VÁRÉPÍTÉSZET ÉS VÁRHARCÁSZAT EURÓPÁBAN A XVI–XVII. SZÁZADBAN • Buda 1686. évi ostromának technikai elemzéséhez
47DOMOKOS GYÖRGY: VÁRÉPÍTÉSZET ÉS VÁRHARCÁSZAT EURÓPÁBAN A XVI–XVII. SZÁZADBAN •
Buda 1686. évi ostromának technikai elemzéséhez
Buda 1686. évi ostromának technikai elemzéséhez
In: Hadtörténeti Közlemények, Új folyam, XXXIII. (1986) 1. 47-110. o.
A törökkorról szóló magyar szakirodalom örvendetesen gazdag és színes, számos politikai, katonapolitikai, gazdaság-, és hadtörténeti művet mondhat magáénak. A korszak hadieseményeinek technikai vonatkozásairól azonban vajmi keveset olvashatunk. Buda visszafoglalásának 300. évfordulója ismét reflektorfénybe állította a török háborúk történetét, és az utóbbi időben számos könyv látott napvilágot e témakörben. A budai ostromról is több hadtörténeti munka áll rendelkezésünkre, ám ezek nem tekintették feladatuknak a küzdelem módszereinek elemzését. Károlyi Árpád és Wellmann Imre ismert monográfiája is,1 bár számos ilyen jellegű tényt és adatot közölt, szerkezeténél fogva csak részletkérdésként tárgyalta e problémát.
1 Károlyi Árpád: Buda visszavívása 1686-ban. A kétszázötvenes évfordulóra átdolgozta Wellmann Imre. Budapest, 1936. (A továbbiakban – Károlyi 1936.)
A Budáért vívott harcokat csak az európai – főleg nyugat-európai – haditechnikai színvonal ismeretében tudjuk helyesen megítélni. Ennek megfelelően e tanulmány kísérletet tesz, hogy a témakör egy részét, a várépítészet, a támadó ostromtechnika és a tüzérség XVI–XVII. századi fejlődését és annak 1680-as évekbeli állapotát – a teljesség igénye nélkül – összefoglalja és ismertesse.
E tanulmány egy következő dolgozat elméleti alapját szándékozik megvetni, amely a budai ostrom technikai oldalának elemzésével kíván majd foglalkozni. Elméleti jellegű, mivel a várépítészet és az ostromeljárások esetében főként a mindenkori élenjáró módszereket, azok elvi megfogalmazásait tartalmazza, amelyeket azonban a valóságban mindig az adott helyzet követelményeihez igazodva alkalmaztak. Terjedelmi okok miatt, sajnos, nem adódott lehetőség mindezt gyakorlati példákkal is illusztrálni.
Az olvasóban felmerülhet a kérdés, miért az egyoldalú, csak a támadók szemszögéből történő témamegközelítés, a védelemről egy szót sem ejtve. Ennek oka az, hogy e dolgozat elsősorban Buda visszavívásához kapcsolódik, és ezért a védelem kérdéseit a törökök oldaláról kell megvizsgálni. A felhasználható adatok mennyisége azonban meglehetősen csekély, így világosabbnak és egyértelműbbnek tűnik, ha a technikai előzetes egy következő tanulmány törökökkel foglalkozó fejezetébe épül majd be.
E munka során problematikusnak mutatkozott a terminológia egységes alkalmazása. Az erdőépítészet és az ostromtechnika szaknyelve a XVII. századra az 48olasz helyett a francia lett, bár ez sokat átvett az előbbitől (rivelino – ravelin, scarpa – escarpe). Nagyobb része germanizált formában (ricochet – Rikoschett)2, vagy tükörfordításban (place d’armes – Waffenplatz) megtalálható a felhasznált német szakirodalomban. Ugyanakkor hiányzik az elfogadott magyar szaknyelv, a szakkifejezések speciális katonai értelmének szabatos fordítása. Ezért tehát az esetek többségében – Károlyi Árpád és Wellmann Imre nyomán – igyekeztem a francia szóhasználat mellett maradni. Ahol mégis magyar vagy ritkán német szakszavakat illesztettem a szövegbe, ott ugyancsak e két szerző példáját követtem (fedett út, fegyvertér – Zwinger).3 A szövegben a terminus technicusok első előfordulásukkor dőlt betűvel szerepelnek. A francia (német) kifejezések mellett zárójelben a magyar jelentés áll, a magyar szavak idegen megfelelőit pedig a cikk végén található glosszárium tartalmazza.
2 Néhány szakkifejezésnek nem tudtam kideríteni az eredeti francia formáját, így – Károlyit és Wellmannt követve – kénytelen voltam a német helyesírás szerinti alakot megtartani (demontir-lövés, enfilir-lövés).
3 Károlyi 1936. 178. o. jegyzetében Wellmann közli, hogy Gyalókai Jenőtől kapta az idegen szakkifejezések magyar fordítását. Hozzáteszem, hogy néhány szóforma Károlyi írásmódja szerinti: kurtina, fiankírozás stb.
Az erődépítészet fejlődése a XVII. sz. végéig.
A XVII. század végének ostromtechnikai színvonala
A tüzérség
A Vaubant megelőző időszak ostromtechnikája
Vauban ostromeljárása
GLOSSZÁRUM
György Domokos: EUROPÄISCHE FESTUNGSARCHITEKTUR UND KAMPFWEISE IN DEN 16–17.-TEN JAHRHUNDERTEN Resumee
