett uradalmi, valamint Varasd megye igazgatásában és Horvát-Szlavónország közéletében vállalt szolgálataival. A nagyapja és apja által „kitaposott” ösvényen haladva tehát János mind tisztségeit, mind vagyonát, mind társadalmi elismertségét tekintve jelentőset lépett a szlavóniai köznemességen belül előre. A kérdés pusztán az volt, hogy utódai miként tudnak sáfárkodni az apjuk által rájuk hagyott örökséggel.
239 Utolsó említése (1619. jan. 21.): MOL P 235 Pethő cs. lt., Com. Varasd., Fasc. 3. No. 238.; már néhaiként szerepel (1622. márc. 14): Šišić V. k. 321. o.: No. 190., vö. még Laszowski, 1951. 61. o.: No. 81. (1622. jún. 9.)
