76. Szelim egri pasa a hatvani kádinak Eger, 1652. május 20–29.
9776.
Szelim egri pasa a hatvani kádinak
Eger, 1652. május 20–29.
Szelim egri pasa a hatvani kádinak
Eger, 1652. május 20–29.
A kádik és bírák büszkesége, az erény és igaz szó kincsesbányája, mollánk: Hatvan kádija – akinek szaporodjanak erényei! –, amikor levelünk az egri dívánból megérkezik, a következő szolgáljon tudomásodra:
A bírói körzetedbe tartozó Jászberény város lakosai közül Pataki Mihály, Bencsik György és Bencsik Lőrinc zimmik Egerben a következő törvénytelenségről tudósítottak: A nevezett város népe a háború idején szétszóródott és elfutott, a város üresen, ráják nélkül maradt. Sátorozó(hajmáne) ráják telepítésével igyekeztek újra élővéés virágzóvá tenni, ezt szolgálta az 1044-ben [= 1634. június 27 –1635. július 16.] kiadott nemes szultáni rendelet is.1 Az említett zimmik ezután települtek a városba. Bár senki rájái vagy rájáinak leszármazottai nem voltak, Susány2 szpáhi-birtokosa, egy ...3 nevű egyén, ennyi sok esztendő után évi 600–600 akcsét vett rajtuk erőszakkal és törvénytelenül. A jászberényiek azt kérték tőlünk, hogy a szultáni defterhánéban nézzünk utána az ügynek és a törvénytelenséget akadályozzuk meg.
1 A hivatkozott irat a 33. sz.
2 Valószínűleg a Gömör megyei Susány.
3 A szpáhi nevének helye üresen maradt.
Ezért elővettük az egri várban őrzött részletes, új szultáni deftert. Ebben apáik, nagyapáik és saját neveiket nem találtuk meg Susány tímárjához bejegyezve. Világossá vált, hogy Susány szpáhija teljességgel üres fecsegésre alapozza beavatkozását és adószedését, tette törvényellenes. Így ezután se neki, se másoknak ne engedd, hogy a ráját adószedéssel zaklassák, és hogy a szultáni hász-birtokok eminjein kívül bárki ügyükbe avatkozzék. Gondod legyen rá, hogy a szegény rája az eddigi módon lakjék, s irányába jóindulat nyilvánuljon meg! Így járjatok el, s az ellentétes törekvésekkel szemben ne legyetek elnézők! Kelt a hidzsra – tisztelet és áldás rája! – 1062. esztendeje dzsemázi-ül-áhir havának középső harmadában, a jólvédett Eger városában.
A pencsén: Mehmed.
A hátoldalon: Díváni irat. A pecséten: Szelim.4 Magyarul: Egri díván levele, hogy Berinybül a jobbágyot az iszpaják ki ne vihessék.
4 A pencsén és a pecséten szereplő nevek nem azonosak. Az iratot biztosan az egri dívánban állították ki; aláírója – a pencse formájából következtethetően – az egri defterdár, hitelesítője az egri pasa (pecsétje azonos az előző iratéval).
– – – – –
Erlau, 20.–29. Mai 1652. Der beylerbeyi von Erlau, Selim, an den kadi von Hatvan. Die im Kriege zerstörte Stadt Jászberény wurde zum Teil von in Zelten wohnenden (haymane) reayas besiedelt, was schon ein Sultanserlaß aus dem Jahre 1044 anstrebte (siehe Nr. 33). Ein türkischer Besitzer verlangt jedoch – mit der Begründung, es seien 98seine reayas gewesen – je 600 akçe Steuern von allen. Der beylerbeyi hat im defter nachsehen lassen. Die betroffenen Personen waren nicht bei dem Besitzer eingetragen, der kadi möge die Steuereinhebung unterbinden.
