A hadtudományi nyomtatványok magyarországi tulajdonosai
47A hadtudományi nyomtatványok magyarországi tulajdonosai
A kiadott 16–18. századi magyarországi könyv- és könyvtárjegyzékek mintegy 10–12%-a tartalmaz a hadtudomány körébe sorolható kéziratot vagy nyomtatványt. A ma ismert 309 kötetet 72 tulajdonos birtokolta; egy tulajdonos átlagban 4 kötetet. Mivel a tulajdonosok többsége ismert – mindössze tíz ismeretlen van köztük – ez lehetővé teszi, hogy ha mégoly vázlatosan is, képet alkossunk a katonai elméleti művek magyarországi recepciójának folyamatáról.90
90 Ennek szükségességére már egy évtizeddel ezelőtt felhívta a figyelmet a hazai értelmiségtörténeti kutatás. L. Zombori István: Külföldi művek magyarországi fogadtatása. In: Az értelmiség Magyarországon a 16–17. században. Szerk. Uő. Szeged, 1988. 160.
Az első hadtudományi nyomtatványok a 16. század második felében bukkannak fel Magyarországon, a nagy humanista könyvtárak polcain. Az e századból ismert jegyzékekben 38 kötetben 18 katonai témájú mű található, nagyobb részt ókori auktorok tudós kommentárokkal ellátott kiadásai. Ezek elsősorban klasszikus voltuk és tananyag jellegük miatt kerültek be a hazai későhumanizmus jeles képviselői: Dernschwam János, Zsámboky János, Mossóczy Zakariás, Batthyány Boldizsár, valamint Brutus János Mihály bibliotékájába.91 Közülük csak Dernschwamnál mutatható ki határozott érdeklődés a hadviselés kérdései iránt, aki Aelianosz, Frontinus, Polybiosz, Vegetius mellett korabeli szabályzatokat és kortárs hadtudományi műveket is beszerzett. A Dernschwam-könyvtár 15 kötete számánál és összetételénél fogva még évtizedekkel a tulajdonos halálát követően is a legjelentősebb az ilyen jellegű hazai gyűjtemények között.
91 Dernschwam 45., 47., 126., 157., 173.; Zsámboky 130., 177., 183., 263., 312–313., 328., 330., 357.; Iványi 1983. 476., 478., 481. (Mossóczy), 423., 424., 434. (Batthyány), 124. (Brutus). A történetíró Forgách Ferenc testvére, Forgách Imre 1588-ban a trencséni evangélikus egyház és iskola számára egyebek közt Frontinus Stratagemata című művének egy kéziratos példányát adományozta. Magánkönyvtárak 2. 6.
A 16. századi szerény kezdetek után, az 1630-as évektől kezdődően mind több könyvjegyzékben fordulnak elő hadtudományi nyomtatványok. A hadviseléssel kapcsolatos könyvek iránti fokozódó érdeklődést mutatja a tulajdonosok számának az előző századból ismert 6-tal szemben 37-re növekedése.
A 17. századi Magyarországon a hadtudományi kötetek minden második tulajdonosa a városi értelmiség, az iparos és a kereskedő polgárság köréből került ki. Ennek az a magyarázata, hogy a javarészt németajkú, protestáns (evangélikus) városi polgárságnak kulturális és kereskedelmi kapcsolatai révén módjában állt megismerkedni a műveltség új, praktikus elemével, s ez egybevágott saját kulturális törekvéseivel.92 A hadtudományi nyomtatványokat birtokló városi polgárok többsége 1–3 kötettel rendelkezett. A legnépszerűbb szerző körükben Hugo Grotius volt, De jure belli et pacis című munkája hét 48könyvjegyzékben is felbukkan.93 A városi értelmiségiek (ügyvédek, városi jegyzők, aljegyzők, városi írnokok), a tanácstagok és a városi polgárok a jogi munkák mellett az 1630-as évektől kezdve alkalmanként már a hadtudomány egészét felölelő kézikönyveket és modern erődítéstani, tüzérségi szakirodalmat is vásároltak. Gothard Gall soproni tanácstag könyvjegyzékében például Joseph Furttenbach Halinitro-Pyrobolia (Ulm, 1627) című tüzérségi szakkönyve fordul elő, David Günther lőcsei tanácsos könyvei között egy Muschqueten Exerciten Büchlein című mű és Johann Jacobi von Wallhausen kézikönyve, a Manuale Militare, oder Kriegs Manual, Benedict Millner soproni polgár bibliotékájában egy pontosan meg nem nevezett német és egy olasz erődítéstani kötet, végül Michael Khern soproni tanácstag könyvjegyzékében Franz Joachim Brechtel Büchsenmeisterei (Nürnberg, 1591) című tüzérségi könyve szerepel.94 A városi kézműves, iparos réteg néhány tagja szintén megtalálható a hadtudományi nyomtatványok tulajdonosai között. Johann Hueber ruszti fürdősmester mestersége gyakorlása során egyebek mellett a Neue Feldscherkunst című orvosi műre támaszkodott. Egy Büchlein de medicina militari című katonai orvosi munkát forgatott Johann Michael Wilhelmb pesti fürdős sebész is, míg, Martinus Christoph soproni kőműves Joseph Furttenbach építészeti szakkönyvét (Architectura universalis) használta munkájához.95 Ennél lényegesen több volt a század második felének politikai mozgalmaiban fontos szerepet játszó Vitnyédi István soproni ügyvéd, vagy a később Caraffa által kivégeztetett Zimmermann Zsigmond eperjesi kereskedő birtokában. Az előbbi 12, az utóbbi 10, míg Johann Nikolaus Hain lőcsei polgár, Hain Gáspár történetíró fia, a 18. század elején 9 katonai munkát gyűjtött könyvtárába.96
92 A protestáns magyar értelmiség a nagy protestáns egytemeken már a század elején megismerkedett a hadtudományi irodalommal: nevezetesen az erődítéstannal és Grotiusnak a háború és béke jogáról vallott nézeteivel. L. erről Hausner 1996. 23–24.
93 Georg Poch soproni tanácstag: Lesestoffe 1. 273., 275.; Gutt eperjesi polgár: Magánkönyvtárak 2. 88.; Fauth Márk soproni aljegyző: Lesestoffe 1. 291.; Georg Preissegger soproni polgár: Lesestoffe 1. 318.; Vitnyédi István soproni ügyvéd: Lesestoffe 1. 313.; Zimmermann Zsigmond eperjesi kereskedő: Magánkönyvtárak 2. 120.; Johann Nikolaus Hain lőcsei polgár: Magánkönyvtárak 2. 316.
94 Lesestoffe 1. 189. (Gall); Magánkönyvtárak 2. 275., 276. (Günther); Lesestoffe 1. 88 (Millner); Lesestoffe 1. 77. (Khern)
95 Lesestoffe 2. 139. (Hueber); Magánkönyvtárak 2. 166. (Wilhelmb); Lesestoffe 2. 349. (Martinus)
96 Lesestoffe 1. 304., 305., 307., 310., 313., 314., 315. (Vitnyédi); Magánkönyvtárak 2. 118., 120., 121., 124. (Zimmermann); Magánkönyvtárak 2. 314., 315., 316., 317., 318., 322. (Hain)
A hadászati könyvek iránti érdeklődés megélénkülésének a 17. század közepén több jele mutatkozik.97 Amíg 1600 és 1650 között mindössze 11 könyvjegyzékben akad valamilyen katonai mű, addig 1650 és 1700 között, évtizedenként egyenletes elosztásban, 26-ban. Nemcsak a tulajdonosok száma bővült, 49hanem a tulajdonosok és ezzel együtt feltehetően az olvasók köre is. A városi polgárság mellé ezekben az évtizedekben zárkóztak fel a főrendek, a köznemesség, valamint az alsópapság képviselői (szerzetesek, tábori lelkészek és prédikátorok).
97 Zrínyi Miklós ugyan a Vitéz Hadnagy 1650-es évek elején írt aforizmáiban többször panaszkodik a magyar nemesség hadtudományi művek iránti közönyösségére („Más nemzetek könyveket írnak seregek rendeléséről, mi penig azokat nevetjük” 36. aforizma), megállapításai inkább az előző évtizedekre vonatkoznak, semmint az 1650–60-as években kétségtelenül meglévő érdeklődésre.
A könyvtárjegyzékek tanúsága szerint a 17. század közepétől a hadtudományi nyomtatványok legjelentősebb olvasói rétege a hivatásszerűen fegyverforgató arisztokrácia lett. A század egészét tekintve ez a társadalmi kör birtokolta a legtöbb hadtudományi nyomtatványt, a ma ismert 309-nek mintegy az egyharmadát. A külföldi egyetemeken tanult, Párizst is megjárt Pázmány Miklós például, aki az 1650-es években előbb pápai, majd veszprémi főkapitány volt, 16, főként a várépítészet és a tüzérség témakörébe tartozó kötetet gyűjtött könyvtárába, latin, olasz, német, francia nyelvűeket (ez utóbbiak egy részét feltehetően Párizsból hozta magával). Batthyány Ádám, a Kanizsával szembevetett végek főkapitánya 6 kötetet, amelyek között van egy „lovon való hadakozásrul” szóló német és egy „erösségekröll valo” olasz könyv, Forgách Zsigmond Ádám szalánci birtokos, katonáskodó főúr 4 német munkát, amelyek közül 3 szintén az erődítéstan körébe tartozik. A század második felének egyik legkiválóbb katonája, Esterházy Pál, akit 1681-ben éppen katonai erényeiért választott az udvar nádorrá, 16, javarészt ugyancsak a hadiépítészetről és a tüzérségről szóló kötetet tudhatott a magáénak.98
98 Magánkönyvtárak 2. 43., 45., 46., 47., 48., 50., 51. (Pázmány); Magánkönyvtárak 1. 150., Iványi 1983. 274., 275. (Batthyány); Magánkönyvtárak 2. 165., 166. (Forgách); Lesestoffe 2. 160., 168., 173–174. (Esterházy).
A legjelentősebb magyarországi hadtudományi gyűjteményt is az e rétegbe tartozó Zrínyi Miklós hozta létre csáktornyai bibliotékájában. Zrínyi könyvtárának 1662 kora őszén felvett katalógusa önállóan, „Militares” cím alatt tartotta nyilván a hadtudományi köteteket. 1662-ben ez a szak 62 művet tartalmazott 34 kötetben. A gyűjtemény teljes nagysága azonban a más szakba keveredett és a katalógusban nem szereplő, ám Zágrábban ma is meglévő darabokkal együtt 70 mű lehetett.99 Ez a könyvegyüttes nemcsak nagyságánál, összetételénél fogva is fordulatot jelent az európai hadtudomány magyarországi recepciójának történetében. A nagyszabású, koncepciózus gyűjtés eredményeként nyolc ország szerzői vannak benne képviselve hat nyelven, s a hadtudomány java termése az ókori klasszikusoktól az olasz reneszánsz hadelméleten át a 17. századi haditechnikai, hadiépítészeti szakirodalomig. Zrínyi naprakészségét a hadtudományi irodalomban jól jellemzi, hogy az 1662-es katalógusban 2 az évben napvilágot látott katonai témájú munka is szerepel.100 A 50csáktornyai bibliotéka „Militares” szaka bármely európai kortárs arisztokrata gyűjteményével állja a versenyt.101
99 Bibliotheca Zriniana 227–247.; Hausner 1994.
100 Florilegium fortificatorium tripartitum. Halla, 1662. (A Gebhard Himsel tallini mérnök-író eredetileg 1647-ben megjelent művét kibővítő és jegyzetekkel ellátó Johann Georg Pascha előszava 1662. március 20-án kelt!) Monduid, Felix: Classicum novi Hannibalis… Bécs, 1662. Biblioteca Zriniana 230., 239.
101 Bibliotheca Zriniana 25–27. Hasonló nagyságrendű és összetételű ehhez Savoyai Eugén könyvtárának 82 tételt tartalmazó militaria-anyaga: 1. Specification deren in der Prinz Eugenischen Bibliotheque sich befindenden, und von der Kriegskunst handlenden Büchern MOL P 1400 Jeszenák család lt.-a, Kéziratgyűjtemény 67. kötet, a Fleming, Hans Friedrich: Der Vollkomme Deutsche Soldat (Leipzig, 1726) c. műve után kötött üres lapokon; vö. Hausner 1994. 27.
Zrínyi Miklós könyvtárának java része napjainkig fennmaradt, s a meglévő kötetek részletes információt nyújtanak a hadtudományi nyomtatványok provenienciájáról, kölcsönzéséről, használatáról; számos olyan adatról, amit a könyvtárjegyzékek nem tartalmaznak. A „Militares”-szak több kötete például eredetileg a strassburgi akadémián 1616-ban politikai-katonai tézisekből disputáló Listius Ferenc, Bethlen Gábor „tudományokban és a hadművészetben jártas” diplomatájának a tulajdonában volt, s annak 1630-ban bekövetkezett halála után, a Zrínyi szolgálatában álló Listius János révén került a Bibliotheca Zrinianába.102 A bejegyzések alapján az is megállapítható, hogy Zrínyi gazdag hadtudományi könyvanyaga ismertté vált a vele szoros kapcsolatban állók körében. Vegetius klasszikus katonai művének kötete 1664-ben például ifjabb Listius Jánosnál volt, akkor írta be a fiatalember buzdítását szolgáló jelmondatot és a kötet tanulmányozásra serkentő ajánlást Klesch Dániel pozsonyszentgyörgyi lelkész.103 A már említett Vitnyédi István, Zrínyi „főember szolgája” is kölcsönzött katonai műveket a csáktornyai könyvtárból, abból a célból, hogy mint 1662. november 13-án kelt levelében írja: „hadd tanuljak valamit in theoria más praxisábúl, az mikor szükségem nincsen, hogy könnyebben tudjam ad praxin redigálni (ha) szükségem lenne”.104
102 Specklin, Daniel: Architectura von Vestungen. Strassburg, 1608.; valamint egy Diego Uffano, Jean Errard de Bar-le-Duc, Jacques Perret és Joseph Boillot erődítéstani és haditechnikai munkáit tartalmazó kolligátum. L. Bibliotheca Zriniana 27., 229., 245–246. Vö. Hausner 1996. 24.
103 Vegetius, Renatus Flavius: De re militari libri quatuor. Leiden, 1592. (l. Biblioteca Zriniana 27., 241–242.)
104 Vitnyédy István levelei 1652–1664. Kiad. Fabó András. = Magyar Történelmi Tár (XV/I) 1871. 242.
Ezek az adatok a hadtudományi nyomtatványok tulajdonosainak a könyvjegyzékekből alig ismert, jelentős csoportjára vetnek fényt. Hogy a magyarországi katonatársadalom gerincét alkotó köznemesség szerepe jóval nagyobb lehetett az európai katonai gondolkodás befogadásában, arra többek közt Szirmay András zempléni alispán könyvjegyzékéből lehet következtetni. Szirmay Thököly Imre iskolatársa volt Eperjesen, ezt követően 1676–77-ben a frankfurti egyetemre járt, ahol erődítéstant is hallgatott, sőt tanára ajánlásával egy hadmérnök főtiszt mellett részt vett Stettin ostromában is. Tanulmányai alatt gyűjtötte össze 9 kötetből álló kézikönyvtárát, amelyben olyan új és korszerű tüzérségi és várépítészeti munkák találhatók, mint például Kazimierz 51Siemienowicz 1676-ban (!) Frankfurtban megjelent Aussführliche Beschreibung Der grossen Feuerwercks- oder Artillerie-Kunst című kötete, Georg Andreas Böckler 1660-ban Frankfurtban kiadott Manuale architectura militaris-a, vagy Allain Manesson-Mallet németül 1672-ben Amszterdamban napvilágot látott Kriegsarbeit oder neuer Festungsbau című műve. Thököly később nagy hasznát vette Szirmay hadmérnöki ismereteinek: az ő segítségével vették be a kurucok 1682-ben a kassai citadellát, majd ezt követően az ő tervei alapján erősítették meg a Felső-Magyarország politikai és katonai központjának számító város védelmét. 1683-ban Thököly Szirmayra, „mint ahhoz tudó és jó formában értő emberre” bízta a kuruc tüzérség irányítását is.105
105 Magánkönyvtárak 2. 170., 172., 173. Szirmayról l. Némethy Lajos: Szirmay Endre önéletirata 1656–1706. = Századok 1885. 414–423.; Nagy László: „Kuruc életünket megállván csináljuk…” Társadalom és hadsereg a XVII. századi kuruc küzdelmekben. Bp., 1983. 142–144., 259.
Kifejezetten az ország helyzetéből eredő sajátosságnak tekinthető, hogy a magyar egyházi értelmiség bibliotékáiban és gondolkodásában már a század közepére fontos helyet kapott a külországi egyetemeken megismert hadtudomány. A szepességi születésű Thann András evangélikus lelkész 1659-ben a hazai háborús helyzet miatti időszerűségével indokolja a wittenbergi egyetemen előadott katonai építészeti téziseinek a témaválasztását. A legújabb erődépítészeti szakirodalmat idéző értekezéséből kiderül, hogy Thann Wittenbergben maga is hallgatta Christoph Nottnagel híres matematikus és katonai építész előadásait.106 Thann nyomtatásban is megjelent hadtudományi disszertációja korántsem egyedülálló a korban, jóllehet a magyarországi résztvevők közreműködésével készült hasonló témájú egyetemi disszertációk összegyűjtése még nem történt meg.107 A könyvjegyzékek is az egyházi értelmiségnek a katonai kérdések iránti érdeklődését támasztják alá: a 17. századból az egyházi intézményeket nem számítva 8 tulajdonost ismerünk név szerint közülük. Miskolci Csulyak István könyvtárában megvolt Vegetius és Polienus klasszikus munkája, Johann Winckler soproni evangélikus prédikátor tékájában Arnold Mengering néhány évvel korábban kiadott Kriegs-Belial (Drezda, 1633) című műve. Himmelreich György pannonhalmi kormányzóapát volt a tulajdonosa Adam Junghaus Kriegs Ordnung zu wasser und Landt (Köln, 1611), Melchior Coress menekült evangélikus prédikátor Leonhard Fronsperger Von Kayserlichen Kriegssrechten (Frankfurt a. M., 1566), Kaposi Sámuel református teológus Georg Andreas Böckler Manuale architectura militaris (Frankfurt a. M., 1659) 52című művének.108 Fönnmaradt erődítéstani kéziratából kikövetkeztethetően építészeti könyvekben gazdag könyvtára lehetett Mösch Lukács piarista tanárnak is, aki 1686-ban gróf Pálffy János Károly oldalán tábori papként jelen volt Buda ostrománál, majd ezt követően előbb a gróf gyermekeit oktatta hadmérnöki ismeretekre Bajmócon, utóbb, az 1690-es években a piarista kollégium tanulóit Privigyén.109
106 Dissertatio politico-mathematica ex architectura militari. Wittenberg, 1659. RMK III. 2096. Magyar fordítását Thann életrajzával együtt l. A táguló világ magyarországi hírmondói XV–XVIII. század. Vál., bev. és jegyz. Waczulik Margit. Bp., 1984. 244–251.
107 A 17. századból nekünk 13, magyarországi résztvevő közreműködésével tartott hadtudományi tárgyú egyetemi disputációról van tudomásunk, ennek egy része az egyházi értelmiséghez köthető. L. Hausner 1996. 29.
108 Magánkönyvtárak 2. 76. (Miskolci Csulyak); Lesestoffe 1. 118–119. (Winckler); Magánkönyvtárak 1. 117., 121. (Himmelreich); Lesestoffe 1. 52. (Coress); Erdélyi könyvesházak 3. 249. (Kaposi)
109 Mösch Lukács (szerzetesi nevén Lucas a S. Edmundo): Nucleus Architectonicae Militaris. A Collectio manuscriptorum mathematicorum című kéziratában, Piarista Központi Levéltár Archívum Vetus, MSA. For 0–5/15. ff. 131r–143v. Mösch kéziratára Kilián István hívta fel a figyelmünket. Vö. Kilián István: Házikáplán, tábori lelkész, tanár, hadmérnök. = Vigilia 1986. 8. sz. 582–588.
Számos jele van annak, hogy a hadtudományi nyomtatványok a királyi Magyarországhoz hasonló utakon (egyetemjárás, politikai kapcsolatok stb.) eljutottak Erdélybe is.110 Mégis erről a folyamatról a 17. századból kiadott erdélyi könyvjegyzékek a nagyrészt akkor keletkezett fejedelmi gyűjteményekén (Rákócziak, Apafiak) kívül jószerével egyetlen adatot sem tartalmaznak. A 18. századból is mindössze a Teleki család, Bethlen Gergely és Bánffy Dénes könyvei között találtunk 1-1, illetve az utóbbi esetében 3 katonai témájú kötetet.111 A fejedelmi családok könyvtárai közül is csak az I. Apafi Mihály által megteremtett Apafi-bibliotéka őrzött számottevő mennyiségű, korszerűnek mondható hadtudományi művet. A két Rákóczi György és Rákóczi Zsigmond könyvjegyzékeiben mindössze 4 hadászati kötet található,112 az Apafi-család különböző időpontokban felvett könyvtárjegyzékeiben ezzel szemben 16 kötet. I. Apafi Mihály könyvei között ott sorakoztak Vegetius, Justus Lipsius, Hugo Grotius fentebb már említett munkái és Matthias Dögen Architectura militaris modernae Theoria et Praxis (Amszterdam, 1647) című erődítéstani kézikönyve.113 A családi bibliotékáról 1714-ben készített jegyzékben a modern hadiépítészeti művek egész sora szerepel Böcklertől Borgsdorffon és Coehoornon keresztül Leonhard Christoph Sturmig.114 Az Apafiak birtokában volt 16 hadtudományi nyomtatvány fele, azaz 8 kötet az erődépítészet kérdéseit 53tárgyalta, 1-1 pedig a tüzérség (Saint-Remy de Surirey: Mémoires d’Artillerie. Párizs, 1697), illetve az ostromtechnika (Goulon: Mémoires pour l’attaque et la deffense. Hága, 1706) kérdéseit. Ezen kívül volt még egy, a hadakozás egészét átfogó enciklopédia (Johann Sebastian Gruber: Die heutige Kriegs-Disciplin. Augsburg, 1697). Hasonló arányok mutatkoznak II. Rákóczi Ferenc hadtudományi könyvei között. A szabadságharc kitörése előtt, 1701-ben 4 erődítéstani kötet (Vitruvius, Christoph Heidemann, Georges Fournier és Giacomo Vignola egy-egy traktátusa), 1 enciklopédikus mű (Simon Starovolscus: Institutorum rei militaris libri VIII. Krakkó, 1640) és Henri Rohannak a hadsereg vezetésével foglalkozó Le Parfait Capitaine című munkája volt a birtokában.115
110 Utalunk itt Apáczainak a 16. jegyzetben említett 1653-as székfoglaló beszédére, valamint Bethlen Miklósra, aki élete leírásában elmondja, hogy az utrechti egyetemen egy Wasner nevű híres matematikusnál tanulta a militaris architecturát, amin ő igen kapott, olyannyira, hogy Adam Freytag erődítéstani könyvét is lefordította németből latinra. L. Bethlen Miklós élete leírása magától. In: Kemény János és Bethlen Miklós művei. S. a. r. V. Windisch Éva. Bp., 1980. 574.
111 Erdélyi könyvesházak 3. 168. (Teleki cs.), 65. (Bethlen), 307–309. (Bánffy)
112 Rákóczi 65., 118., 124.
113 Apafi Mihály 1673 körül összeírt könyvjegyzéke: Erdélyi könyvesházak 3. 75–76. 1714-ben újból összeírták Apafi könyveit: Erdélyi könyvesházak 3. 80., 82., 84. Apafi egyik Grotius-kötetére (legalább kettő volt a birtokában) l. Erdélyi könyvesházak 3. 86.
114 Erdélyi könyvesházak 3. 112–113.
115 Magánkönyvtárak 2. 155., 156., 158., 159.
A Rákóczi-szabadságharcot követő időszakból fennmaradt könyvjegyzékek közül mindössze 8-ben találjuk nyomát a hadtudomány iránti érdeklődésnek; a hadtudományi nyomtatványok kiszorulnak a családi otthonokból, s a század második felében kialakuló szakképző intézmények könyvtárainak polcain bukkannak fel újra.
