HADTUDOMÁNYI NYOMTATVÁNYOK RÉGI KÖNYVJEGYZÉKEINKBEN
33DOMOKOS GYÖRGY–HAUSNER GÁBOR–VESZPRÉMY LÁSZLÓ: HADTUDOMÁNYI NYOMTATVÁNYOK RÉGI KÖNYVJEGYZÉKEINKBEN1
1 Az 1750 előtti magyarországi hadtudományi nyomtatványok és kéziratok összegyűjtése és katalógusának elkészítése az OTKA Társadalomtudományi Kollégiumának támogatásával (T 019777) 1996-ban kezdődött a Hadtörténeti Intézet Hadtudományi Könyvtárában. A négyévesre tervezett kutatási program első szakaszában a fennmaradt és az Adattár XVI–XVIII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez c. sorozatban kiadott könyvkatalógusok vizsgálatát végeztük el, és az ezekben található hadtudományi műveket azonosítottuk és értékeltük. Ezeket egy saját fejlesztésű számítógépes adatbázisban dolgoztuk fel, amely lehetővé teszi a leírások minden fontos elemének visszakeresését. A katalógus és a program hozzáférhető a Hadtudományi Könyvtárban. Tanulmányunk e katalógus alapján készült. (Az első híradást az alaplistával l. Hausner–Veszprémy 1996.) Munkánkban a Szegeden folyó könyvtártörténeti kutatások eredményeire támaszkodtunk. Külön köszönettel tartozunk Monok Istvánnak, az ebben nyújtott értékes segítségéért.
In: Magyar. Könyvszemle 113. (1997) 1.
Az átnézett mintegy 600 könyv- és könyvtárjegyzék, a több mint 2000, könyv birtoklására vonatkozó adat összesen 309 hadtudományi témájú könyvet tartalmaz.2 Pontosabban 305 könyvet és 4 kéziratot. Ezekből egyelőre 209-et (67,6%) sikerült bizonyosan vagy csaknem bizonyosan azonosítani; 23 esetben (7,4%) bizonytalan az azonosítás, míg a maradék 77 tétel (25%) azonosítatlan maradt, a rendelkezésünkre álló címleírás általánossága és/vagy hiányossága miatt.
2 Újfent hangsúlyozni kívánjuk, hogy elemzésünkben kizárólag a kiadott könyvlistákban fellelhető hadtudományi munkákat vizsgáljuk. A további kutatás feladata lesz a történeti Magyarország területén található jelentősebb könyvtárak 1750 előtti hadtudományi könyvanyagának számbavétele, az adatok kiegészítése az autopszia módszerével. Az általunk átnézett jegyzékeket tartalmazó kiadványok felsorolását lásd a Felhasznált irodalom és rövidítések c. jegyzékben az Adattár XVI–XVIII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez címszó alatt.
A 309 tétel legkevesebb 134 címet takar, ami azt jelenti, hogy minimum ennyi, a hadviselést elméleti szinten tárgyaló mű ismeretével lehet számolni a 16–17. században Magyarországon, Erdélyt is beleértve.3 A könyvjegyzékek arról tanúskodnak, hogy az európai hadtudományi szakirodalom legjelesebb alkotásai rendre megjelentek a magyarországi gyűjteményekben, és nálunk is figyelemmel 34kísérték a hadügyi fejlődés eredményeit.4 A történelmi körülmények, a császári-királyi udvar bécsi székhelye, a magyar arisztokrata udvarok kis száma, a Birodalmon belüli súlytalanságuk, az egyetemi és főiskolai rendszer hiánya, a hazai kiadású, illetve magyar nyelvű hadtudományi nyomtatványok számára túlságosan kis piac, mind közrejátszottak abban, hogy az ilyen irányú magyarországi igényt a külföldön nyomtatott kiadványok importja révén elégítették ki.
3 Az alább következő adatok – a köteteknek az egyes művek pontos meghatározását, tematikai besorolását lehetővé tévő kézbevételéig – nem tekinthetők véglegeseknek. Közlésüket mégis szükségesnek tartottuk, mert esetleges pontatlanságaik ellenére jelzik a nagyságrendeket és a magyarországi hadtudományi könyvanyag arányait.
4 Ez egybevág a magyar hadtörténetírás legújabb kutatási eredményével, amely szerint a 16. század második felében a Habsburgok révén Magyarország is részesévé vált a hadügy területén végbemenő fejlődésnek, az ún. „hadügyi forradalomnak” amelyet a hadseregek létszámának megnövekedése, a kézi lőfegyverek elterjedése és az új, olasz erődítési rendszer kiépítése jellemez. L. Kelenik 1988. és Kelenik 1991.
A művek keletkezési ideje alapján korszakba sorolható tételek döntő többsége az újkori hadtudományi irodalom képviselője: a 16. századból való 63 tétel, a 17. századból 128 tétel, végül a 18. századból 5 tétel. A könyvjegyzékekben 9 ókori auktor hadtudományi műve szerepel 40 előfordulással, a középkort viszont mindössze Bölcs Leó bizánci császár Taktikája képviseli, igaz ez öt könyvtárban is megvolt. A könyvjegyzékekben leggyakrabban előforduló szerzők: Hugo Grotius (21 tétel), Vegetius (18 tétel), Justus Lipsius (15 tétel), Georg Andreas Böckler (8 tétel), Joseph Furttenbach (8 tétel).
A könyvanyag nyelvi megoszlása a hazai kulturális viszonyokat tükrözi. A latin széleskörű használatának megfelelően a legtöbb hadtudományi munkát ezen a nyelven szerezték be (96 tétel). A városok etnikai összetételének is köszönhetően a legnagyobb kereslet ezt követően a német nyelvű nyomtatványok iránt nyilvánult meg (76 tétel), míg a jelentősebb arisztokrata, illetve vagyonosabb nemes gyűjtemény-tulajdonosok a latin mellett az olasz (50 tétel) vagy francia (13 tétel) nyelvűeket is megvásárolták. E helyzet gyökeresen különbözött például a lengyelországitól, ahol a lengyel szerzők a hadtudományi szakmunkák sorát írták, illetve fordították nyugati nyelvekről.5
5 1547-ben fordítanak le először olaszból lengyelre egy, némileg elavult művet (Tüzérségi titkok lovagok számára). Marcin Bielski (†1575) 1569-ben Krakkóban adta ki nyomtatásban tüzérséggel is foglalkozó katonai kézikönyvét, 1599-ben pedig nyomtatásban is megjelent Stanislaw Laski (†1550) általános jellegű lengyel nyelvű katonai kézikönyve. Végül elegendő utalnunk a legkiválóbb lengyel tüzérségi munka szerzőjére, a hazai gyűjteményekben is ismert Kazimierz Siemienowiczra (†1651), valamint az erődítéstani művéről híres Adam Freitagra.
A magyarországi könyvjegyzékekben található hadtudományi munkák tematikai megoszlása elgondolkodtató arányokat mutat. A művek három csoportra oszthatók: az elsőbe a legnagyobb számban előforduló erődítéstani, ostromtechnikai és tüzérségi-pirotechnikai (134 tétel), a másodikba az elméleti kérdésekkel (pl. taktika, hadseregszervezés) foglalkozó munkák (68 tétel), a harmadikba pedig hadviselés legkülönfélébb területeihez kapcsolódó jogi művek és szabályzatok tartoznak (54 tétel). Ezeken kívül néhány kötet a gyalogos és a lovas fegyvernemekről, a fegyverzet kezeléséről, a hadi orvoslásról, katonai matematikáról stb. szól.
35Nézetünk szerint az első csoportban említett munkák túlsúlya az európai hadügyi fejlődésből és Magyarország sajátos helyzetéből fakad.
A 15. század közepétől alapvető minőségi változás kezdődött a tüzérség fejlődésében, majd ennek hatására a várépítészetben. Az átalakulásban döntő szerepet játszott VIII. Károly francia király 1494–95. évi, Itália elleni hadjárata.6 Ennek során a korábbiaknál sokkal mozgékonyabb, technikailag tökéletesebb francia ostromtüzérség7 gyors egymás utánban vette be a legerősebb itáliai várakat is.8 Erre A kihívásra válaszul a találékony olasz hadmérnökök – viszonylag rövid idő, néhány évtized alatt – egy újfajta várépítészeti eljárást fejlesztettek ki. Ennek korai változatát utóbb óolasz, a későbbit pedig újolasz rendszernek nevezték el.9 Ez a rendszer, hibái ellenére, az 1530-as évek közepétől kezdődően Európa-szerte elterjedt.10 Az olaszok „helyzeti előnyüknek” köszönhetően, a 16. században uralták az erődépítészetet.11 A 16–17. század fordulójára azonban, elsősorban a sok ostromot hozó spanyol–németalföldi háború (1566–1648) hatására, megtört az itáliaiak „monopóliuma”. A 17. századi háborúkban már többségében németalföldi, német és francia mérnökökkel találkozunk. Azonban ők is, szinte kivétel nélkül, az itáliaiak által teremtett alapokra támaszkodtak, miként a 17. század vége két legnagyobb hatású várépítője, a francia Vauban marsall és a németalföldi Coehoorn.12
6 Taylor 1973. 129–133.; Duffy 1979. 8.; Parker 1988. 28–29.
7 Schmidtchen 1977. 141–143.; Duffy 1979. 8., 13.
8 1495 februárjában VIII. Károly csapatai Nápoly fontos határerődítményét, Monte San Giovannit vették ostrom alá. A francia tüzérek 8 óra alatt rohamra alkalmas rést törtek, s a gyalogság el is foglalta a korábban egyszer már 7 évi ostromot is kiállt erősséget. Duffy 1979. 9–11.
9 Erre, és általában a 16–17. századi erődépítészetre, ostromtechnikára és tüzérségre l. Domokos 1986.
10 Duffy 1979. 41.
11 Pl. 1543-ban száz olasz dolgozott Luxemburg megerősítésén (Duffy 1979. 45.); Antwerpen citadelláját Paciotto da Urbino építette 1567-ben (Zastrow 1839. 54.).
12 Zastrow 1839. 137–138.
Az erődépítészet nagy lendületet vett fejlődése persze nem maradt hatástalan a tüzérségre és főként az ostromtechnikára, hiszen e területek között szoros összefüggés és kölcsönhatás állt fenn. Nem véletlen tehát, hogy sok erődítési szakmunka foglalkozik a tüzérséggel, ostromtechnikával és viszont. A tüzérség területén javult az öntéstechnológia, a lőpor minősége, a célzás pontossága, a mozgékonyság, hogy csak a legfontosabbakat említsük.13 Velencében már 1526-ban tüzériskolát hoztak létre.14 Az ostromtechnikában az aknaharc megjelenése mellett leglényegesebb elem az egyre növekvő szervezettség és rendszerezettség (ezen belül a tüzérségé is), amely megsokszorozta a csapatok erejét. E folyamat a már említett Vauban marsall tevékenységében érte el csúcspontját.15
13 L. a 7. sz. jegyzetet.
14 Duffy 1979. 14.
15 Zastrow 1839. 209–222., 231–244.
36Mindezeket a nagyszabású változásokat a katonai szakkönyvek számának növekedése kísérte.
Az ilyen jellegű szakkönyvek nagyobb számát az is magyarázza, hogy az erődépítészet-ostromtechnika-tüzérség hármassága kívánta a katonáktól a legnagyobb szakértelmet, a legtöbb, legszerteágazóbb ismeretet, együttesen és külön-külön is. Ennek egy jelentős részét – a mindenkor szükséges gyakorlat mellett – a szakkönyvekből lehetett a leghatékonyabban és a leggyorsabban megszerezni.16 Továbbá ezek a területek képviselték a korban a „csúcstechnológiát”, s mint ilyenek, nyilván fokozottabb érdeklődésre tarthattak számot.
16 Gondolunk itt pl. az erődítmények tervezéséhez szükséges geometriai és matematikai ismeretekre. A természettudományi és matematikai ismereteknek a hadviselésben játszott szerepét hazai földön elsőként a holland egyetemekről hazatért Apáczai Csere János fogalmazta meg 1653-ban, a gyulafehérvári akadémián tartott székfoglaló beszédében: „A matematika fontosságából érthetjük meg azt is, hogy manapság Francia- és Angolországban, Dániában, Lengyel-, Olasz-, Magyar- és Erdélyországban nem viselnek háborút német katonák nélkül, mert bizony azok a matematikai tudományokban mindenkit túlszárnyalnak. Ezért van az, hogy Németország napról napra mindenféle új fegyvert szerkeszt.” Apáczai Csere János: A bölcsesség tanulásáról. In: Magyar gondolkodók XVII. század. Vál. és s. a. r. Tarnóc Márton. Bp., 1979. 618.
Mint említettük, a szakkönyvek tematikai arányai a korabeli Magyarország helyzetével is magyarázhatóak.
Buda eleste után (1541) a törökök meghódították az ország területének egyharmadát. A török hadseregnek a 16. század második felében a nyílt csatákban megmutatkozó harcászati fölénye miatt, s általában megfelelő keresztény mezei hadak hiányában, az oszmánok ismétlődő támadásait csak egy összefüggő, többrétegű és többlépcsős várláncolat tudta feltartóztatni.17 E nagyszabású építkezések, a döntő súlyú stratégiai, hadszervezeti és pénzügyi kérdések mellett, számos technikai problémát vetettek fel. Minthogy ehhez helyben nem álltak rendelkezésre a megfelelő szaktudással rendelkező mérnökök, kőművesek és kőfaragók, az Udvari Haditanács olasz hadmérnököket hívott segítségül. A 16. század második felében Magyarországon dolgozó várépítők, az egy Daniel Specklét leszámítva, egyelőre úgy tűnik, mind olaszok voltak.18 Az előző időszak várépítési lendülete azonban a 17. századra lelassult, elakadt, néhány kivételtől eltekintve új erősségek nem épültek.19
17 Perjés 1967. 360–364.
18 A Magyarországon dolgozó olasz várépítőkre l. Pataki 1931. 98–132. A bécsi Kriegsarchiv rendkívül gazdag anyaga számos adattal támasztja alá e megállapítást.
19 Csak Lipótvár megépítését és Győr, Komárom, Gyulafehérvár átépítését említhetjük.
A török elleni védekezéshez a várakat fel kellett szerelni megfelelő fegyverzettel, főként tűzfegyverekkel. Eleinte inkább az ágyúk voltak túlsúlyban, de az idő múlásával mind nagyobb szerepet kaptak a kézi lőfegyverek.20 A tüzértevékenység, amelybe az ágyúöntés, a lőporkészítés, a tüzes szerszámok és a különböző 37lövedéktípusok gyártása is beletartozott, nagy szakértelmet igényelt.21 E feladatkört többségében németek töltötték be.22
20 Kelenik 1988. 484–490.
21 A témakörre általában l. Dolleczek 1887.; Schmidtchen 1977.
22 Iványi 1928. 422–423. Jó például szolgálnak erre a különböző várinventáriumok, ahol olykor megnevezik az adott löveg öntőmesterét.
Végül pedig e várakat meg kellett védeni a törökök ostromaitól, vagy ha elvesztek, vissza kellett azokat foglalni. Ez felkészült, nagy gyakorlati tapasztalattal rendelkező parancsnokokat kívánt, akik nagyrészt szintén idegenek voltak.
A magyarországi helyzet rövid áttekintése alapján azt várhatnánk, hogy az eddig áttekintett könyvlistákban azonosított erődépítészeti szakmunkák többsége a 16. századi olasz mesterektől származik, s csak néhány a 17. századból. Pedig éppen fordított a helyzet.23 A Magyarországra bekerült, Magyarországon ismertté vált csekély számú olasz mű közül a legkorábbi Jacopo Castriotto és Girolamo Maggi közös műve, amely Velencében, 1564-ben jelent meg.24 Ebben Castriotto írta a tulajdonképpeni erődítéstani részt, míg Maggi klasszikus szerzőktől és a történelemből vett példákkal illusztrálta azt. A két építész az olasz rendszer korábbi, ún. óolasz változatát képviselte.25 A 16. század második felében Magyarországon újonnan emelt vagy átépített erősségek szinte kivétel nélkül e módszer szerint készültek el,26 ám hogy erre Castriottonak, vagy bárki másnak volt-e konkrét hatása, arról egyelőre semmilyen adatunk nincs.
23 Az egész további fejtegetés el nem hallgatható gyenge pontja, hogy csak azt tudjuk az adott művekről, mikor vették fel azokat egy könyvlistába, de azt nem, mikor kerültek az országba. Csak a 17. századi munkáknál tapasztalható viszonylag nem túl nagy késedelem alapján feltételezhetjük, hogy a 16. századiak esetében is csak hasonló mértékű időbeli csúszásról van szó.
24 Della fortificatione della citta … Velence, 1564. (L. Zsámboky 355–356.). Zastrow 1839. 51.; Jähns I. 819.
25 Zastrow 1839. 51.; De la Croix 1963. 41–42.
26 L. erre nézve Domokos, Kézirat.
Időben a következő Girolamo Cataneo, akinek két különböző munkája is megtalálható a könyvlistákban. Az első, korábbi, 1571-ben jelent meg Bresciában, a későbbi, mely magában foglalja az előzőt is, ugyanott 1584-ben.27 Ez utóbbinak azonban csak egy része foglalkozik erődítéstannal, főként azonban ostromtechnikával és tábori erődítésekkel. Cataneot már az olasz rendszer későbbi, fejlettebb, ún. újolasz változata képviselőjének tartják, aki több ponton módosította az erődök alapformáját, jelentősen javítva védelmi képességüket.28
27 Nuovo ragionamento del fabbricar le fortezze. Brescia, 1571. (l. Magánkönyvtárak 2. 50.) Dell’arte militari libri cinque. Brescia, 1584. (l. Lesestoffe 1. 306., Bibliotheca Zriniana 229–230., fennmaradt példány, Brescia, 1608. évi kiadás). Ez utóbbi tartalmaz egy másik, szintén korábban megjelent művet: Libro nuovo di fortificare. Brescia, 1564. Jähns I. 819.
28 Meg kell még említeni Alessandro Capobiancot, aki fontos tüzérségi traktátusa végén szentelt egy fejezetet a várépítészetnek: Corona e palma militare di artigleria et fortificationi. Velence, 1598. (l. Bibliotheca Zriniana 246–247.). Jähns I. 848.
38A sorból kiemelkedik Francesco de Marchi, akit az utókor az újolasz rendszer megalkotói, első képviselői között említ. Műve viszont, bár 1542–65 között született, csak 1599-ben jelent meg először, így hatása irodalmi úton csak késleltetve jelentkezett.29 Más módon, mégpedig utazások és szakmai konferenciák30 révén viszont sokkal hamarabb és gyorsabban terjedtek az ismeretek. A bécsi Kriegsarchivban talált adatok szerint pl. a Magyarországon dolgozó itáliai hadmérnökök gyakorta tértek haza.31
29 Della architettura militare. Brescia, 1599. (l. Bibliotheca Zriniana 227., fennmaradt példány). Zastrow 1839. 52.; De la Croix 1963. 42. Jähns szerint Marchi rajzainak gyűjteménye már a teljes mű megjelenése előtt is közkézen forgott. Jähns I. 1889. 804–805.
30 Hale 1965. 473–474.; Duffy 1979. 34.
31 Pl. 1560. decemberében Pietro Feraboscho kap útlevelet Itáliába (ÖStA KA HKR Prot. Reg. 141. köt. fol. 62. no. 639.); vagy 1569. márc. 19-én Francesco Theobaldi fordult ilyen irányú engedélyért az Udvari Haditanácshoz (uo. HKR Prot. Exp. 149. köt. fol. 24.). L. még Pataki 1931. 118–119.
A 16. századból származó szakmunkákat két német mű foglalja keretbe. A század elején a híres festőt, Albrecht Dürert találjuk, aki, bár 1527-ben adta ki traktátusát, mégis az olasz rendszer előtti, kerek rondellás stílust képviselte.32 Ennek oka az lehet, hogy ekkor az olasz mesterek még csak tesztelték az új módszereket, de nem írtak róluk, így a külföld keveset tudott azokról.33 A századot pedig a strassburgi születésű Daniel Speckle zárja.34 Az eddig felsorolt személyek közül ő az egyetlen, akiről biztosan tudjuk, hogy járt Magyarországon, részt vett magyar várak építésében, bár pontos szerepe ebben tisztázatlan. Művében külön is megemlékezik Győrről és Komáromról, bírálva alaprajzi elrendezésüket.35 Speckle jelentősége abban rejlik, hogy korát messze megelőző módon javította ki az olasz rendszer hiányosságait, megalapozva ezzel a 17. századi erődépítészet fejlődését.36
32 Etliche vnderricht zu befestigung der Stett, Schloß vnd flecken. Nürnberg, 1527. (l. Zsámboky 128. Párizs, 1535. évi kiadás, Camerarius latin fordításában). Jähns I. 783–791.
33 De la Croix 1963. 38. szerint „While the literature on the subject was lagging, the new fortification method was tried and retried in practical applications, especially after the sack of Rome, when fortress building activity was greatly accelerated. It was as if the military authors wanted to be sure that the new system actually worked before they flung themselves into the task of publicizing and discussing its virtues and shortcomings.”
34 Architectura Von Vestungen. Strassburg, 1589. (l. Magánkönyvtárak 2. 314.; Bibliotheca Zriniana 229., fennmaradt példány, Strassburg, 1608. évi kiadás, Lesestoffe 2. 173.) Jähns I. 822–831.; Pollak 1991. 94.; Zastrow 1839. 57–77.
35 Storno 1941.
36 Duffy 1979. 55–57.
A 16–17. század fordulóján egyszerre három francia, Claude Flamand, Jean Errard de Bar-le-Duc és Jacques Perret neve is felbukkan. Az utóbbi kettő 39ugyan munkáját a 16. század végén írta, de azok a Bibliotheca Zrinianaba csak 17. század eleji kiadásban kerültek be.37
37 Flamand: Le guide des fortifications et conduite militaire pour bien se defendre. Mömpelgard, 1597. (l. Lesestoffe 2. 174.) A latin nyelvű bejegyzésből (De fortificationibus, et militaris disciplina …) inkább a német fordításra lehet következtetni: Gründtlicher Vnderricht von Auffrichtung vnd Erbawung der Vestungen … sodann Kriegsdisciplin von Belägerungen … Bázel, 1612. Jähns I. 835–837. Errard Bar-le Duc, Jean: Fortificatio, das ist künstliche und wolgegründigte Demonstration und Erweisung, … Frankfurt, 1604. (első kiadás Párizs, 1600., l. Bibliotheca Zriniana 245., fennmaradt mű, első kiadása franciául Párizs, 1600.). Zastrow 1839. 110–111.; Jähns I. 832–835. Perret, Jacques: Architectura et Perspectiva. … Oppenheim, 1613. (első kiadás: Párizs, 1594. l. Bibliotheca Zriniana 245–246., fennmaradt mű, Lesestoffe 2. 173.) Errardban az első önálló francia erődítési munka íróját tisztelhetjük, aki megalapozta a 17. századi francia hadmérnökök tevékenységét, jóllehet műve sok szempontból visszalépést jelentett a kor eredményeihez képest. Művében ostromtechnikai kérdésekkel is foglalkozik. Perret munkája is inkább praktikusságával, semmint újdonságával tűnt ki.
A 17. században, ahogy már említettük, az olaszok mellett megjelennek más nemzetiségű hadmérnökök is. Így van ez az általunk azonosított munkák esetében is. Mindössze három olasszal találkozunk: időrendben Pietro Sardival,38 Francesco Tensinivel39 és Pietro Paolo Florianival.40 Meg kell állapítanunk, hogy elődeikhez képest kevés nyomot hagytak az erődépítészet korabeli arculatán, s elképzeléseiken erősen érződik a németalföldi hatás.
38 Discorso sopra la necessita et utilita dell’architettura militare … Velence, 1618. (l. Bibliotheca Zriniana 236–237., fennmaradt példány, Velence, 1642. évi kiadás). Jähns II. 1098–99.; Duffy 1979. 34.; Pollak 1991. 88–91.
39 La fortificatione, guardia, difesa et espugnatione delle fortezze, … Velence, 1624. (l. Magánkönyvtárak 2. 43.; Bibliotheca Zriniana 228., fennmaradt példány, Velence, 1630. évi kiadás). Tensini Crema, Bergamo, Pescara városait és Verona citadelláját erődítette. Műve nagy népszerűségnek örvendett korában. Mint címéből is látszik, sok kortársához hasonlóan, az erődítések mellett ő is foglalkozik ostromtechnikával. Jähns II. 1098.; De la Croix 1963. 44.; Pollak 1991. 107–109.
40 Diffesa et offesa delle piazze. Macerata, 1630. (l. Magánkönyvtárak 2. 43.) Floriani legfontosabb tevékenysége La Valetta megerősítése volt. Zastrow 1839. 53.; Jähns II. 1376.; De la Croix 1963. 44.; Pollak 1991. 44–45.
A németalföldi erdőépítészet, mint említettük, a spanyolok ellen vívott hosszú függetlenségi háború alatt alakult ki. Legfontosabb jellemzőjeként helyi adottságok, a föld és a víz kiterjedt használatát kell megemlíteni. Könyvlistáinkban a következő mestereket találtuk: Adam Freitag, Menno van Coehoorn, Simon Stevin, Gerhard Melder, Andreas Cellarius és Hendrik Ruse. Közülük az első kettőt kell feltétlenül kiemelni.
A fenntebb már említett Freitag az ónémetalföldi rendszer utolsó nagyszabású képviselője. Rendkívül népszerű művében az addig elért eredményeket összegezte, s ezzel szélesebb közönség számára is megismerhetővé tette azt, különösen 40a német nyelvterületen.41 A Freitag által képviselt módszerek azonban a 17. század végi, a franciákkal vívott sorozatos háborúkban már nem feleltek meg az elvárásoknak. Ekkor lépett színre Coehoorn, aki felismerte a változtatások lehetséges útját, és a németalföldi rendszert a hagyományok megőrzése mellett az általa is kiválónak ítélt francia mintához (Vauban) közelítette. Eközben sokat merített Speckle elgondolásaiból is.42 Az így létrejött újnémetalföldi rendszer már képesnek bizonyult a francia támadások feltartóztatására.
41 Architectura militaris nova et aucta, Oder Newe vermehrte fortification von Regular Vestungen, … Leiden, 1630. (l. Magánkönyvtárak 2. 43., 315.; Bibliotheca Zriniana 358., fennmaradt példány, Leiden, 1635. évi kiadás). Zastrow 1839. 79–84.; Jähns II. 1111–14.; Nowak 1976. 52.; Duffy 1979. 91.; Pollak 1991. 48–51.
42 Nieuwe Vestingbouw op en natte of lage horisont, … Leeuwarden, 1685. (Erdélyi könyvesházak 3. 112. Hága, 1706. évi kiadás). Coehoorn erődítményei közül példaként Bergen-op-Zoomot, Namurt és Coevordent kell megemlíteni. Zastrow 1839. 184–204.; Jähns II. 1382–91.; Duffy 1985. 63. skk.; Pollak 1991. 18–19.
Gerhard Melder43 és Hendrik Ruse44 nevét a köztük építészeti kérdésekben dúló vita tette ismertté. E viták nyomtatásban történt közzététele is arra mutat, hogy a közvéleményt érdekelték e kérdések.45
43 Melder, G.: Korte en klare instructie van regulare en iregulare fortificatie, … Utrecht, 1658. (l. Bibliotheca Zriniana 231. függelékében Ruse művével). Zastrow 1839. 86.; Jähns II. 1339–41.
44 Ruse, Hendrik, Baron von Rysensteen: Praxis fortificatoriae oder Kunstgründige Anweisung, … Osnabrück, 1664. (Lesestoffe 1. 305. német fordítás, első kiadása hollandul, Amszterdam, 1654.). Zastrow 1839. 86.; Jähns II. 1338–41.; Römelingh 1973.; Pollak 1991. 87.
45 Az ónémetalföldi rendszert képviselő Stevin munkája (Steckten-Bouwing) először Leidenben jelent meg 1594-ben, a könyvlistában szereplő német fordítás (Festung Bawung das ist kurze und eygentliche Beschreibung wie man Festungen bawen) Frankfurtban, 1608-ban és 1623-ban (l. Magánkönyvtárak 1. 166.). Jähns I. 839–842.; Sarton 1934.; Duffy 1979. 61., 81., 91.; Pollak 1991. 100. Cellarius művét (Architectura militaris oder gründtliche Underweisung …) először Amszterdamban, 1645-ben adták ki (l. Bibliotheca Zriniana 228., fennmaradt példány, uo., 1656. évi kiadás, Lesestoffe 2. 173.). Jähns II. 1125.; Duffy 1979. 91.; Pollak 1991. 16.
Bár a 17. századot a francia erődépítészeti iskola előretörése fémjelezte, mégis mindössze két, nem túl jelentős és ugyancsak németalföldi hatás alatt álló képviselőjük került elő a könyvlistákból: Georges Fournier46 és Allain Manesson-Mallet.47
46 Traité des Fortifications ou architecture militaire … Párizs, 1661. (l. Magánkönyvtárak 2. 158.). Jähns II. 1338–39.; Duffy 1979. 136.; Pollak 1991. 46.
47 Kriegsarbeit oder neuer Festungsbau. Amszterdam, 1672. (l. Magánkönyvtárak 2. 172.) Bár az eredeti bejegyzésben levő cím megegyezik az első könyvének francia kiadásáéval (Architectura militaris – Architecture militaire), az előbbihez fűzött „germanice” kétségtelenné teszi, hogy főművének (Les Travaux de Mars ou l’art de la guerre. Párizs, 1671–72.) német fordításáról van szó. Jähns II. 1344.; Duffy 1979. 129.; Pollak 1991. 69.
Annál számosabbak a német várépítők. A már említett Speckle mellett a 17. századnak és a 18. század elejének számos jeles alakja felbukkan: Ernst Friedrich Baron von Borgsdorf, Georg Andreas Böckler, Wilhelm Dilich, Matthias Dögen, Joseph Furttenbach Sen., Johann Sebastian Gruber, Christoph Heidemann, 41Christoph Nottnagel, Johann Georg Pascha, Johann Bernhard Scheiter, Wendelin Schildknecht, Leonhard Christoph Sturm.48 Nagy számuk részben nyilván a Habsburg uralommal és a Magyarországot folyamatosan érő német politikai, gazdasági, kulturális és katonai befolyással magyarázható. A felsorolt személyek jelentősége természetesen igen eltérő.
48 Böckler egy jól használható kézikönyvet írt: Manuale architecturae militaris, Oder Handbüchlein über die Fortification. Frankfurt a. M., 1659. (l. Magánkönyvtárak 2. 172. [kétszer], 322.; Erdélyi könyvesházak 3. 113., 249.). Jähns II. 1123–24., 1344. A könyvlistákban talált nyolc említés a mű népszerűségét jelzi.
Furttenbach csak bemutatta a hadiépítészet helyzetét, önálló gondolatok nélkül: Architectura universalis das ist Von Kriegs-, Statt- vnd Wasser Gebäuen. Ulm, 1635. (l. Magánkönyvtárak 2. 314.; Lesestoffe 1. 349.). Jähns II. 1001., 1115. Másik, átfogóbb jellegű munkájában a csillagerődítményekről értekezik: Mannhaffter Kunstspiegel. Augsburg, 1663. (l. Magánkönyvtárak 2. 315.). Jähns II. 1002., 1342–43.
Gruber csak egy rövid áttekintést adott az erődítésekről és a tüzérségről: Neue und Gründliche Mathematische Friedens- und Kriegs-Schule. Nürnberg, 1697., 1702., 1705. (l. Erdélyi könyvesházak 3. 113.). Jähns II. 1230.
Heidemann Speckle nyomdokain haladva alkotta meg rendszerét: Architectura militaris oder Anlaitung starcke Vöstungen zu bawen … München, 1664. (l. Magánkönyvtárak 2. 118., 156.). Jähns II. 1343.
Nottnagel: Manuale fortificatorum, oder kurtzes Handbüchlein von der Vestungs-Bawkunst. Wittenberg, 1656. (l. Magánkönyvtárak 2. 173., Bibliotheca Zriniana 230–231.). Jähns II. 1341.
Pascha nagy valószínűséggel Gebhard Himsley, vagy Himsel tallini mérnök csaknem azonos című munkáját (Reval, 1647.) adta ki saját neve alatt: Florilegium Fortificatorium Tripartitum, Oder Kurtze … Anweisung zu der … Krieges-Bau-Kunst. Halle und Leipzig, 1662. (Bibliotheca Zriniana 230.). Jähns II. 1131., 1342.
Schildknecht gyakorlati jellegű művében Freitag elveire támaszkodott: Harmonia In Fortalitiis construendis, defendendis et oppugnandis. Das ist Eine einstimmige gründliche und ausfürliche Beschreibung Vestungen zu bawen. Stettin, 1652. (l. Magánkönyvtárak 2. 173.). Jähns II. 1143–47., 1336–38.
Furttenbach csak bemutatta a hadiépítészet helyzetét, önálló gondolatok nélkül: Architectura universalis das ist Von Kriegs-, Statt- vnd Wasser Gebäuen. Ulm, 1635. (l. Magánkönyvtárak 2. 314.; Lesestoffe 1. 349.). Jähns II. 1001., 1115. Másik, átfogóbb jellegű munkájában a csillagerődítményekről értekezik: Mannhaffter Kunstspiegel. Augsburg, 1663. (l. Magánkönyvtárak 2. 315.). Jähns II. 1002., 1342–43.
Gruber csak egy rövid áttekintést adott az erődítésekről és a tüzérségről: Neue und Gründliche Mathematische Friedens- und Kriegs-Schule. Nürnberg, 1697., 1702., 1705. (l. Erdélyi könyvesházak 3. 113.). Jähns II. 1230.
Heidemann Speckle nyomdokain haladva alkotta meg rendszerét: Architectura militaris oder Anlaitung starcke Vöstungen zu bawen … München, 1664. (l. Magánkönyvtárak 2. 118., 156.). Jähns II. 1343.
Nottnagel: Manuale fortificatorum, oder kurtzes Handbüchlein von der Vestungs-Bawkunst. Wittenberg, 1656. (l. Magánkönyvtárak 2. 173., Bibliotheca Zriniana 230–231.). Jähns II. 1341.
Pascha nagy valószínűséggel Gebhard Himsley, vagy Himsel tallini mérnök csaknem azonos című munkáját (Reval, 1647.) adta ki saját neve alatt: Florilegium Fortificatorium Tripartitum, Oder Kurtze … Anweisung zu der … Krieges-Bau-Kunst. Halle und Leipzig, 1662. (Bibliotheca Zriniana 230.). Jähns II. 1131., 1342.
Schildknecht gyakorlati jellegű művében Freitag elveire támaszkodott: Harmonia In Fortalitiis construendis, defendendis et oppugnandis. Das ist Eine einstimmige gründliche und ausfürliche Beschreibung Vestungen zu bawen. Stettin, 1652. (l. Magánkönyvtárak 2. 173.). Jähns II. 1143–47., 1336–38.
A 17. századiak közül kiemelkedő Dilich49 és Dögen50 munkássága. Mindketten támaszkodtak a korábbi itáliai hagyományokra és a kortárs németalföldi tapasztalatokra. Műveik nem maradtak hatástalanok a német várépítészetre. Scheiter részt vett a híres candiai ostromban, s ott szerzett gazdag erődítési és ostromtechnikai tapasztalatait tette közzé művében, noha ő sem tudott elszakadni az elődök módszereitől.51
49 Peribologia oder Bericht Wilhelmi Dilichy Hist: von Vestungs gebewen. Frankfurt, 1640. (l. Magánkönyvtárak 1. 165.) Zastrow 1839. 88.; Jähns II. 1118.; Pollak 1991. 25.
50 Architectura militaris modernae Theoria et Praxis. Amszterdam, 1647., 1656., majd Leiden, 1670. latinul, Architecture militaire moderne címmel franciául, Amszterdam, 1648., 1658. (l. Magánkönyvtárak 2. 118.; Erdélyi könyvesházak 3. 75., a két lista 1687-ben, ill. 1673 körül keletkezett, így bármelyik kiadás lehetett. A Bibliotheca Zriniana 229. példánya fennmaradt, Amszterdam, 1647. évi kiadás.; Lesestoffe 2. 173.). Jähns II. 1128–31.; Pollak 1991. 28.
51 Novissima praxis militaris Oder Neu-Vermehrte und Verstärckte Vestungs-Baw- und Krieges Schuel. Braunschweig, 1672. (l. Magánkönyvtárak 2. 118.). Jähns II. 1348–50.
42A már a 18. században működő Borgsdorff52 és Sturm53 neve, miként Melderé és Ruseé, szintén a köztük dúló vita miatt érdemel említést, amelyből az itt találtakon kívül még további könyvek is születtek. A 18. századi szerzők hiánya egyébként, nemcsak az építészet területén, hanem másutt is, azzal magyarázható, hogy egyrészt a hadtudományi képzés átkerült a szakiskolák feladatkörébe, másrészt a Rákóczi-szabadságharc lezárultával, a viszonylagos béke hosszú ideje alatt csökkent az érdeklődés e téma iránt, harmadrészt kevesebb az ezidőből származó könyvlista.54
52 Neu Triumphirende Fortification Auff allerley Situationen defensive und offensive zu gebrauchen. Bécs, 1703. Ez egy korábbi művének átdolgozott kiadása, amelyben a Bécs 1683. évi török ostromában elesett Georg Rimpler elméletére támaszkodva fejtette ki nézeteit (Erdélyi könyvesházak 3. 112.) Zastrow 1839. 100.; Jähns II. 1380–81. Rimpler erődítéseivel kapcsolatban írta vitairatát Sturmnak: Defensions-Echo … Oder: Erläuterung Über einige an Herrn Georg Rimplern befestigte Festung angemerckte Schwachheiten: Contra … Leonhard Christopf Sturm. Wien, 1704.
53 Jähns II. 1703–1707.
54 Nagy valószínűséggel ez az oka, hogy a 18. század közepétől fokozatosan kiadott Vauban-műveknek nálunk – egyelőre – nincs nyoma, noha Vauban jelentősége az erődépítészet és az ostromtechnika területén óriási.
Kifejezetten és kizárólag ostromtechnikával csak két munka foglalkozik. Pietro Paolo Floriani traktátusa az olasz szakirodalomra is ható németalföldi hatást tükrözi.55 A francia Goulon Candia ostromakor kezdte tanulni a mesterséget, mire tehát műve a 18. század elején megjelent, már óriási tapasztalat állt mögötte. Vaubanétól némileg eltérő nézeteket vallott a várharcászatról, de a legnagyobb, valóban maradandó hatást az aknaharc módszerére gyakorolta.56
55 Diffesa et offesa delle piazze. Macerata, 1630. (l. Magánkönyvtárak 2. 43.). Jähns II. 1376.
56 Mémoires pour l’attaque et la deffense d’une place. Hága, 1706. (l. Erdélyi könyvesházak 3. 112. első kiadása Wesel, 1706. Jähns nem tud a fenti kiadásról.) Jähns II. 1741–43.
Amit az itáliai mesterek jelentettek a várépítészet területén, ugyanolyan hatást gyakoroltak a tüzérségre a németek, illetve később a franciák. Az olaszok e területen inkább csak követték az európai fejlődést. Ugyanakkor érdekes, hogy az azonosított kötetek szerzői közt viszonylag kevés a német, viszont két spanyol, egy lengyel, egy olasz és két francia is szerepel, persze nem ok nélkül.
Két egészen korai, 16. század elei művel indul a sor: az első egy 1445-ből származó kézirat csaknem változatlan kiadása,57 a másik Jacob Preuss traktátusa.58 Bár összeírásuk pillanatában nyilván már mindkettő, de különösen az előbbi, elavultnak tekinthető, ám meglétük a tüzérség felé már korán megnyilvánuló hazai érdeklődést jelzi.
57 (Stainer zu Augsburg:) Büchsenmeisterey von Geschoß, Büchsen, Pulver, Salpeter, … Strassburg, 1529. (l. Dernschwam 157. Frankfurt, 1531. évi kiadás). Jähns I. 452–453., 590–591.
58 Preuss, Jakob: Vom Geschlecht, Namen und Zahl alter Büchsen… Strassburg, 1530.
Jelentős munkát hagyott hátra a Németalföldet és Magyarországot is megjárt lipcsei Franz Joachim Brechtel. Ebben a tüzérszakma teljes ismeretanyagát igyekszik 43áttekinteni.59 Az olasz tüzérség korabeli helyzetét tekintette át a már említett Capobianco, művében a német alapokra támaszkodva.60 A század végén a mind jobban fejlődő francia tüzérszakmát képviseli a főként pirotechnikával foglalkozó Joseph Boillot.61 A 17. század elején írta meg művét a spanyol Diego Ufano, amely, noha érdemi új felfedezéseket nem tartalmazott, közérthetősége és gyakorlatiassága folytán méltán lett népszerű korában. Ezzel magyarázhatóak a gyorsan megtörtént fordítások is.62 Nem sokkal Ufano után jelentkezett az idősebb Joseph Furttenbach tüzérségi szakkönyvével, amely szintén gyakorlatiasságával hívta fel magára a figyelmet. Hasznosságát mutatja, hogy négyszer fordul elő könyvlistáinkban. Munkája két kiadásban is napvilágot látott, de eltérő címmel, ami azonosításukat nagyon megnehezíti.63 Nem maradt el népszerűségben az előbb említettek mögött a lengyel Kazimierz Siemienowicz munkája sem, amely a tüzérszakma egyik fő művének és kézikönyvének számított még a 18. században is.64 A 17. század végétől előtérbe nyomuló francia tüzérséget képviseli Surirey de Saint-Remy műve, amely mindenre kiterjedő aprólékosságával vívott ki magának nagy elismerést.65 Itt ismét utalni kívánunk arra, hogy számos erődépítészeti szakmunka tartalmaz a tüzérséggel foglalkozó fejezete(ke)t.66
59 Büchsenmeisterei, das ist kurtze doch eigentliche erklärungen deren ding, so einem Büchsenmeister fürnemlich zu wissen von nöthen. Nürnberg, 1591. (l. Magánkönyvtárak 2. 318.). Jähns I. 650–652.
60 L. a 28. jegyzetet.
61 Artifices de feu, et divers instruments de guerre. Das ist künstlich Feurwerck und Kriegs Instrumente, allerhandt vöste Orth zu defendirn und expugnirn. Chaumont, 1598. (l. Bibliotheca Zriniana 246., fennmaradt példány, Strassburg, 1603. évi kiadás). Jähns I. 654–656., 832–835.
62 Archeley, das ist gründlicher und eygentlicher Bericht von Geschüß und aller Zugehör, … Frankfurt, 1614. (l. Bibliotheca Zriniana 245., fennmaradt példány, első kiadása spanyolul: Tratado de la Artillería. Brüsszel, 1612.). Jähns II. 979–985.; León 1996. 83.
Itt kell még megemlíteni a szintén spanyol Luis Collado művét: Prattica manuale dell’artigleria, … Velence, 1592. olaszul, később spanyolul: Milánó, 1592. (l. Bibliotheca Zriniana 247., fennmaradt példány, Milánó, 1606. évi kiadás). Jähns I. 658.; Leon 1996. 71. skk.
Itt kell még megemlíteni a szintén spanyol Luis Collado művét: Prattica manuale dell’artigleria, … Velence, 1592. olaszul, később spanyolul: Milánó, 1592. (l. Bibliotheca Zriniana 247., fennmaradt példány, Milánó, 1606. évi kiadás). Jähns I. 658.; Leon 1996. 71. skk.
63 Halinitro-Pyrobolia. Beschreibung Einer newen Büchsenmeysterey: … Ulm, 1627. A második kiadás: Büchsenmeisterey-Schul. Augsburg, 1643. (l. Bibliotheca Zriniana 244–245., 574.; Lesestoffe 1., 189.; Magánkönyvtárak 2. 118.). Jähns II. 997–1001.
64 Artis magnae Artilleriae pars I. … Amszterdam, 1650. (l. Bibliotheca Zriniana 247.; Magánkönyvtárak 2. 43., 173.). A „pars I.” megjelölés lényeges, mert Siemienowicz csak műve első, pirotechnikai részét tudta megírni, a második, fegyverekkel foglalkozó részt halála után Daniel Elrich készítette el. Jähns II. 1196–98.; Nowak 1976. 16.
65 Mémoires d’Artillerie tant par mer que par terre. Párizs, 1697. (l. Erdélyi könyvesházak 3. 112.). Jähns II. 1231–32.
66 Ilyenek Böckler, Gruber, Mallet, Marchi. A felsoroltakon kívül l. még: Ruscelli, Girolamo: Arte e precetti del guerregiare al uso moderno, … Velence, 1641. (l. Bibliotheca Zriniana 578.). Jähns II. 656.
Csak és kifejezetten pirotechnikával foglalkozik Boillot, Joseph fent idézett műve: Artifices de feu, et divers instruments de guerre. … (l. Bibliotheca Zriniana 246., fennmaradt mű, első kiadás franciául Chaumont, 1598.).
44Az általunk azonosított szakmunkák közül 25 foglalkozik elméleti, illetve általános jellegű katonai kérdésekkel.
François De la Noue diskurzusai a 16. század végén jelentek meg, s a francia hadügyre nagy befolyást gyakoroltak, jóllehet a 28-ból csak néhány rész tartalmaz valóban katonai témájú gondolatokat. Ezekben a polgárháborúval, a nemesség katonai nevelésével, taktikával foglalkozik.67 Mario Savorgnano viszont a hadügy egészét ölelte fel és rendszerezte máig ható módon. Ezzel már kortársai közt is nagy tekintélyt vívott ki.68 Hasonlóan átfogó jellegű Enea Cervellino és Giovanni Battista Colombina műve.69 A háború és a politika viszonyát elemezte Girolamo Frachetta.70 Magyar szempontból a legfontosabbak Lazarus von Schwendi hadi diskurzusai. Ebben a háború jogos, avagy jogtalan voltának filozófiai kérdéseitől kezdve számos hadügyi, hadvezetési és taktikai-stratégiai problémával foglalkozott, több évtizedes tapasztalatai alapján.71 Az említett Wilhelm Dilich gyakorlati útmutatója már a 17. század elején látott napvilágot. Ebben hadseregszervezési és -ellátási, kiképzési és taktikai kérdéseket tárgyal. Dilich műve is nagy hatással volt, de a német hadügyre.72 Közvetlen utána adta ki értekezését a magyarországi harctereket is megjárt Giorgio Basta. Ebben gyakorlati tapasztalatai alapján ír a „maestro di campo generale”, azaz a „General Feldoberst” feladatairól, az általa irányított sereg minden tevékenységéről.73 A 17. század végének teljes német hadügyét tekintette át Johann Sebastian Gruber. Ebben a különböző beosztású és rangú katonák helyzetét, feladatait, az ellátás és a szolgálat, valamint a kiképzés kérdéseit tárgyalta.74 A 45felsoroltak mellett számos további, ám kisebb jelentőségű mű is felbukkan listáinkban.75
67 Discours politiques et militaires. Bázel, 1587. (l. Iványi 1983. 434.; és feltehetően Magánkönyvtárak 2. 90., bár itt a szerző nincs megnevezve, és a bejegyzés is latin nyelvű). Jähns I. 562–565., 728–729., 744–746.; Duffy 1979. 91., 106–107.
68 Arte militare terrestre e maritima, … Velence, 1599. (l. Bibliotheca Zriniana 233., fennmaradt példány, Velence, 1614. évi kiadás). Jähns I. 580–583.; Hausner 1994. 22.
69 Cervellino: Militar disciplina. Colombina: Origine, eccelenza, e necessita dell’arte militare. (l. Bibliotheca Zriniana 234–236., mindkét mű egy kolligátumban maradt fenn, Velence, 1641. évi kiadás). Hausner 1994. 23.
70 Il seminario de’ governi di stato et di guerra, … Velence, 1597. (l. Bibliotheca Zriniana 233. fennmaradt példány, Velence, 1617. évi kiadás). Jähns I. 579.
71 Kriegs Discurs von Bestellung des ganzen Kriegswesens und von den Kriegsamptern. Frankfurt, 1593. (l. Lesestoffe 1. 307.). Jähns I. 535–542.; Kelenik 1994.
72 Kriegsbuch, darin die Alte und Newe Militia eigentlich beschreiben … Kassel, 1608. (l. Magánkönyvtárak 1. 166., bár a szerző neve nem szerepel a bejegyzésben, a cím alapján az azonosítás egyértelmű.). Jähns II. 907–909.
73 Il maestro di campo generale, … Velence, 1606. (l. Bibliotheca Zriniana 234–236., 236., kétszer, mindkettő kolligátumban fennmaradt példány, Velence, 1641. évi, illetve Milánó, 1625. évi kiadás). Jähns II. 927–930.; Hausner 1994. 22. Igaz, C. Lechuga spanyol művét plagizálta. LEÓN 1996. 81.
74 Die heutige Kriegs-Disciplin in drey besonderen Theilen … Augsburg, 1697. (l. Magánkönyvtárak 2. 317., Erdélyi könyvesházak 3. 113., 309.). Jähns II. 1260–70.
75 Wallhausen, Jacobi von: Manuale Militare, Oder Kriegß Manual (Frankfurt, 1616.) címmel saját neve alatt adta ki du Praissac Le discours militaires (Párizs, 1614) c. művét. (l. Lesestoffe 1. 307.; és talán Magánkönyvtárak 2. 121. és 275. is). Jähns II. 934–935.
Georg Andreas Böckler, erődépítészeti traktátusához hasonló jelleggel, gyakorlati kézikönyvet írt, a hadügy valamennyi területét felölelve: Schola militaris moderna. Neue Krieges-Schule, … Frankfurt, 1665. (l. Magánkönyvtárak 2. 149.; Lesestoffe 1. 310.; Lesestoffe 2. 174.). Jähns II. 1152–54.
Ókori reminiszcenciákból, elsősorban Caesar kommentárjaiból, kiindulva a hadseregirányítás és a taktika kérdéseit taglalja a francia hugenotta vezér, Rohan, Henry de: Le parfait capitane un abrege des guerres des Commentaires de Cesar. Párizs, 1631. (l. Bibliotheca Zriniana 238–239., fennmaradt példány, Bisaccioni fordítása olaszra, Velence, 1642. évi kolligátum kiadás; Magánkönyvtárak 2. 159., és talán 47. is). Jähns II. 950.; Hausner 1984. 21.
A táborozás problémáit tárgyalja Solemne, David de: La Charge de Maréchal des Logis. Hága, 1632. (l. Magánkönyvtárak 2. 43.). Jähns I. 951.
Starovolscus, Simon: Institutionum rei militaris libri VIII. Krakkó, 1640. (l. Magánkönyvtárak 2. 155.). Jähns II. 961–962.
Georg Andreas Böckler, erődépítészeti traktátusához hasonló jelleggel, gyakorlati kézikönyvet írt, a hadügy valamennyi területét felölelve: Schola militaris moderna. Neue Krieges-Schule, … Frankfurt, 1665. (l. Magánkönyvtárak 2. 149.; Lesestoffe 1. 310.; Lesestoffe 2. 174.). Jähns II. 1152–54.
Ókori reminiszcenciákból, elsősorban Caesar kommentárjaiból, kiindulva a hadseregirányítás és a taktika kérdéseit taglalja a francia hugenotta vezér, Rohan, Henry de: Le parfait capitane un abrege des guerres des Commentaires de Cesar. Párizs, 1631. (l. Bibliotheca Zriniana 238–239., fennmaradt példány, Bisaccioni fordítása olaszra, Velence, 1642. évi kolligátum kiadás; Magánkönyvtárak 2. 159., és talán 47. is). Jähns II. 950.; Hausner 1984. 21.
A táborozás problémáit tárgyalja Solemne, David de: La Charge de Maréchal des Logis. Hága, 1632. (l. Magánkönyvtárak 2. 43.). Jähns I. 951.
Starovolscus, Simon: Institutionum rei militaris libri VIII. Krakkó, 1640. (l. Magánkönyvtárak 2. 155.). Jähns II. 961–962.
Kevesebb munka található listáinkban a kiképzéséről, fegyverzetéről, harcászatáról: 36 tétel. Ennek oka igen egyszerű. Magyarországon a török jelenléte miatt a nyugati hadseregektől és az ott kifejlődött harcmodortól teljesen eltérő szokások alakultak ki. Míg Nyugat-Európában mind nagyobb szerepet kapott a rendszeres kiképzés és a drill, addig nálunk a folytonos készenlét, az állandósult hadiállapot miatt a katonák sokszor a gyakorlatban, harc közben sajátították el a tudnivalókat.76 A parancsnokokat sem a tiszti iskolákban képezték, hanem néhány, a hadviselésben fő szerepet játszó főúr udvarában. A parancsnoki posztra a katonák sokszor maguk közül választottak olyanokat, akik naponta bizonyították rátermettségüket, bátorságukat, katonai erényeiket.77
76 Perjés 1976. 12–17., 22., 31–33.
77 Kelenik 1996.
A gyalogságról mindösszesen 5, a harmincéves háborút megelőzően megjelent traktátus szól. Az első Gianbattista della Valleé, amelyben, más katonai témák mellett, főként és érdemben a gyalogsági taktikával foglalkozik.78 A spanyol Francisco de Valdés dialógusok formájában tárgyalja a spanyol gyalogsági taktika elemeit. Elmélete még a 17. században is befolyásolta a Habsburg gyalogság harcászatát, alakzatait.79 Johann Jacobi von Wallhausen híres műve, amely az általa elképzelt hatkötetes, a korabeli hadtudományt felölelő sorozat első részeként jelent meg, mindenre kiterjedő részletességgel tekinti át a gyalogság 46kiképzését, fegyverzetét, harcászatát, stb.80 A gyalogsági fegyverek kezelését mutatja be Jakob de Gheyn alapvető munkája, 117 gyönyörű metszeten.81 Megemlítendő még Pellicciarinak a Zrínyi-könyvtárban fennmaradt munkája is.82
78 Vallo: libro pertinente a capitani … Nápoly, 1521. (l. Bibliotheca Zriniana 240., fennmaradt példány, Velence 1558. évi kiadás). Foglalkozik még erődépítészeti és ostromtechnikai kérdésekkel is. Jähns I. 472–474., 702–705.
79 Specchio et disciplina militare. (l. Bibliotheca Zriniana 234–236., fennmaradt példány, Velence, 1641. évi kiadás, kolligátum). Jähns I. 729.; León 1996. 68. skk. Első kiadása spanyolul Brüsszel, 1586. Geoffrey Parker szerint talán Valdes alkalmazta legjobban a németalföldi újításokat. Parker 1995. 41.
80 Kriegskunst zu Fuß, … Oppenheim, 1615. (l. Lesestoffe 1. 305.; Bibliotheca Zriniana 231–232., fennmaradt példány). Jähns II. 1035–42. Nem véletlen, hogy az ottani katonai reform előmozdítása érdekében 1649-ben, Moszkvában, orosz fordításban is kiadták. Hellie 1990. 90–91.
81 Wapenhandelinghe van Roers Musquetten ende Spießen: … Hága, 1607. (l. Magánkönyvtárak 2. 62.). Jähns II. 1005–7.
82 Avertimenti in fattoni di guerra … Velence, 1619. (l. Bibliotheca Zriniana 237., fennmaradt példány). Jähns II. 1035.
Tulajdonképpen ide tartozik még az egykori gyalogoskapitány, az olasz Lelio Brancaccio83 és a francia De la Mont műve is, amelyek a gyalogos tisztek kiképzésével és feladataival foglalkoznak.84
83 Carichi militari o Fucina di Marte. Velence, 1641. (l. Bibliotheca Zriniana 234–236. fennmaradt mű, kolligátum). Jähns I. 579.; Hausner 1994. 23.
84 Les Fonctions de tous les officiers de l’infanterie depuis celle du Sergent jusques a celle du Colonel; … Párizs, 1671. (l. Magánkönyvtárak 2. 120.). Jähns II. 1160–61. A mű végén egy rövid fejezet az erődépítészetről és az ostromtechnikáról szól.
A lovasságról mindössze 7 művet találunk, közöttük azonban igen jelentőseket. A 17. század talán legjobb szakmunkájának tartják Lodovico Melzoét, amelyet több nyelven, többször is kiadtak. Melzo lovasparancsnokként részt vett a spanyol–németalföldi háborúban, így nagyrészt gyakorlati tapasztalatait írta meg.85 Hasonló erényeket vonultat fel az előbb említett Basta sokszor kiadott traktátusa, amely a katonák kiválasztását, a menetet, a táborozást és a csatát tárgyalja négy fejezetben.86 Az olaszok mellett a már említett Jacobi von Wallhausent is ott találjuk a lovasságról író szerzők közt. E munkája a tervezett sorozat második darabjaként jelent meg, és az egyes lovas fegyvernemek szerint tárgyalja a témát.87 Végül megemlítendő, hogy De la Noue is értekezik könyvében a lovassági és a gyalogsági taktikáról, hadrendről.88
85 Regole militari sopra il governo et servitio particolare della cavalleria … Antwerpen, 1611. (l. Bibliotheca Zriniana 234–236., fennmaradt példány, Velence, 1641. évi kiadás, kiadói kolligátumban). Jähns II. 1049–52.
86 Il governo della cavalleria leggiera. (l. Bibliotheca Zriniana 234–236., 236., kétszer, mindkettő kolligátumban fennmaradt példány, Velence, 1641. évi, illetve Milánó, 1625. évi kiadás). Jähns II. 1052–55.; Hausner 1994. 23.
87 Kriegs-Kunst zu Pferd, … Frankfurt, 1616. (l. Bibliotheca Zriniana 232.). Jähns II. 1056–57.
88 L. a 67. jegyzetet.
A harmadik nagy csoportba a jogi művek és szabályzatok tartoznak. Ezek együttes száma 48, de ennek csaknem a felét Hugo Grotiusnak a háború és a béke jogáról írott korszakalkotó munkája, a De jure belli et pacis és a nyomában kibontakozó kommentár- és apologétika-irodalom alkotja.89
89 Mivel ezek inkább a magyarországi jogi könyvkultúra részei, részletes ismertetésüktől eltekintünk, annál is inkább, mert vizsgálatuk önálló kutatási program feladata.
A hadtudományi nyomtatványok magyarországi tulajdonosai
Felhasznált irodalom és rövidítések
GYÖRGY DOMOKOS – GÁBOR HAUSNER – LÁSZLÓ VESZPRÉMY: Kriegswissenschaftliche Drucke in alten ungarischen Bücherverzeichnissen
