Ostromelőkészületek
Ostromelőkészületek90
90 Összefoglalva: Feldzüge d. Prinzen Eugen 1876. I. 633-635. o.
Egy adott ostrom sikere a közvetlen harccselekmények alakulásán túlmenően számos olyan tényezőn múlt, amelyek már azt megelőzően is befolyást gyakoroltak az események alakulására. Ilyennek tekinthető az előzetes felderítés, amelynek az erőd állapotáról, gyenge pontjairól, valamint az őrség létszámáról, erkölcsi, fizikai ellenállóképességéről kellett megbízható információkkal szolgálnia (Buda esetében a felderítés némileg hiányosnak bizonyult). Sok függött az ostrom időpontjának helyes megválasztásától, mivel a hadműveleti periódus korlátozottsága folytán a késedelmes felvonulás mindig azzal fenyegetett, hogy a késő őszi rossz időjárás, s emiatt az utánpótlás bizonytalanná válása a harc beszüntetésére kényszeríti a támadókat, akiknek ezzel minden vér- és anyagi áldozata kárbaveszett, ahogy ez Buda 1684-es ostromakor meg is történt.
A küzdő felek számára ekkoriban lényeges momentumot jelentett a védők és támadók közti létszámarány is. Ellentmondó adatok láttak napvilágot arról, hogy hányszoros túlerő biztosíthatja az ostromlók döntő fölényét. Véleményem szerint ennek az adatnak nincs különösebb jelentősége, hiszen sok más tényező is legalább ilyen fontos a győzelemhez, emellett ez az arány a mindenkori ostrom több más körülményétől is függött, mint pl. a felszerelés, harci morál, utánpótlás, vezetés stb.
A várvíváshoz megkívánt tényleges létszámok szemléletesebbek az arányoknál. A német hadtudomány ekkoriban a rendszeres ostromhoz, amennyiben a támadás az erőd ellen csak egy irányban folyt, a tüzérek (lövegenként 10 ember) és az aknászok mellett 12 000 főnyi gyalogságot, és 3–4000 főnyi lovasságot tartott szükségesnek. Ennek megfelelően egy kétirányú, a védelem erejét megosztó támadás 30–32 000 főnyi fegyelmezett és jól képzett katonát kívánt. S ekkor még nem szóltunk az ún. megfigyelő hadtestről, melynek feladatául a felmentő sereg figyelemmel kísérését és mozgásának akadályozását szabták. Anyagi okok miatt ennek felállításától többnyire eltekintettek.
Vauban az említett létszámoknak mintegy kétszeresére tette az eredményes ostromhoz szükséges erőt, s ezt a rendszeres és tervszerű várvívással együttjáró nagyméretű előkészítő és biztosító feladatokkal magyarázhatjuk. Nála a megfigyelő hadtest is hadseregméretű.
A gyalogság mellett a tüzérség erőviszonyaira is figyelmet kellett fordítani.91 A XVII. század közepén az akkor uralkodó elveknek megfelelően összeállított hatalmas ütegekben egyenként 20–24 ágyút tömörítettek, míg a későbbiekben, főleg Vauban hatására már tíznél is kevesebbet. Vaubannak, aki a réstörésnél az aknák helyett, de egyébként is a tüzérség tevékenységére helyezte a hangsúlyt, legalább 80 nagykaliberű, 30–36 db 8–12 fontos (Schlange), 18–20 db 4 fontos (Falcaun) ágyú, valamint 80–80 bombavető, és kővető mozsár kellett egy átlag ostromhoz.
91 Dolleczek 1887. 253–254. o.
91A tendencia a lövegek számának folyamatos növekedését mutatja, mivel Coehorn, aki szintén a lövegekre, főleg a mozsarakra esküdött, Bonn 1703. évi ostromakor egyszerre 150 nehézlöveget, és 500, általa feltalált kézimozsarat vetett be egyszerre. Az utánpótlás folyamatossága is döntő hatással volt a küzdelem eredményességére. A szállító osztagokra óriási feladat hárult, amelyet jól érzékeltet néhány adat. De la Vergne császári hadmérnök92 például egy kisebb ostromban minden egyes löveghez 500, nagyobb esetén 1000 lövedéket kívánt. Vauban szerint legalább 4–500 tonna lőport, 60 000 nagyobb, 20 000 kisebb golyót, 15–16 000 bombát, 40 000 gránátot, 5–6 tonna kanócot, 90–100 tonna ólmot kellett a harc színhelyén összpontosítani. Ha mindehhez hozzászámítjuk még az élelmiszert és a takarmányt is, elképzelhetjük, milyen hatalmas szervezőmunkát kellett elvégezni. Buda visszavételéhez is nagyban hozzájárult az ezen a téren eredményesen tevékenykedő Rabatta vezérhadbiztos.
92 De la Vergne is részt vett Buda ostromában.
