Harc a végeken
Harc a végeken
Természetesen sokszor és sokan feltették már a kérdést, ha a végvidékek fenntartása – mindkét oldalon – oly sok nehézséggel és oly sok szenvedéssel járt, miért nem teremtettek tartós békét a határokon ? Nos ennek első és legfontosabb akadálya a mohamedán jogfelfogásban gyökerezett. Az iszlám ugyanis nem ismerte el a keresztényekkel kötött békét, mivel minden igazhitűnek alapvető kötelessége volt az iszlám terjesztése. A békeszerződéseket ennek megfelelően csupán kényszer hatására megkötött, ideiglenes fegyverszüneteknek tekintették. A kormányzat azt várta az alattvalóktól, hogy két egymásnak ellentmondó, egymást kizáró elvárásnak feleljenek meg egyszerre. Egyrészt engedelmeskedniük kellett volna a „béke” fenntartására intő rendeleteknek, másrészt eleget kellett tenniük vallási, erkölcsi kötelességüknek, a keresztények elleni állandó és kíméletlen harcnak, az iszlám terjesztésének. A végvárak katonái és tisztjei jó érzékkel tapintottak rá arra, hogy a „ török béketörekvések „ nem mások, mint a politikusok színlelései. Ez meg is fogalmazódott bennük. Kerpachich így panaszkodik egyik levelében : „... azt mondják... az kanizsaiak, hogy velünk a békességet meg nem tartják, hanem Konstantinápolyban és Bécsben.”70
70 OL. Batthyány család levéltára, Missiles P.1314. Kerpachich István Batthyány I. Ádámhoz, Egerszeg, 1649. XII.12.N. 25821.
169Ez a gondolkodásmód még akkor sem lett volna megfelelő alap a békés egymás mellett éléshez, ha a földrajzi és politikai határok nem mosódnak egybe. Ráadásul, mivel a szembenálló feleket nem választotta el hegy, folyó vagy mocsár, az összecsapások útjában nem állt semmiféle akadály. Sőt, mivel a katonaság eltartására az állam egyik oldalon sem volt képes, a tiltások ellenére valósággal rákényszerítették a katonákat az ellenfél fosztogatására. Ennek hallgatólagos elfogadása nélkül, mivel a fizetetlen katonák elhagyták volna őrhelyeiket, a várrendszer fennmaradása is megkérdőjeleződött volna.
A Haditanács ugyan időről időre megparancsolta, hogy a végvárak csak magukat védhetik, de ez katonai szempontból – s ezt a helyi német anyanyelvű parancsnokok is belátták – kész öngyilkosság lett volna. „Az Na[gysá]god levelét vettem, melyet n[agysá]god vice generális uram őnag[yságá]nak írt, melyben értem, mind őfelsége parancsolatát, mind pedig nag[yság]od parancsolatját, hogy ne csatázzunk, sem semmi okot ne adjunk rája. Azt könnyen megtartjuk, csak magunkat őrízhessük, de ő miattuk sem éjjel, sem nappal nincsen nyugodalmunk... „71
71 OL. Batthyány család levéltára, Missiles P.1314. Kerpachich István Batthyány I. Ádámhoz, Egerszeg, 1648. VII.15.N. 25767.
Hosszan sorolhatnánk azokat az okokat, amelyek a tényleges béke létrejöttét akadályozták, de ezúttal egy olyan tényezőre szeretnénk felhívni a figyelmet, amelyre eleddig nem fordítottak túl sok gondot. Ez nem más, mint az állandó szorongás és félelem szülte feszültség, amely saját, öngerjesztő törvényeinek engedelmeskedve, a „semmiből” teremtett háborút. Hogy hogyan ? Nos gondoljunk bele, a várőrségeknek az volt a feladata, hogy egy-egy területet megvédjenek. De hogyan ellenőrizhetett volna egy megyét 1300-1400 ember, akiknek a kétharmada ráadásul gyalogos volt ? 72 Egy-egy támadásnak csak akkor vehették elejét, ha sikerült előbb mozdulniuk, mint a török portyázóknak. Vagyis a katonák – mindkét oldalon – akkor tudtak eleget tenni feladataiknak, ha ők csaptak le először. Ehhez viszont állandóan ugrásra készen kellett figyelniük az ellenfél minden mozdulatát. Kerpachich ebben nagy mester volt. A kanizsai törökről írja: ”N[agysá]godnak akarom tudására adni, hogy az török azoltátul fogva, hogy na[gysá]god elment, gyülekezett. Most sem oszoltanak. Azt tartanám, hogy magokat őrzik e napokban. Feles lármát csinálának, a falukat járják, hajdúkat keresnek...”73
72 A csapatnemek megoszlására lásd Kelenik J: A Kanizsa elleni végvidék katonai erejének változásai 1633-1638. Zalai Gyűjtemény 36/1. 19-20.o.
73 OL. Batthyány család levéltára, Missiles P.1314. Kerpachich István Batthyány I. Ádámhoz, Egerszeg, 1650. IX.12.N. 25841.
170Gyakran érkeztek hírek Egerszegre arról is, hogy nagy számú török gyűlekezik Kanizsán. Erre, azt gondolván, hogy támadás készül, a mi oldalunkon is megkezdődtek a csapatösszevonások. A török erről tudomást szerezve még több embert gyűjtött össze. Mi úgy gondoltuk a kanizsaiak indulnak rabolni, a kanizsaiak meg azt hitték, mi akarunk rajtuk ütni. „...sok gyűlt török vagyon Kanizsán az egész végekből mind ott vannak. Tudom k[e]g[yel]mes uram, arra való lett, hogy na[gysá]god hadának híre volt, mert azok is félnek az ebek...”74
74 OL. Batthyány család levéltára, Missiles P.1314. Kerpachich István Batthyány I. Ádámhoz, Egerszeg, 1647. IX.29.N. 25695.
S habár mindenki csak a maga védelmére gyűlt össze, megelőző szándékkal ugyan, de valaki előbb utóbb támadott.
Egy-egy nagyobb összecsapásnak könnyen lehetett okozója az is, hogy a szintén rosszul fizetett török katonákat roppant nehéz volt kordában tartani. Gyakran már hárman-négyen is nekiindultak a zsákmányszerzésnek. „... a törökök Pölöske alatt voltak négy lóval. Ördög uramnak volt két tehene, azt elhajtották volt, egy szolgája lóra ülvén utánuk ment harmad magával. Az teheneket visszanyerte, magokat elszalasztotta.”75
75 OL Batthyány család levéltára, Missiles P.1314. Kerpachich István Batthyány I. Ádámhoz, Egerszeg, 1650. IX.12.N. 25841.
Ám a legtöbb nagyszabású összecsapás egy-egy olyan jelentéktelen csetepatéból nőtt ki, mint a következő eset. 1650 február 27-én 15 török lovas feljött Egerszeg közelébe. Kerpachich utánuk bocsátott 25 egerszegi lovast, akik az úton egészen a kanizsai pajtákig üldözték a törököket. A menekülőket ugyan nem érték el, de a pajták között fagyűjtőkre találtak. Ezektől, hogy a nagy űzés hiába ne légyen, elvettek két lovat. Erre a teljes kanizsai lovasság kizúdult a kapun a mieink nyomában. Űzték is őket Egerszegig. Besenyőnél elértek a mieink közül hármat akiknek a lova elfáradt, közülük kettőt megöltek, egyet elevenen vittek el. Az egerszegiek sem voltak restek lóra kapni, hogy kötelességüknek eleget téve üldözhessék üldözőink üldözőit. De mire felnyergeltek, a törökök olyan előnyre tettek szert, hogy már nem érték el őket. Az Egerszeg és Kanizsa között folyó üldözésnek csak a lovak józan belátása és az est leszállta vetett véget.76
76 OL. Batthyány család levéltára, Missiles P.1314. Kerpachich István Batthyány I. Ádámhoz, Egerszeg, 1651. II.24.N. 25864.
A határvidéki harcok színes, változatos forgatagának teljeskörű bemutatására sajnos kísérletet sem tehetünk. Ehelyett olyan eseteket villantunk fel, amelyek – Kerpachich jelentései szerint –rendszeresen ismétlődtek, azaz jellemzőnek tekinthetőek a zalai végekre.
171A kisebb, szinte két-három naponta ismétlődő rajtaütések, vállalkozások elsőrendű célja az ellenfél katonáinak foglyul ejtése – nem pedig legyilkolása – volt. A törökök néha valóságos hajtóvadászatot rendeztek néhány hajdú vagy lovas elfogása érdekében. Ez érthető is, hiszen ezen a hódolt területen csak a katonák váltságdíjaiból szerezhettek némi jövedelmet. „...szombaton éjjel (1647III. 26.)Bottfán voltak ...tizenegy óra tájban csak tizenkét lóval ... egy hajdúnak fejét vették, ő is egyet ölt meg közülük...az török és hajdú egyszersmind lőttenek egymáshoz, mind a kettő azon helyen megholt...”77
77 OL. Batthyány család levéltára, Missiles P.1314. Kerpachich István Batthyány I. Ádámhoz, Hídvég, 1647. III.26.N. 25715.
Egy más alkalommal szintén Egerszeg alatt járt az ellenség.
„Hétfőn délután négy órakor ide jöttek volt .Megnyargalták az szőlőhegyeket minket ki akarván venni, de én is eszembe vettem, mivel magok az polgárt elbocsátották volt, és azt mondták neki, menjél polgár, mondjad az egerszegieknek , ihon mi haza megyünk, akkor kiütöttek volt az mezőre, ott néhány polgárt s polgárasszonyt kaptak. Avval elmentek, más kárt ... nem cselekedtek. Nem is kaphattak hajdúkban, sem katonákban...”78
78 OL. Batthyány család levéltára, Missiles P.1314. Kerpachich István Batthyány I. Ádámhoz, Egerszeg, 1647. IX.15.N. 25689.
A török, mivel hódolt területen járt, szinte soha nem gyújtogatott. Egyetlen esetben tett kivételt. Ha egy-egy épületbe katonák szorultak be, s ott elszántan védelmezték magukat, a portyázók bármit teketória nélkül felgyújtottak. „Tegnap (1647 XII. 26.) Kapornak alá voltak és egy pincét felégettek, az hajdúk szorultak volt az pincébe...”79 „Tegnap (1651, V.7.) úgy mint egy órakor dél után az törökök feljövén Kemend alá, mint egy másfél száz lóval az kapornaki apátúr malmát felégették, ... egy szegény legényt szorítottak benne, de mégis elszaladt...”80
79 OL. Batthyány család levéltára, Missiles P.1314. Kerpachich István Batthyány I. Ádámhoz, Egerszeg, 1647. XII.22. N. 25726.
80 OL. Batthyány család levéltára, Missiles P.1314. Kerpachich István Batthyány I. Ádámhoz, Egerszeg, 1651. V.7. N. 25869.
A török igen kedvelte a nagyobb, sok embert megmozgató társadalmi eseményeket, hiszen ilyenkor rengeteg potenciális fogoly gyűlt össze egy helyen. „Az este (1647.IX.28.) ... kilenc órakor jött hírem, hogy Pölöskén innen, egy völgyben sok török volt. Nem tudom hova akartak menni. Hogy híre jöve kettőt lövettem öreggel. Arra való lövésre talán megtértek. Én másra nem véltem ... hanem szegény Egeralyi temetése leszen ma. Ha hírével lett, szerencse ha oda nem megyen....”81
81 OL. Batthyány család levéltára, Missiles P.1314. Kerpachich István Batthyány I. Ádámhoz, Egerszeg, 1647. IX.29.N. 25695.
172De örömmel készültek a keresztény ünnepekre is. Karácsonyi rajtaütési kísérleteik szinte rendszeresnek tekinthetőek. Egy 1653 december huszadikán kelt levelében Kerpachich aggodalmának ad hangot, mert úgy hírlett, hogy a török karácsony éjjel az egerszegi városra fog jönni. Hát, az ellenség kicsit késett, mert csak december 28-án éjjel ütött a városra, de csak egy hódolt polgárt, Szabó Istvánt vitték el feleségestül, gyerekestül.82
82 OL. Batthyány család levéltára, Missiles P.1314. Kerpachich István Batthyány I. Ádámhoz, Egerszeg, 1653. XII.20. N. 26007, illetve 1653. XII. 29. 26009.
A törökök, hála kiváló pribékjeiknek, igen jól ismerték a helyi körülményeket és szokásokat. Mint Kerpachich írja, „Tegnap (1649. IX.28.) idejöttek volt mintegy nyolcvan lovas, és oly helyre állottak még hajnalban be, hogy ha csak egy gyermek jött ki a várból meglátták. Az besenyei nyomjárót elfogták volt és ott tartották fogva. Mikor az prédikáció elvégződött akkor elbocsátották az nyomjárót és azt üzenték be, hogy csak kevesen vannak menjenek utánuk ...”83 Ráadásul az egész akció célja csupán az volt, hogy az egerszegieket a várban tartsa, mert eközben a portyázók többsége Kapornak alatt próbálkozott, de csupán két tehenet sikerült elvinniük.
83 OL. Batthyány család levéltára, Missiles P.1314. Kerpachich István Batthyány I. Ádámhoz, Egerszeg, 1649. IX.29.N. 25813.
A nagy, idényjellegű mezőgazdasági munkák idején, amikor a katonaság csaknem teljes egészében a földeken szorgoskodott, a könnyű zsákmány reményében természetesen feltűntek a törökök is. ”... ide is k[egyel]mes uram miránk akarnak jönni. Ugyan nem is arathatunk miattuk. Minden nap lármánk vagyon több egy hétnél. Ma is k[egyel]mes uram idejöttek volt, de mivel még kapunyitás előtt hírem jött ... és öreggel lőttettem, senkit az vitézlő nép közül ki nem bocsáták ...”84 Hogy az aratás milyen jó alkalom lehetett, azt fényesen bizonyítják Kerpachich levelei. Az előző idézet az 1648-as aratás idején íródott. De nem volt ez másképp később sem. 1651 július huszadikán a török, rendes évi „aratóünnepét” tartva 200 lovassal indult Egerszegre. „ ... hogy az mezőnket meg akarták ütni, az hírmondó előbb ... elérkezett, mint az törökök, és immár csak igen közel voltak, hogy lőttettem öreggel és úgy az aratók elszaladtanak az mezőről...”85 A következő esztendő, 1652 nyarán Kerpachich kétségbeesetten kért erősítést, mert „... noha mindkét felé strázsát tartunk majd fél mérföldig tovább Egerszegnél, de mégis 173igen féltem az népet, mert Isten tudja mint elszélednek az aratásra .. . tegnap is hírünk volt, kimentünk volt mind lovas, gyalog mi kevesen itthon voltunk, nyolcvanan...”86
84 OL. Batthyány család levéltára, Missiles P.1314. Kerpachich István Batthyány I. Ádámhoz, Egerszeg, 1648. VI.11.N. 25766.
85 OL. Batthyány család levéltára, Missiles P.1314. Kerpachich István Batthyány I. Ádámhoz, Egerszeg, 1651. VII.21. N. 25883.
86 OL. Batthyány család levéltára, Missiles P.1314. Kerpachich István Batthyány I. Ádámhoz, Egerszeg, 1652. Hónap és nap nélkül. N. 25962.
A másik kedvező alkalom a szüret volt. Ennek idejére a törökök szintén összegyűltek Kanizsán. Aggódott is Kerpachich, mikor megkapta a kapornaki vajda segélykérő levelét. ”... én nem tudok honnan adni, mert mindenütt most az szőlőt szedik...”87
87 OL. Batthyány család levéltára, Missiles P.1314. Kerpachich István Batthyány I. Ádámhoz, Egerszeg, 1649. Hónap és nap nélkül.N. 25826. A kapornaki vajda mellékelt levele alapján viszont október 11-re vagy okt 12-re keltezhetjük Kerpachich levelét.
Az egerszegiek által szervezett portyák részletes ismertetésére jelen tanulmány keretei között sajnos nem vállalkozhatunk, mert egy-egy ilyen akció megtervezése és lebonyolítása hihetetlenül szerteágazó munkát igényelt. A résztvevőket titokban kellett összegyűjteni. Meg kellett határozni a gyülekezés helyét, idejét, a megközelítés útvonalát. De számításba kellett venni az időjárási- és útviszonyokat, a hold állását, a lovak állapotát és még sok-sok más tényezőt. Elengedhetetlen lenne annak megvizsgálása is, hogy egy-egy vállakozást milyen hírszerző tevékenység, elterelő, megtévesztő akciók sorozata előzött meg. Ennek felgönygyölítése, kibogozása azonban már a kortársaknak is sok nehézséget okozott. Mivel egy nagyobb portyát hetekig tartó tervezgetés és kiterjedt levelezés előzött meg, a végvári élet e legizgalmasabb eseményének részletes bemutatására – terjedelmi korlátok miatt – sajnos nem vállakozhatunk.
Ám, hogy a zalai végek életéről rajzolt vázlat ne maradjon befejezetlen, hadd idézzünk fel mégis két olyan kisebb akciót, amelyben inkább a jó szerencse mintsem a gondos tervezés játszotta a legfontosabb szerepet.
Az első esetben a véletlen, no meg a jó nyomolvasó vezette a kanizsai erdőben kalandozó 23 egerszegi lovast egy olyan török csapat nyomára, amelyik Kányavár felé indult. „... az ... katonák ... az nyomokon addig mentek, hogy rájok akadtak az törökökre ...” Kettőnek fejét vették, kettőt elevenen (?) fogtak el, de azok közül az egyik Lentiben „... megdöglött, ott fejét vették...”88 A másik fogoly, akin három 174lövés is esett, másnap este halt meg Egerszegen. Jóllehet a borbély, a sebek avatott tudora „...igen biztatott, hogy semmi dolga nem leszen, meggyógyul ...”89
88 OL. Batthyány család levéltára, Missiles P.1314. Kerpachich István Batthyány I. Ádámhoz, Egerszeg, 1652. III.2. N. 25925.
89 OL. Batthyány család levéltára, Missiles P.1314. Kerpachich István Batthyány I. Ádámhoz, Egerszeg, 1652. III.3. N. 25727.
Kerpachich 1653 december 4-én kelt levele pedig arról számol be, hogy egy 58 egerszegi lovasból álló csapat rátalált a kanizsai basára, aki háromszázad magával éppen vadászott. A katonáknak nagy szerencséjük volt, éppen arra a csoportra csaptak rá, amelyikben a basa volt. A mieink, annyi sok török között mindössze három embert vesztettek. Azokat is azért, mert elszakadtak a csapattól. Akik a csoportban maradtak, azok öt török foglyot hoztak.90 „... az kanizsaiak soha oly gyalázatot nem vallottak, mint most. Az bizonyos, hogy magán is lövés esett az basán ... ha Tót Istók másfelé nem szakadott volna nyolcad magával, semmi kárt nem vallottak volna az katonák. De így három elveszett bennek. Egynek fejét vették, kettejét elevenen fogták ...”91 Ördög István pölöskei kapitány így tudósítja sógorát a részletekről: „... bizonyos hogy az törökökben fölös veszett el. Kiváltképpen otthon az sebek miatt sokan holtanak meg. Az kik még meg nem holtanak, igen nehezen vannak... Az is bizonyos, hogy mely legénynek fejét vették az katonák közül, egy agát nyert ... el, azt megkötözte és az lóra, hogy feltolta volna, azonban ordított az török. Győrfalvai szubasájuk negyed magával az érte, és az segítette meg az agát. De az legény soha elevenen nem adta magát elnyerni, hanem az agához hozzá lőtt. Annak az combját találta meglőni. Azután az aga puskájával győrfalvai szubasának az lovát meglőtte. Az karddal is az megkötött agát megvágta, úgy találták szegényt mellbe lőni...”92
90 OL. Batthyány család levéltára, Missiles P.1314. Kerpachich István Batthyány I. Ádámhoz, Egerszeg, 1653. XII.4. N. 26001.
91 OL. Batthyány család levéltára, Missiles P.1314. Kerpachich István Batthyány I. Ádámhoz, Egerszeg, 1653. XII.6. N. 26002.
92 OL. Batthyány család levéltára, Missiles P.1314. Kerpachich István Batthyány I. Ádámhoz, Egerszeg, 1653. XII.6. N. 26003.
Érdekes és további kutatásokra számot tartó feladat annak tisztázása, vajon mi késztette az egerszegieket és a környéken lakókat arra, hogy katonának álljanak. A fizetés, ha egyáltalán jött valami, rendszertelen és kiszámíthatatlan volt. Erre egzisztenciát alapozni nem volt ajánlatos. A leseken, portyákon szerzett zsákmány sem számított rendszeres jövedelemnek, hiszen a katonai vezetés újból és újból megtiltotta a csatázást. De még egy-egy sikeres portya sem mindig kecsegtetett olyan zsákmánnyal, amiért érdemes lett volna mindent egy lapra feltenni. Egy 1649 július másodikai levélből kiderül, hogy a zsákmányt értékesítő kótyavetye 175után minden szablyára 3 forint 29 dénár jutott. 93 Ez körülbelül egy forinttal több mint egy hajdú havi zsoldja. Kérdés, hogy egy ekkora összeg megérte-e a kockázatot ? Nos annak az egerszegi lovasnak, akinek harc közben úgy megvágták a jobb kezét, hogy örök életére megnyomorodott, a gyógyításért pedig kilenc forintot fizetett a borbélynak, aligha volt kifizetődő ez a vállalkozás.94
93 OL. Batthyány család levéltára, Missiles P.1314. Kerpachich István Batthyány I. Ádámhoz, Egerszeg, 1649. VIII.2. N. 25803.
94 OL. Batthyány család levéltára, Missiles P.1314. Kerpachich István Batthyány I. Ádámhoz, Egerszeg, 1649. VII.21. N. 25801.
A katonák életét különösen veszélyessé tette, hogy a törökök vadásztak rájuk. Ha egy vitéz valamilyen okból – lett légyen az esküvő, temetés, keresztelő, vagy szőlőkapálás – elhagyta a vár biztonságot nyújtó falait, a családja nem lehetett biztos benne, hogy este viszontlátja. Ha a török rajta ütött választhatott, megadja magát vagy harcol. Ha a harcot választotta kockáztatta, hogy a lelepleződéstől félő törökök, csakhogy gyorsan elhallgatassák, végeznek vele. Ha megadta magát, akkora váltságdíjat követeltek tőle, amire mindene rámehetett. Ha pedig nem tudott fizetni kockáztatta, hogy eladják Törökországba.
De sem a létbizonytalanság, sem a fizetetlenség, sem az állandó fenyegetettség nem tudta visszarettenteni az embereket attól, hogy katonának álljanak. Batthány Ádám két győrvári jobbágya (hódolt falu, kettős adóztatás alatt) is beíratta magát az egerszegi seregbe, ahonnan csak a főkapitány határozott parancsára bocsátották el őket.95
95 OL. Batthyány család levéltára, Missiles P.1314. Kerpachich István Batthyány I. Ádámhoz, Egerszeg, 1654. III.7. N. 26034.
Vajon mi késztette ezt a két embert arra, hogy felcserélje a falu biztonságos szegénységét a katonaélet bizonytalan szegénységére. Gazdasági előnyök ? Meglehet. Bár az egerszegi katonák többsége olyan házban lakott, olyan földet művelt, amit nem legálisan birtokolt, ennek megfelelően adómentessége is csak hallgatólagos megállapodáson alapult. Veszélyes élet bizonytalan előnyökért. Vajon miért vállalták ezt az emberek ? Vajon miféle erő kényszeríthette őket arra, hogy reménytelen helyzetekben is a harcot válasszák a megadás helyett ? A választ legfeljebb sejthetjük, érezhetjük. „... tegnap délután (1656 II.21.) négy óra tájban a törökök feljöttek volt... háromszáz lóval ... nyolc hajdú volt a boncföldei faluban, az szentegyházban szorították őket, és azon sokat múlattak, meddig az poruk 176elfogyott , s ott azon szentegyházban meglövöldözték őket. Ötnek fejét vették, hármat elevenen vittek...”96
96 OL. Batthyány család levéltára, Missiles P.1314. Kerpachich István Batthyány I. Ádámhoz, Egerszeg, 1656. II.22. N. 26128.
„... az kik pedig nevezet szerint elvesztek ... Tót Balázs zászlótartót elevenen vitték, Ács Jánost és Boszoki Balogh Mártont. Az kiket levágtak Béri Nagy Jánost, Horvát Mihókot, Bodaki Istókot, Szentbalázsi Mihályt, és Lovász Lőrincet. Azoknak az szívüket is elvitték, soha olyan vagdalt testeket senki nem látott, mint azok voltak...”97
97 OL. Batthyány család levéltára, Missiles P.1314. Kerpachich István Batthyány I. Ádámhoz, Egerszeg, 1656. II.23. N. 26129
